A mai világban az egyes országok legfőbb értékmérője még mindig a GDP (Gross Domestic Product), a Bruttó Hazai Termék, valamint az egy főre jutó GDP, holott már régóta több társadalom tudós és közgazdász rámutatott arra, hogy a GDP rendkívül félrevezető lehet. Így jobb lenne egy másik mérőszámot megállapítani helyette, amely valósághűbben tükrözi az általános jólétet, jó közérzetet.
Az 1960-as évek óta több alternatív mutatószámot is javasoltak. Ezek közül a két legismertebb:
•HPI (Happy Planet Index), Boldog Bolygó Index, mely az emberi jólét elérésének ökológiai hatékonyságát méri. Három jelzőszámot foglal magába: a várható élethosszat, az élettel való elégedettséget és az ökológiai lábnyomot. •HDI (Human Development Index), az Emberi Fejlettségi Index egy olyan mutatószám, mely a világ országainak összehasonlítását teszi lehetővé. Mutatói: várható élethossz, írástudás és az oktatásban megszerzett tudás, végül az életszínvonal. Az ENSZ tagállamait minden évben rangsorolják a HDI szerint.
Létezik egy békés, buddhista állam,
Bhután, ahol a legfőbb értékmérő a Bruttó Nemzeti Boldogság Index,
melyet Bhután 4. királya vezetett be 1972-ben.
A Bhutáni Királyság India és Kína tibeti régiója által közrefogott ország, a Himalája keleti nyúlványaitól délre található.
Területe kb. fél magyarországnyi, lakossága alig több, mint 800 ezer fő. Földrajzi fekvése miatt soha nem sikerült gyarmatosítani, bár Tibet sokáig próbálkozott. A kolostorerődök szerte az országban nemcsak vallási központok, de a tibeti betörések ellen is védték a lakosságot. 
Egyetlen ország a világon, ahol ötévente rendszeresen mérik a bruttó nemzeti boldogságot, és a kormány minden fontos döntésénél figyelembe veszi ennek eredményét. Kérdezőbiztosok járják az országot, eljutnak minden kis faluba, és kikérik az emberek véleményét életük 9 kulcsfontosságú területéről: mentális és lelki jóllétükről, melyhez hozzátartozik az elegendő alvás és pihenés, egészségi állapotukról, az oktatásról, a közösségi életükről, az idejük felhasználásáról, mennyire elégedettek a kormányzással, az életszínvonalukkal, a kultúra megőrzésével. Figyelemmel kísérik azt is, hogy az egyes tevékenységeket milyen ökológiai lábnyom és társadalmi hatás követi. A felmérésekből bonyolult statisztikai módszerekkel számítják ki az ország boldogságindexét.
Valójában ez holisztikus megközelítése a fenntartható fejlődésnek. Az ország alkotmányának megalkotásakor az alapelvek közé sorolták az erdökkel borított területek 60%-os arányának megtartását örök időkre. Rendszeresen vannak faültetési akciók. Jelenleg a több, mint 70% erdő, és a gyönyörű parkok is hozzájárulnak ahhoz, hogy az országnak nagyon jó a levegője és karbon negatív.
Hogyan lehet a modernizációt és a hagyományt ötvözni?
A Bruttó Nemzeti Boldogság Bizottság hagyja jóvá a fejlesztési projekteket. Ha úgy látják, hogy egy projekt nem szolgálja a közösség érdekét, vagy vallási, spirituális értékeket sért, netán szembe megy a környezetvédelemmel, akkor a testületnek joga van felülbírálni. Annak ellenére, hogy nagyon megfontoltan vezetnek be újításokat, Bhután nagyon gyorsan fejlődik. Az ötvenes években még elzárt feudális királyság volt, ma nyitott alkotmányos monarchia. Talán ez az az ország, ahol utolsóként 1999-ben kezdődött a kábel televíziózás és az internetszolgáltatás, s ma már szinte mindenkinek van mobiltelefonja és internete. Az ötvenes években a lakosság több mint 80 százaléka analfabéta volt, ma ingyenes a közoktatás. Miután Bhutánban a magas hegyek miatt korábban egymástól elzártak voltak a települések, 20 különböző nyelvjárásban beszél a lakosság. Ezért egységesen angol nyelven tanulnak a gyerekek. Sokan mennek egyetemre. Nagyon alacsony volt a várható élettartam, gyakori a csecsemőhalandóság. Mára már – köszönhetően az ingyenes orvosi ellátásnak jelentősen növekedett az élettartam. A nyugati orvostudomány módszereit ötvözik a tradicionális gyógyítással.Sokáig egyáltalán nem volt idegenforgalom Bhutánban. Ma a fenntartható turizmust szorgalmazzák, azaz ésszerű korlátotok közé szorítják. (Nem akarnak úgy járni, mint Nepál, ahol jelentős környezetszennyezést okoz a nagyszámú turista.) Minden látogatónak ezért is kell napi 200-250 dollárt fizetnie az ott tartózkodásért. Igaz ez minden költséget tartalmaz a szállodától a múzeumi belépőkig, az idegenvezetőig, a közlekedésig és az étkezésig.
Bhutan példát mutathat sok mindenben a Föld többi országának.
Néhány dolgot már gyakorlatban megvalósítottak abból, amit a Szakrális Magyarország is célul tűzött maga elé.
