Az utóbbi hetekben számtalan kérdést és felvetést kaptunk az ÉLET védelmével és a ‘szívhang rendelettel’ kapcsolatosan és ezúttal nyilvánosan válaszolunk, hiszen ez a kérdéskör nagyon sokakat foglalkoztat.
Szakrális vezetőként nyilvánvaló és nem képezheti kérdés tárgyát, hogy az ÉLET védelme, oltalma számunkra mindenek felett való.
Ugyanakkor ugyanilyen hangsúllyal ki kell jelentenünk, hogy a MAAT törvényeinek megfelelően értelmezzük az ÉLET védelmét.
A MAAT törvénye a világ működésének szent harmóniáját követi, és minden ami ebbe harmonikusan illeszkedik az jó és helyes, ami nem, az diszharmonikus és kárt, fájdalmat, szenvedést okoz.
Másrészről szakrális vezetőként felelősségünk a MAAT rendje szerinti, azaz a szentlélek szükségleteinek megfelelő útmutatás megadása az emberek felé.
Az utóbbi 1-2 évezred -különösen az utóbbi pár évszázad,- megrontotta az emberek szellemét és lelkét, így a művi elképzelésekhez idomított emberi szellem számára rendkívül nehéz beszélni az élet valóságairól, úgy ahogy az van.
Nagyon fontos előrevetíteni mindezt, hiszen álláspontunk megértéséhez és a viták elkerülése érdekében elengedhetetlen.
Először is beszéljünk az ÉLET védelméről úgy általában, hiszen ez egy sokkal tágabb fogalomkör, mint egyszerűen az emberi élet és az emberi társadalmi lét.
Az ember, dacára annak, hogy szereti magát túldimenzionálni, az ÉLET része, és semmiképp sem áll felette! Az emberi élet csak marginális, de jelenlegi tudatszintjén annál destruktívabb része az univerzális életnek.
Az emberi civilizáció, különösen a technológiák fejlődésével egyre veszélyesebbé és életellenesebbé vált, és a társadalmi változások is lekövették. A családok szétestek, az egyének lelkileg sérültek, fizikailag elgyengültek, a közösségi együttműködő létmód már-már kiveszőben van. Mindemellett voltak a világ jelentős részén futurista társadalmi kísérletek is, amelyek többnyire kudarcba fulladtak. A kommunizmus, a kibucok és a hasonló kísérletek mind-mind garantáltan már a kezdetektől bukásra voltak ítélve, hiszen szemben álltak a MAAT rendjével.
Az emberek tömegei jó ideje úgy gondolják, hogyha eléggé akarnak valamit, akkor az megvalósítható, következésképpen jó is. Nos e két utóbbi kijelentés még véletlenül sincs oksági viszonyban egymással! Világunk jelenlegi kaotikus állapotai bizonyítják legjobban, hogy az erőszakos, MAAT ellenes megnyilvánulások ugyan végigvihetőek, de a végső eredménye mindig kár, fájdalom és szenvedés. Az emberi civilizáció azért vált ilyen fájdalmas tehertétellé, mert nincs önkontrollja.
Ami véghez vihető, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó is ha megvalósul. Kellő bölcsesség birtokában az ember előre látja a következményeket, és önként szorítja magát olyan korlátok közé, amelyek hosszú távon nem fognak nagyobb kárt okozni mint amennyi hasznot hoznának.
Miért fontos ezekről beszélni? Mert a civilizált társadalmak minden szintjén deformitások jöttek létre, és az egyén tudati torzulásai következményeképp a társadalmi integrációja, társas kapcsolatai, szociális hálója minden szinten sérült. S hogy ez honnan ered, ki a hibás, ne firtassuk, mert messzire vezetne!
A kis létszámú törzsi kultúráktól eltekintve ma már tényként kimondhatjuk, hogy az emberiség kollektív szinten leszakadt a valóságról, ennélfogva vergődik, szenved és betegebbnél-betegebb újabb elméletek mentén keresi, de nem találja a kiutat.
Tehát láthatjuk, hogy itt globális problémával van dolgunk és ennek súlya túlhaladja az egyes államok vagy társadalmi csoportok megoldási kereteit.
Ez egyben azt is jelenti, hogy az adott társadalmi ökoszisztéma reális felülvizsgálatának hiányában nem lehet jól alkalmazható és helyes jogszabályokat alkotni.
Nagyon jó példa erre az MHM által benyújtott és elfogadott ’szívhang rendelet’.
Az elképzelés célja az abortuszok számának csökkentése és a születések számának növelése.
Jómagam, aki tényleg és minden szinten az ÉLET szent jogait szem előtt tartva létezik, a szívhang rendelet szörnyű ellenérzést váltott ki, hiszen ez a rendelet érzelmi zsaroláson alapul és azon kívül, hogy a „világra segít” valamennyi babát, nem nyújt valódi megoldásokat.
Mert amikor valaki az abortusz mellett dönt, vajon mi van mögötte?
Stabil egzisztencia, biztonságos szociális háló, biztos családi és érzelmi támasz? Az esetek túlnyomó részében válság a köbön! Gyakran lakhatási és megélhetési válság, a jövőbe vetett hit hiánya, párkapcsolati és családi káosz, és ez az érzelmi krízis pedig az általános társadalmi válság következménye.
S egy olyan világba józan ésszel vajon ki akar életet tovább adni, ahol az alapvető létfeltételek nem adottak? Vajon milyen sors vár arra a megszületendő emberkére, akit nem vár, nem akar az édesanyja? Lesz-e, lehet-e belőle ép lelkű egészséges ember?
S ha a szülőanya nem képes felnevelni a saját utódját, van-e olyan szociális háló amely alkalmas arra, hogy ép, egészséges lelkületű embereket neveljen fel?
Gondoljunk a sok száz kórházban hagyott csecsemóre!
Sajnos az utóbbi időszak szomorú tapasztalatai azt mutatják, hogy a demográfiai tél a fennálló társadalmi körülmények között elkerülhetetlen!
Ilyen állapotok közepette minőségi szaporulat nem várható, és ez hosszabb távon társadalmi és tudati degradációhoz vezet.
A ’szívhang rendelet’ körül már az elfogadása idején is nagy vihar kavargott, és bizony a jó szándék dacára a MHM rendkívül sok szavazót veszített el ezzel az egyetlen rosszul irányzott javaslatával.
Talán egyetlen parlamenti döntés sem hozott akkora negatív visszacsatolást a kezdeményezés elindítójára mint ez a rendelet. Noha az MHM ezt pozitív vívmányként értékeli, a választási eredmények megmutatták a női szavazók véleményét.
Amikor a jó szándék nem találkozik a társadalmi realitásokkal és ráadásul érzelmi zsarolási elemeket is tartalmaz, az a társadalomban, különösen a nőkben határozott elutasítást idéz elő.
Sokan kérdezték, hogy mi a véleményem az abortuszról?
Olyan művi társadalmakban ahol a nőknek, az anyának alanyi jogon nincs egzisztenciális biztonsága, sőt kifejezetten hátrányos helyzetben vannak a munkahelyek vonatkozásában és az oktatás és egészségügyi ellátás és felvilágosítás is hiányos, ott ezzel arányosan elfogadható.
Azokban a társadalmakban ahol a családon belüli erőszak és a nemi erőszak nincs szigorúan büntetve, ahol egy nő kiszolgáltatott, ott nagyon álságos dolog az élet minden áron való védelme, hiszen az ott kezdődne, hogy maximálisan védjük a szülőképes nőket!
Ahol a fiatalokat nem tanítják meg arra, hogy a nő méhe az emberi élet forrása és szentként tisztelendő, ott mennyire helyénvaló a hibákat további hibákkal tetézni?
Nem ’szívhang rendeletre’, nem szépség tapaszokra van szüksége a magyar társadalomnak, hanem szellemi-lelki megújhodásra, erkölcsi-morális fejlődésre!
Egy morálisan helyén levő egészséges lelkületű társadalomban nincsenek és nem is lehetnek kizárólag nőket korlátozó intézkedések, hiszen a születésszabályozás nem kizárólag a nők feladata!
Másrészt egy egészséges társadalomban csak kevesen vannak akik nem szeretnének családot. Viszonylag kevés olyan nő van, aki soha nem szeretne gyermeket vállalni, ugyanakkor rengeteg olyan fiatal nő van, aki nem mer egyedül bevállalni egyet sem, mert nem tudja, hogy miképpen nevelhetné fel normálisan.
Tehát egy elrontott és rosszul működő erkölcstelen társadalomban tiltásokkal és zsarolásokkal sem lehet valódi eredményeket elérni.
Úgy véljük helyes volna feltenni azt a kérdést, hogy a társadalom beleszólhat-e az egyén életébe, szabályozhatja-e bármilyen módon úgy, hogy a szükséges feltételeket nem biztosítja hozzá?
S ezt minden egyéb életterületre is értjük.
Meglátásunk szerint az állam szerepe az államalkotó társadalom jóllétének szolgálata, és nem az egyén feletti gyámkodás vagy basáskodás!
Az államnak azon kell serénykednie, hogy az államalkotó közösségben jó legyen élni! Az emberek érezzék magukat biztonságban, érezzék azt, hogy a közösség alkotta jogok őket szolgálják! Amíg a kapitalista rablógazdálkodás GDP mérőszáma az irányadó, addig ne is várjuk, hogy az emberek jól érzik magukat, hiszen a társadalmi lét a fejetetejére állítva a gazdasági érdekek alá van berendezve. Az ÉLET és a társadalmi jóllét irreleváns a kapitalista számára.
Az ÉLET valódi védelme ott kezdődne, hogy a Magyar Nemzet Szabadság Alkotmányának megfelelő társadalmi szerződést kötne minden magyar állampolgár, és az alkotmányt komolyan véve kezdené el berendezni az életét! (a sacraveritas.com oldalon elérhető)
Amíg a gazdasági lufikat fújjuk és a GDP helyett nem koncentrálunk a TTÉI (teljes és tökéletes élet indexe) alkalmazására, addig minden életvédő intézkedés csak valódi eredményeket nélkülöző gyenge próbálkozás!
Tehát el kell dönteni, hogy valóban akarunk változtatni, avagy nem, mert a jelenlegi rendszeren belüli jogszabályi tákolgatásokkal soha nem érjük el, hogy az ÉLET valóban fontos legyen!
Amíg a sakktáblán vagyunk, a sakk szabályai szerint kell játszanunk.. és ezt tudomásul kell venni!
Itt volna az ideje, hogy azt mondjuk; srácok nagyon unjuk már ezt a játékot és mi egy új szabályokon alapuló új játszóteret nyitunk!
A kérdés nem az, hogy erre szükség van-e, hanem az, hogy fáj-e már eléggé ahhoz, hogy meglegyen az elszántság ebben a népben arra, hogy új fejezetet nyisson?
Az ÉLET hívja és várja a magyarokat, mert a magyar nyelv a legalkalmasabb arra, hogy méltóképpen szóljunk Hozzá…
Áldás az igaz úton járókra!
A KIS ANGYALOK MÁR VÁGYNÁNAK ERRE AZ EGÉSZSÉGES VILÁGRA!
