A magyarok ősi tudása

Szutor Erzsébet, a Világ Magyarsága c. újságban megjelent cikksorozatának folytatása.

Természettemplomaink, a Nagyboldogasszony Magurák

16. Rész

Sorozatunk célja bevezetni az Olvasókat a magyarok ősi tudásának alapjaiba, megismertetni azt a szellemiséget, mely az új korszak, az ARANYKOR küszöbén a túlélésünk elengedhetetlen feltétele, valamint híradás a Szakrális Magyarország aktuális programjairól.

Nagyon sok tudós, író, filozófus munka kutatja mostanában – látva a kialakult állapotokat – hogy hol is volt az a „nulladik pillanat” az emberiség, vagyis a jelen civilizációnk történelmében, amikor „kizökkent az idő”, vagyis letérültünk a helyes útról, ahol még minden valószínűség szerint az ember tudhatta a helyét, a dolgát itt e földi létezésben, és ennek megfelelően virágzó társadalmak működtek. Nem sok nyomát találják ennek, hiszen a jelenleg regnáló hatalomnak minden igyekezete arra irányul, hogy ezeket a nyomokat eltüntesse: elég, ha a piramisok titkára, vagy a tiltott régészet témakörére gondolunk, „prehisztorikus kor” stb., de a sorolást végtelenségig folytathatnánk…

Azonban van az a határ, amikor a szőnyeg alá söpört hazugságok halmaza már a Himalája csúcsait súrolja –  a legtöbbünknek eddig kell eljutni, vagy még tovább, hogy felismerjük: itt valami nagyon nincs rendben.

Sokan jutnak el arra a következtetésre – helyesen – hogy a szakrális lételvekhez kell visszatérnünk, de ennek módját, útját ahányan, annyiféleképpen képzelik el. (Ha elképzelik egyáltalán valahogy…)

Ahhoz, hogy megértsük a régmúlt történéseit, nagy segítség a Sacra Hungarorum könyvsorozat, melyben ILARA feltárja azokat az okokat és történéseket, melyek a jelen helyzet torz állapotát eredményezték, és egyben a megoldás irányát is körvonalazza.

A 6 kötetre tervezett mű I/1. kötete útmutatóul szolgál a magyarság számára ahhoz, hogy a jelen világhelyzetben miképpen tudja érvényre juttatni, beteljesíteni ősi küldetését, ellátni feladatát, megmutatni a Föld népei számára a válságból kivezető utat.

Bemutatja azokat az egyetemes szakrális lételveket, amelyeknek megismerése és betartása  elengedhetetlen az élet és a bolygónk jövőjének szempontjából, a földi élet megmaradásáért.

Ez a könyv a mintegy 200 ezer éves TURARA, az ARÁK ősi tudását és a teremtés történetét leíró csodálatos verses formában ránk hagyományozott mű (melyet csak a legmagasabb szintű beavatottak ismerhetnek), az emberiség legősibb irata alapján készült.

A könyv olyan átfogó leírást ad a több tízezer évet felölelő történések bemutatásával, ami magyarázatot ad a jelenleg kialakult helyzetünkre, hogyan jutott az emberiség ebbe a zsákutcába, ahonnan felsőbb beavatkozás nélkül már képtelen kilábalni.

A legfőbb ok, hogy az emberiség letért az igaz útról: a természet törvényeit figyelmen kívül hagyva sajátos „fejlődést” választott, amelynek következtében mind saját életlehetőségeit, mind az egész földi bioszférát veszélybe sodorta. Mai világunkban eluralkodott a hímsoviniszta, maszkulin energiák túlsúlya. Az ősi társadalmak hosszú ideig virágzottak, amíg a nők irányították a közösségek életét, ők voltak a szellemi- lelki vezetők. Ezek voltak az anyajogú társadalmak. Az élet továbbadása, az Élet virágának gondozása, ápolása a nőkre bízatott, a teremtő bölcsesség a nőknél van. Ha ezt a teremtésben rájuk rótt küldetést nem teljesíthetik, minden területen romlás a következmény. A férfiak dolga pedig a védelem és a közösségek táplálása, ellátása. A női, férfi szerepeket vissza kell állítani az eredeti szakrális lételveknek megfelelően, hogy egy boldog, harmonikus rend valósulhasson meg. Az egész földi életnek át kell alakulnia, az ősi szakrális elveknek érvényesülni kell, csak ez fogja biztosítani az élet és a bolygó megmaradását, megújulását. A könyv első része az eredeti tanítások, az aranita hagyományok fokozatos eltorzulását követi nyomon a vallások alakulásának tükrében. Bemutatja, hogyan vették át az „égi közvetítői” szerepet a férfiak a papnők, lilik félreállításával.

Második részében ismerteti az ősi tudás alapjait, mely az univerzumot működtető erők, energiák harmonikus működéséről szól, a Hat Alom, Hét Elem – Kilenc Princípium energetikai rendszerét, amely nem más, mint a teljesség törvénye, vagyis Nagyboldogasszony energia rendszere. Ez az ősi szakrális tudás egészen napjainkig nem volt elérhető az emberiség számára, csak elenyésző kisebb csoportok ismerték. Most ezt a tudást ILARA fokozatosan átadja mindazoknak, akik nyitott szellemmel, tiszta szívvel képesek befogadni ezt a régi-új tudást, amely a tudományos életben is a paradigma váltás alapja kell legyen.

A magyarságnak vissza kell térnie ősi hitéhez, ősi tudásához: Természet Istenanya Egyetemes Törvényéhez, és az új társadalmi berendezkedést is a szakrális lételveknek kell alárendelni.

A S.H. Könyvek II/II. kötete tartalmazza a Szakrális Magyarország saját Alkotmányát, (Magyar Nemzet Szabadság Alkotmánya c.) és az Egyetemes Szent Szellem Élet Kánonját. Az Élet Kánon azokat a Természet Törvényeket ismerteti, melyek a szakrális lételvek leírásával megadják az aranykori átmenet szellemi-lelki-erkölcsi alapját. Ahhoz, hogy megtaláljuk a káoszból kivezető utat, ezeket az iránymutatásokat kell betartanunk.

A II/II. kötet fülszövegében a következőket olvashatjuk:

„A többrészes Sacra Hungarorum Könyvsorozat a magyarság eredetét, a szakrális létezés alapelveit és szabályszerűségeit taglalja. Tiszta és józan, könnyű szívvel követhető utat mutat a vallásos és a spirituális eltévelyedés közepette.

Megmutatja a magyar nemzetnek és a magyar minőségű embereknek az ősi és avulhatatlan értékeket és erényeket, amelyekhez visszatérve a magyar nemzet és a magyar nemzetközösség a világ szellemi útmutatójává válhat.

A teljes mű arra vállalkozik, hogy az embert a helyes lételvek megismertetése által visszahelyezze EMBERI minőségébe és méltóságába. Isten az EMBERT nagyszerűnek, nemesnek teremtette, és akként szereti. Ámde az az életminőség, melyet az emberiség megvalósít, nem Isten akarata szerinti. Ezért az emberek (kisbetűs emberek! – a szerk.) senyvednek, boldogtalanok, és nem találják a kiutat.

A Sacra Hungarorum sorozat nem kizárólag a magyarul beszélő magyar emberek számára íródott. Célja az, hogy az EMBER isteni minőségét, a magyar minőséget és az ahhoz méltó viselkedési mintát széles közönséggel ismertesse meg, ezért kapott a mű olyan címet, amely a világ bármely részén érthető, és közvetíti a benne foglalt üzenetet.

A jelen kötetbe foglalt dokumentumok reményeink szerint az emberiség szellemi-lelki-fizikai állapotának felemelkedését szolgálják, amennyiben az emberek is így akarják.

Az aranykorról nem elég álmodozni, a nagy váltásra csakis akkor kerülhet sor, ha az emberek készek és hajlandóak a közös akarat kinyilvánítására.

Az aranykapu tárva, be lehet lépni az aranykorba…”

A Szakrális Magyarország szervezetében az a célunk, hogy minél több emberhez eljuttassuk a fenti ismereteket, azokat terjesszük. Ebből a célból helyi közösségeket alakítunk, és képviselőink járják az országot, ismertetik szervezeti működésünket és az eddig elkészült szakmai programjainkat, valamint keresünk olyan szakembereket is, akik a céljainkkal és szellemiségünkkel egyetértve csatlakozni kívánnak ehhez a nyugodtan mondhatjuk, életmentő programhoz:

1. A SZAKRÁLIS MAGYARORSZÁG KOMPLEX ÉLETET TÁMOGATÓ RENDSZER – amely alapvetően két részből áll:

Egyik része az állam, amely teljes apparátusával széleskörűen az Élet minden területén felmerülő szakmai és tudományos kérdésekkel foglalkozik, és keres használható megoldásokat.

Az állam nyitott minden építőszellemű, előre mozdító személy és csoport előtt, akik képesek és hajlandóak egységben működni az óhajtott célok elérése érdekében. Az államhoz bárki csatlakozhat, aki tiszteletben tartja államunk alkotmányát és célkitűzéseit. Kizáró tényezők: vallási-ideológiai- és nemi sovinizmus, rasszizmus.

Másik része a MAGURA Eredetrend, a magyar ősmúlt elfeledtetett ágának működtetése. A Rend zárt, és tagjai a régió harmonizálásáért felelnek. A Rend csak olyan személyeket fogad szertartásokra, akik e HARMÓNIA fenntartásáért aktívan tesznek. Tevékenységük áldást hoz a régióra.

• A SZAKRÁLIS MAGYARORSZÁG SAJÁT ALKOTMÁNNYAL, BELSŐ RENDDEL ÉS ÖNKORMÁNYZATTAL RENDELKEZIK.

Az alkotmányhoz lehet csatlakozni annak elfogadását igazoló aláírással, amely egyidejűleg állampolgári tagfelvételt is jelent.

• A SZAKRÁLIS MAGYARORSZÁG működteti a BÉKESSÉG ASZTALA intézményét, amely a nemzeti és szakmai egyetértés célját szolgálja. Jelentkezés szakmai feladatokra: bekessegasztala@gmail.com
• Működtetünk egy saját Tv stúdiót TV+ címen, ezen kívül csatlakoztunk a Szövetkezet Tv-hez.

Különféle szakmai csoportjainkhoz a sacrahungarorum.com Kapcsolatok oldalon keresztül lehet csatlakozni.

AKI VESZI A FÁRADTSÁGOT MÁSOK MUNKÁJÁNAK ÉS TEVÉKENYSÉGÉNEK ALAPOS TANULMÁNYOZÁSA ÚTJÁN, EGYEDÜL AZ ALKOTHAT A SAJÁT NÉZŐPONTJÁBÓL HITELES VÉLEMÉNYT.

A SZAKRÁLIS MAGYARORSZÁG NYITOTT, DE NEM PRÉDA, NEM BOMLASZTHATÓ. MINDEN ERRE IRÁNYULÓ KEZDEMÉNYEZŐTŐL RÖVID ÚTON MEGVÁLUNK.

MI EGY ÚJ, SZEBB, ÉRTELMESEBB ÉS TISZTESSÉGESEBB JÖVŐT ÉPÍTÜNK, ÉS EBBEN MAXIMÁLISAN RAGASZKODUNK A MINŐSÉGI ELVEKHEZ. EZÉRT SOK TÁMADÁST IS KAPHATUNK, VISZONT ELLENTÉTELEZI AZ A BELSŐ REND ÉS HARMÓNIA, AMELYET MEGVALÓSÍTUNK.

VÁRJUK ÖNT IS, HA ELEGE VAN A JELENLEGI VILÁG ROMLOTTSÁGÁBÓL! Azonban felhívjuk figyelmét, hogy nem hozhatja magával azokat a beidegződéseket, amelyek a romlás alapját képezik!

Folytatjuk

Szutor Erzsébet

*************************************

Természettemplomaink, a Nagyboldogasszony Magurák

17. Rész

Sorozatunk célja bevezetni az Olvasókat a magyarok ősi tudásának alapjaiba, megismertetni azt a szellemiséget, mely az új korszak, az ARANYKOR küszöbén a túlélésünk elengedhetetlen feltétele, valamint híradás a Szakrális Magyarország aktuális programjairól.

Táltos és a Királyfi

Népmeséink egyik kis gyöngyszeme, és talán legkedvesebb mesém: Mirkó királyfi.

Nemrégiben 12 éves unokámmal beszélgettünk, irodalomból mese elemzés volt éppen náluk, és a tanár megkérdezte: „Van-e ennek a mesének valóság alapja?”

Engem kérdezett a gyermek: mi az, hogy valóság alap?

Egy kicsit zavarban voltam, de megpróbáltam az ő szintjén értelmezni a kérdést.

De vajon mi: nagy, okos felnőttek, tudjuk-e értelmezni a mese valóságát, mese és valóság hogy viszonyul egymáshoz? Hisszük-e a mesék igazságát?

Mi az igazság? Mi a valóság?

Bíró Lajos: Újabb magyar ősmesék c. könyvének előszavában nagyon kalandos történeteket mesél el: 1896-97-ben a Kemény Zsigmond Társaság pályázatot írt ki székely népköltészet gyűjtésére. Három pályamű érkezett be, nemsokkal később mindhárom pályamű „elkallódott”.

A következő pályázatot mesegyűjtésre írták ki, 1897-ben. Eredményhirdetés hét év múlva történt, és 1955-ben (!!!) írta meg Faragó József, hogy nemcsak a jegyzőkönyvek tűntek el, hanem a pályaművek egy része is.

A következő furcsa történet Berze Nagy János munkájához fűződik: legkiválóbb mese- és mitológia kutatónk nagy művének eltűnése: kb. 2500-3000 oldalas kézirat, Magyar Meseszótár címmel –  nem jutott el a nyomtatás körüli huzavona és a nyomda költöztetése miatt a kiadásig: teljes terjedelmében „eltűnt”!

„A harmadik megvalósult rémálom – írja B.L. – 1949-es keltezésű. Egy tavaszi napon a Magyar Tudományos Akadémia portása(!!!) arra lett figyelmes, hogy az épület renoválását végző munkások egy csoportja kosárszámra hord fel valami poros piszkos kéziratokat a pincéből, és azzal tüzelnek az aszfaltolvasztó kazán alatt. Nem tetszett neki a dolog, és jelentette az Akadémia kéziratgyűjteményében. Gergely Pál, a kéziratgyűjtemény helyettes vezetője megállapította, hogy a kihordott kosarak rendkívül értékes anyagot tartalmaztak: a Kisfaludy Társaság hatvanöt éve elveszettnek hitt kéziratos hagyatéka került napvilágra FALBONTÁS KÖVETKEZTÉBEN (!) a pince egyik zugából. Évekig tartó munkával sikerült a kéziratok egy részét megmenteni, de nincs válasz a kérdésre: ki vagy kik falaztatták be a tízezer oldalnál is több felbecsülhetetlen értékű népköltészeti tartalmú kéziratot?”

Illetve, hogy ki vagy kik adták az utasítást ennek elégetésére???

Sejtjük, hogy kik…

De a nagy kérdés mégiscsak az:

MIÉRT KELL A VALAKIKNEKFÉLNIÜK EZEKTŐL A „MESÉKTŐL”???

Mi van ezekben a mesékben, ami veszélyezteti a TUDOMÁNYOS Akadémia munkásságát?

Bíró Lajos bevezetőjének, ami a mesék és mítoszok keletkezés történetét kíséri dióhéjban végig, utolsó mondata pedig így hangzik:

„…Az orfizmusból merített Platón és a püthagoreusok is, majd az újplatonizmus magasztos filozófiájában érte el a csúcsát e szellemi hagyomány, aminek

MAGVA A SZKÍTA BÖLCSESSÉG, VAGYIS A SÁMÁNI-TÁLTOSI TUDÁS VOLT.”

Nahát, itt van a kiskutya elásva, itt kell akkor kutakodnunk!

A szkíta bölcsesség, amelynek eredete: a magyar mágia tudása.

Magyar mágia: az ősi tudás! (Nyomai ma eltemetve, befalazva…)

MAGH-ARA: az ARÁK leszármazottai;

MA-IGI-ARA: idő-információ-tér, az Isten neve. A mágia szavunk is ebből ered.

A mágia pedig a legmagasabb TUDÁS és annak ALKALMAZÁSA.

Mert mennyit is tudunk a világról? (mi most itt) Mi az, amit tudománynak nevezünk?

„…Itt rá kell néznünk az emberi nagyképűségünk mértékére azáltal, hogy megvizsgáljuk: mennyit is tudunk a világról – a valóságról – vagy mennyire helyes, igaz a tudásunk!? A tudásunk magunkhoz képest akármennyire is növekszik az Univerzum, de még a Földi viszonyrendszerben is igen csekély. Ráadásul sok része hibás, és folyamatosan korrekcióra szorul. A megismerhető dolgok egy további kis részéről tudjuk, hogy nem tudunk róla eleget, mert már kutatás alatt van, de amiről azt sem tudjuk, hogy nem tudjuk, annak a mértékét még elképzelni sem tudjuk. Tehát megyünk előre a mindentudáson felbuzdulva, és nem vagyunk alázatosak azzal kapcsolatban, amit hibásan tudhatunk, amiről tudjuk, hogy nem tudjuk és amiről azt sem tudjuk, hogy jó lenne tudni!! „Nem az a baj, ha nem tudsz valamit, mert azzal kapcsolatban óvatos leszel és visszafogod magad, hanem az, ha valamit hibásan tudsz, mert azt a biztos tudás hitéből lendületből tolod a rossz irányba!!”(Deák Bárdos András írásából idézet)

Ideje frissíteni a tudásunkat, hiszen minden bajunk legfőbb forrása, hogy elfeledtették velünk ezt az ősi tudást, ebből kifolyólag a mágia tudását visszautalták a MESÉK VILÁGÁBA, ami gyerekeknek való, nem is érdemes foglalkozni vele, fantázia szülemény, babona, bűbáj, varázslás, Harry Potter stb…

Ám aki belemélyed a mesék világába, sok érdekes dolgot fedezhet fel:

„…A Jó végül mindig győz, bármilyen nehéz, veszedelmes és keskeny utat kell is bejárnia.

Hogy a végső, valóban emberi értelmes cél a mennyei boldogságba, a Menyegzőre eljutni – a halhatatlanság országába. Hogy a csalás, a hazugság, a kapzsiság, kegyetlenség és harag nem vezet jóra. Hogy az égi Tündérország, az üdvözültek lakhelye csodaszép, és a szerelem röpít el oda. Hogy emlékeztessenek rá: az örök élet és ifjúság forrása Odaát van…és hogy ősvallásunk nem csak ősrégi, de hiteles is. Hogy meséink a feltámadás és örök élet Örömhírét hirdetik elmásított és megcsonkított maradékaikban is…” (Bíró Lajos uo.)

Ezen túlmenően csak néhány fordulat meséinkből:

Az alsó/felső világokban „három nap egy esztendő”…

A mesehőst leggyakrabban táltos lova segíti, s a táltos ilyesmiket kérdez: (a három sebességfokozatú):

Hogy menjek édes gazdám: Úgy-e mint a szélvész, (fizikai szint) úgy-e mint a villám, (energia szint) vagy úgy, mint a gondolat (kvantum szint)? – nahát!

És az alsó/felső világokba a közlekedés:

„…Hát a kőszikla tetejin szép térség van, s lássa, hogy azon szaladnak a vitézök, de Mirkó királyfi is a tátossal utánnok ered, hát egysző csak odalösznek a szép sima helyön, mintha a főd elnyelte vóna. Odaugrat hát, ahó látta, hogy eltűntek, hát ott egy lappancs van, s a lappancs alatt egy mély lik, csigagarádiccsal, de a tátos egész tartozatlanul igyenöst béugrat a likba, s hát az éppeg az alvilágba szógált. Mirkó királyfi az alvilágba széjjeltekéntött, hát meglát egy fényös gyémántkastélyt, mi az alvilágnak nap helyött szógált…”

Hát ebben a kis részben is vannak furcsaságok: dimenziókapu, alsó világi fénytechnika… azért lenne mit kutatni itt a „tudománynak” – amennyiben valóban a valóság megismerése lenne a cél, nem pedig az úgynevezett fejlett technológiánkkal az öncélú hatalom-mániákusok kiszolgálása. (Arról nem is beszélve, mekkora ártalmakat és veszélyeket jelent a magas technológiák alkalmazása az igazi tudás hiányában és hatalmi törekvések céljából…)

De a legérdekesebb rész a mesénkben – amiért egyáltalán belekezdtem az egész történetbe, csak kicsit elkalandoztam – az, amikor a táltos ezt mondja:

… „Most mit látsz magad előtt?

• Látok – azt mondja Mirkó királyfi – egy kesköny domború üvegösvent, s mellette innet s túl feneketlen mély ürességöt.
• No, édös gazdám – mondá a táltos – azon nekünk körösztű köll mönnünk, de az átalmenetel olyan kényös, hogy akar erre akar tova csak legküssebbet csuszamodjék meg a láb, vége az életünknek, hanem bízd csak reám magadot, hun’ bé a szömödöt, s csipeszködj jól belém, majd eligazittom én.

Aval megsirűt, s egy pillantásra megin megtoppantotta a fődet, s mondá:

• Nyisd ki a szömödöt! Mit látsz?
• Látok – azt mondja Mirkó királyfi – magamon hátul messze valami gyönge világosságot, magam előtt pedig olyan vastag sötétségöt, hogy ha az újomot főtartom a szömömhöz, úgy sem látom.
• No, édös gazdám, még ezön is körösztű kö mönnünk, csak hund bé a szömödöt, s csipeszködj belém! – Megsirűt ujjolag, s esmét toppintott:
• No, nyisd ki a szömödöt! Hát most mit látsz?
• Látok – azt mondja Mirkó királyfi – gyönyörű világosságot, egy szép havast, a havas közepibe egy selyömrétet…”

Vagyis sikeresen átkeltek a táltos és királyfi a legnagyobb sötétségen, ahol az ember már az orráig sem lát el. Egyetlen és legfontosabb mondat volt a táltos részéről: csak hunyd be a szemedet édes gazdám, és csippeszkedj jól belém!

A táltos pedig mindig „édes gazdám”-nak szólítja a királyfit, vagyis azt a hőst, aki a legnagyobb sötétség közepette is, minden megpróbáltatást vállalva, tökéletes bizalommal van iránta, és csak így együtt, egymásban megbízva  tudnak keresztülmenni a legnagyobb sötétségen.

Mert a táltos éppen azért táltos, mert sötétben is lát, előre lát, segíti gazdáját különös képességeivel, ott, ahol ember már képtelen eligazodni, és még a veszély nagyságát sem érzékeli…

A Táltos szolgálja az embert!

Most ebben a korszakváltásban, amikor a káosz legsötétebb szakaszához érünk, minden összemosódik a szemünk előtt, nem látjuk a célt sem, bizony önerőből mi, átlag emberek nem tudunk kilábalni, bármilyen nagyra is értékeljük spirituális vagy egyéb képességeinket.

„Itt már csak az Isten segíthet – mondják sokan.”

És az Isten valóban segít: de fel kell ismernünk, hogyan!

Be kell látnunk, bármilyen nehéz is, hogy bizony szükség van a „táltos” segítségére…

Csakis VELE, benne tökéletesen megbízva juthatunk át a „selyem rétre” (az aranykorba)…

Az Ő útmutatásával, mágia tudásának segítségével.

De hol van itt a „táltos”?

Ki fogja a magyarságot kivezetni ebből a sűrű sötétségből?

Hát ez itt a kérdés – keresd a választ!

Szutor Erzsébet