ÜZENET A NŐKNEK 100 ÉV TÁVLATÁBÓL

Néhány tanulságos részlet, tartalmi és szó szerinti idézetekkel

Abd-ru-shin (polgári neve: Oskar Ernst Bernhardt)

Az igazság fényében – Grál üzenet c. könyvéből (1923- 1938 között írott előadásai)

A nőiség feladata c. fejezetében olyan elevenbe vágó témákat fejteget, amelyek a mai nők számára éppen olyan aktualitással bírnak, mint 100 évvel ezelőtt élő nőtársaink számára, ugyanis a helyzet sok tekintetben semmit nem javult, sőt, bizonyos területeken még romlott is.

A negatív minták, programok olyan mélyen rögződtek lelkünkben és a társadalmi megítélésben, amik  máig hatnak, még ha a gyakorlatban néha sikerül is túllépnünk ezeken.

Az emberiség lehanyatlásának fő okát abban láttatja a szerző, hogy a nők régóta nincsenek a helyükön a Teremtésben.

 „Nagy nyomás helyeződik a földi nőiség egészére, amióta elterjedt az a téveszme, hogy a nő fő rendeltetése az anyaság:

Valósággal belesulykolják a leányba, hogy életét öröm nélkül fogja leélni, ha nem járhat egy férfi oldalán! Hogy különben soha nem fogják teljes értékűnek tekinteni. Bárhová néz is a női nem gyermeke, a földi szeretet dicsőítését látja, és annak legmagasabb célját, az anyai örömöket!

Így mesterséges nyomás hatására az az elképzelés alakul ki, hogy minden leányt, aki ezt nem tudja elérni, szánalomra méltónak kell nevezni, és az ilyen földi idejét részben elpazarolta!

Mindez Lucifer kifejezetten ügyes műve, aki az emberi nőiség lealacsonyítását tűzte ki célul.”

Ebből a téveszméből kell a nőknek kikerülni, kiszabadulni, ha fel szeretnének emelkedni.

Azzal az eszmével, miszerint az emberi  nőiség létének legfőbb célját az anyaságban kell keresni, a női mivoltot elértéktelenítették és megbecstelenítették. Hiszen így le lett nyomva, a lényszerűséghez lett kötve, s ez megakadályozza a tiszta szellem szárnyalását a fényes, tiszta magasságok felé!

Az emberi nőt e nézet anyaálattá tette.

„Ébredjetek leányok, nők, férfiak és ismerjétek fel ezen eszme iszonyatosságát! Szent jogotokról van szó!”

Az anyaság minden bizonnyal szent, ám nem az emberi nőiség legmagasztosabb feladata, nem a Teremtésben kijelölt rendeltetése!

A nőiség legmagasztosabb feladata földi létezése során a környezet nemesítése, és a Fény örökös beáramoltatása, amit érzése finomságával csupán a nőiség képes közvetíteni. A nemesebbé tétel viszont feltétlen felemelkedést hoz a fényes magasságok felé. Ez szellemi törvény! Ezért egyedül az igazi nőiség léte teljes bizonyossággal maga után vonja a felemelkedést, az egész Teremtés megnemesülését és tisztán tartását.

Miután alámerült a lényszerűségbe elveszítve önmagát, az emberi nőiség nem is bontakozhatott ki, szükségszerűen nem tudta többé kiismerni önmagát és fő rendeltetését, és ráadásul még a lényszerűségben is zűrzavart keltett, mert nem oda tartozik.

Tehát itt a Földön, a durva anyagúságban is a környezet nemesítése a nő feladata! Föntről érkezve, kifinomult érzésével a magasban tartva magát, így felfelé is vezetve, ő köti össze a férfit a Fénnyel, ő az a támasz, melyre a férfinak szüksége van működése során a Teremtésben. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, elég egyedül a nő létezése a Földön.

„A férfi arccal kifelé fordulva áll a Teremtésben, hogy harcoljon, a nő pedig biztosítva őt, a Fénnyel tartja a kapcsolatot, és így alkotja a középpontot, közvetíti neki az erőt és megerősítést. Ott azonban, ahová a központi magba belopakodhat a rothadás, elveszett az arcvonal is! Ezt jól jegyezzétek meg! Akkor már nem használ az sem, ha a nő megpróbál a férfi mellé állni az arcvonalba, ahová nem tartozik. Az ilyen harcban csak finom érzése keményedik meg, kimeríti legmagasztosabb képességét és erejét, mely egykor sajátja ként adatott neki, és ekkor mindennek romba kell dőlnie!

Ti leányok és ti nők, előbb gondolkodjatok el azon, hogy ti vagytok a Teremtésben a legmagasztosabb feladat hordozói, melyet Isten rátok bízott!”

Nem a házasság és nem az anyaság a legmagasztosabb célotok, bármennyire szent is!

Egyedül és szilárdan önmagatokért álltok helyt, mihelyt helyesen éltek!

A nőiség nem a hiúsággal tudja teljesíteni feladatát a Földön, mely mindig szemérmetlenséget eredményez, hanem bájjal, mely a szellem legszebb ajándékaként kizárólag neki adományoztatott. A nőnél az arc minden rezdülésének, minden mozdulatnak, minden szónak hordoznia kell lelki nemességének bélyegét! Ebben rejlik feladata, ereje és nagysága.

Ebben fejlődjetek, ebben engedjetek tanácsot adni, hagyjátok, hogy valódivá váljék az, amit most az alacsony hiúsággal igyekeztek pótolni! A báj a ti földi erőtök, melyet ápolnotok, használnotok kell. De a báj elképzelhetetlen tisztaság nélkül! Már pusztán a szó a tisztaság felé, a magasba irányítja fogalmával a gondolatokat és az érzületet, parancsolón, érinthetetlenül és fölemelőn hat! A báj teszi a nőt! Egyes egyedül a báj hordozza magában minden életkor, minden testi alak igaz szépségét, hiszen a báj tesz mindent széppé, mert a báj a tiszta szellem kifejezése, melyben eredete rejlik!

A bájt nem szabad összecserélni a ruganyossággal, mely a lényszerűségből származik.

„Ilyennek kellene és kell, hogy legyetek a Teremtésben! Ezért hát ti nők, ti leányok, váljatok önmagatokban szellemileg szabaddá! Az a nő, aki csupán anyaként akarja leélni életét, elvétette voltaképpeni célját és feladatát!”

Összeállította: Sz. Erzsébet