MIÉRT NEM JÖN LÉTRE AZ ÖSSZEFOGÁS?

Deák Bárdos András írása

Ez a rövid esszé azért készült, hogy megpróbáljon választ adni a fenti kérdésekre.

Mert látom a jószándékú igyekezetet a különböző csoportokban és azok vezetőiben. Látom, hogy ugyanazért a célért, ugyanazzal a lelkesedéssel dolgoznak és mégis… hogyha két ilyen csoport megpróbál egymással egyeztetni az együttműködésről, vagy az összefogásról, akkor alapvetően érthetetlen módon a különbségeket látják inkább, és elvesznek apró részletek ragozásán. Kívülről nézve alig van lényegi különbség a törekvéseikben, céljaikban és nemhogy együttműködés nem jön létre, hanem leginkább egymás vég nélküli győzködése zajlik és végül megakadt konfliktus alakul ki közöttük. Szóval azt lehet látni kívülről, hogy el vagyunk veszve az elme bonyodalmainak problémakörében, és nem tud létrejönni a szükséges együttműködés. Mindenhol vannak személyes vesszőparipák, a csak úgy jó, csak úgy igaz beállítódások, beakadások. Kezdve az erőszakmentességtől, az egyenlőség (demokrácia), a feltétel-nélküli szeretet és hasonlók mindenek feletti igazságáig. Amiktől még különleges, ritkán jelentkező helyzetekben sem lehet eltérni, pedig most az emberiséggel igen szokatlan dolgok történnek.

Én magam a bölcseleti utamat járva ma már odáig jutottam, hogy alig találok olyan dolgot a világban, amit valamilyen szituációban ne lehetne helyesnek tartani.  Természetesen vannak olyan dolgok, amik a normál életben szélsőségesen kényelmetlenek, helytelenek, de egy szűk tartományban speciális körülmények között pedig az a helyes.  Tehát azt jelenti, hogy ott az az igaz. (S ez nem jelenti azt, hogy ezek miatt relativizálható minden igazság, nagyon lényeges az adott körülmények ismerete!!)

Ilyen speciálisan ritka eset pl. egy kegyetlen diktátor önfeláldozó likvidálása. Nem helyes embert ölni, nem helyes magunkat feláldozni, de ebben az esetben mégis helyes cselekedet jöhet létre.

Vannak nehezebben kezelhető kérdések, amik a társadalom morális (és tudati) fejlettségétől függően, ugyancsak kezelhetőek lennének. Pl. egy zsarnokoskodó cégvezetőt ma még megtűr a társadalom, de már egyre kevésbé. Egy zsarnokoskodó családtagot pedig – szélsőséges eseteket kivéve – ma még magánügynek tekintünk. 

Az ember rendelkezik természetes belső morális iránytűvel, józanul (torzított társadalmi elvárásoktól mentesen) képes a helyzetet illető különbségtételre. Egészen másképp ítélünk meg egy-egy cselekedetet akkor, hogyha az normál körülmények között támogatott környezetben történik, vagy ha valakit, vagy valamilyen csoportot megtámadnak és jogos védekezése közben történik. 

Tehát egészen más a helyzet, hogyha valaki jószándékúan támogat valakit és közben elkövet valamilyen bakit, vagy hibát, mint akkor hogyha valaki szándékos rosszindulatból, a másik kisebbé, gyengébbé tétele miatt okoz nehézséget vagy kárt.

S létezik a nemtörődöm hanyagság alapján keletkezett károkozás, amit leginkább ismétlődő esetben lehet beazonosítani. 

Az első esetben a szeretetteljes támogató környezet révén, akár egy sima bocsánatkérés és megbocsátás mellett is kezelhető, s ez így rendben van. A második esetben a beláttatás, a bocsánatkérés és a kár mértékével azonos tételű jóvátétel elérése – súlyos esetben büntetés kiszabása a helyes cselekedet.

Míg a személyiség alulfejlettsége, érzéketlensége miatti hanyagságból elkövetett károkozás valahol félúton van a két első eset között. Itt a kapcsolat jellegétől a szeretetképességünk, és életpotenciálunk mértékétől függően, nagyon sok szinten lehet helyesen cselekedni, ha a cél – ennek a személyiség hiánynak a fejlesztése – része a helyzet kezelésének.

Az erőszakmentesség helyes törekvés az amúgy is túlerőtől duzzadó társadalmi folyamataink lenyugtatásához, és az is igaz, hogy az erőszak erőszakot szül, de az erő nem egyenlő az erőszakkal. A világ erők egyensúlyában létezik. (ha valakinek ez nem mindenben reális, akkor gondoljon a mindennapi szóhasználatban lévő „szeretet, vagy a hit ereje” kifejezések mögötti jelentéstartalomra).  Az erőszak a helyzethez nem illő túlerő alkalmazása, a másik akaratának megtörése. Így, ha az erőt önvédelemből használjuk, az nem csak hogy helyes, hanem annak elmulasztása akár önveszélyes is. Ma a társadalmunk ébredező tagjai annyira jók akar lenni, hogy a jogos önvédelemnél használandó arányos erő alkalmazásának lehetőségét is elvetik. Amíg ezt a nézőpontot fenntartjuk, a bolygó gazdái nyugodtak lehetnek, hogy ettől nem kell tartaniuk. Nem lehetséges, hogy ezt a szélsőséget az ő általuk irányított narratíva alapozta meg? Miközben jogos, mint tendencia az erőszakmentességre való törekvés! S az is jogos, hogy egy védekezés közbeni erő használatába ne vigyünk bele felesleges negatív érzelmi energiákat, ne tápláljuk a negatív energiamintát, maradjunk józanok!! De hangsúlyozom, hogy az önvédelem idején szükséges erő használatnak elvi alapokon való kizárása, akár önveszélyes önsorsrontás. Ma az emberiség ebben a gyorsuló önpusztításban bűnrészes, és mindannyian azok vagyunk, mert meglenne az erőnk a gonoszság megállítására, de nem használjuk!

Amennyiben a következő példák evidenciák számodra és teljesen egyetértesz a bevezető gondolatokkal, akkor gyorsítottan fusd át ezt a fejezetet, a Konklúzió pontig.

Hasonlóan nézzünk meg példákat a vezetés, az irányítás és az együttműködést területéről, ahol a kondicionált értékítéletünk el van tévedve. Ma úgy gondoljuk, hogy az autoriter (tekintélyelvű) és a demokratikus (konszenzusos) elveken alapuló irányítás ellentétei egymásnak. Ma a demokrácia mítosz túlértékelése miatt, le kell tagadni, hogy lényegében felépített tekintélyeket (autoritásokat) követ a társadalom, mind a politika, mind az államigazgatás, mind a tudomány terén, – a szakértők és a média celeb világa által – a legtudathasadásosabb módon azt a látszatot keltve, hogy az emberek közös demokratikus akarata az, ahogy működtetjük a társadalmat.

A valóságban az együttműködés és irányítás kérdéseit helyesen, ezen elvek együttes használatával valósíthatjuk meg. Az élet közismert folyamatainak alternatívái, céllehetőségei között lehet dönteni demokratikusan, pl. hogy közösen elmegyünk A-ból B-be, de a faladat elvégzésére, irányítására (aki a kormányt fogja) megbízunk egy hozzáértőt. Ő már szakmai alapokon autoriter (tekintély elvűen) elviszi a hajónkat a célig. Így pl. egy faluközösség elhatározza, hogy épít egy iskolát. Ezt demokratikusan eldöntik, hogy inkább iskolát építenek, mint aszfaltutat. A konkrét feladat megvalósítására pedig keresnek egy hozzáértő kőművest, és megbízzák a feladat szakszerű, minőségi és hatékony elvégzésével. Onnantól ott Ő irányít autoriter módon. De ha a feladat sok hasonló tudású szakemberrel együtt valósítható meg, akkor bizonyos szakmai kérdésekbe helyes, ha együttműködőén bevonja a többieket, bizonyos kérdésekben akár demokratikusan is döntenek. Míg a feladat elvégzésének a felelőssége a megbízók felé elsősorban a kiválasztott vezetőé és csak másodsorban a többieké. Minél fejlettebb az adott munkaközösségben résztvevők személyisége, felelősségvállalási képessége, ez a különbség annál kevésbé jelenik meg hangsúlyosan. De konfliktusok esetén, a megrendelő kifogásainak kezelésekor egyértelműen a kijelölt vezetőnek kell felelni a kialakult helyzetért.  

S ezt a vegyes mintát vég nélkül láthatjuk a társadalmi együttműködési rendszereinkben. Egy Rt. tulajdonosai, a cégvezetést megbízzák egy cél elérésével, a vezetők azt hatékonyan autoriter módon, és helyenként demokratikus együttműködés közepette megvalósítják a cég munkatársaival. 

De az a baráti túracsapat, aki egy nehéz, szakadékokkal tűzdelt hegyi terepre kerül, kiválasztja a legtapasztaltabb, helyismerettel rendelkező csapattagot, és ott mindenki jól felfogott érdekből hallgat a vezetőre, Nem kérdés az ő tekintélye.

Ugyanígy nézzünk rá a hierarchia vagy az egyenlőség kérdésére. Itt is van valami oltári félrecsúszás az egyenlőség (idea) mítosz vég nélküli fenntartása végett, a hierarchia szó szinte szitokszóként való megbélyegzéséig. S tudjuk, hogy bármi, ami a természetben és az emberi társadalomban most is működik, de – az egyenlőség idea csúcsán – a helytelen használat miatt lejáratódott. Ez történt a hierarchia fogalmával is, miután a leuralás, a kihasználás, az élősködés évezredes mintájának eszközévé silányították. 

A helyes hierarchia működésére nézzünk a természetből vett működési mintát. A hierarchiának ott van igazán nagy szerepe, ahol komplex összetett rendszerek egy szervezetként való együttműködését, életfunkcióinak összehangolását kell megvalósítani.  Azt érdemes a következő példában megfigyelni, hogy a funkcionálisan hasznos hierarchiában, a részek alá-, fölérendeltsége ellenére lényegében ugyanabban érdekeltek, hogy saját érdekükben is jól működjön az Egész!

Nézzük meg egy emberen, aki éppen fut az erdőben és a hegyoldalról elszabadult, vágtázó szikladarab keresztezi az útját, hogyan fut végig az információ a rendszerében és milyen oda-vissza érzékelési, kiértékelési és döntési folyamatok vezetnek a helyes cselekedet kialakításához. Az éber tudat az agyon az idegpályákon és érzékszerveken keresztül figyeli a környezetet. Az első szokatlan zajra a fülön keresztül az idegpályákon át bejut az agyba és a tudatba a jel. Ott kiemelkedik és dönt arról, hogy a fej izmai a hang irányába fordítsák a fejet, hogy vizuális adat is rendelkezésre álljon a további döntéshez. Újabb ciklus, amikor a szem idegein keresztül beérkező információ eljut a tudatba, ahol döntés születik a lábak funkcióiról, megállni, vagy irányt váltani, lassítani, vagy gyorsítani szükséges. Ha többlet energia kell a helyzet kezelésére, akkor a hormon vezérlésen keresztül azonnal, adrenalint juttat az vázizomzatba.  Itt pl. olyan feltételes reflexszerű a visszacsatolás, hogy nem is történik tudati döntés, hanem ha a szervezet észleli a tudat érzelmi reakcióját, a megijedését, akkor parancs nélkül is azonnal indítja felkészülési programját. A sikeres rendszerműködés esetén, az egész szervezet veszteség nélkül kezelte a kitérés manőverét. Melyik rész volt fontosabb ebben a hierarchikusan felépített összetett rendszerben? A tudat, aki döntött, vagy az agy, vagy az az izom köteg, amelyik a fejet pontosan a látvány felé pozicionálta, vagy a láb, aki a végén megtette a szükséges lépéseket a jó irányba, vagy a fül, aki legelőször érzékelte a szokatlan hangot, vagy a tudat, aki éberen várta a fül jelzéseit, hátha történik valami szokatlan. Ugyanolyan fontos részek, tehát a hiányuk végzetes. Ebből a szempontból egyenlőség vonható a fontosságuk között, de az információáramlás döntés és cél kijelölés szempontjából az egymás alá-fölé rendeltségi hierarchia létezik, és az sem letagadható fontosságú.

Vagy nézzünk meg hogy létezik a szervezetünk bölcseleti nézőpontja pl., ha túlzások alakulnak ki a rendszer körül, akkor képes-e a harmónia irányába visszatérni. Egy szellemi megterhelés idején az agy több vércukrot igényel és megjelenik az édesnek, vagy a több tápláléknak a beviteli igénye. Ez magasabb inzulin termelést igényel a szervezettől, s akár az emésztő baktériumaink arányosan átstrukturálódnak az cukros anyagok feldolgozására. Amikor elmúlik ez a valós terhelés, és már csak testtömeg feleslegként jelentkezik a bevitt energiatöbblet, akkor annak ellenére, hogy az inzulin többlet és az emésztőbaktériumaink is igénylik a cukor bevitelt, a rendszer tudati bölcseleti funkciója, képes felülírni a jelentkező édesség igényt. Ez, mint tudjuk, kitartást, tehát döntési fegyelmet, mentális erő alkalmazását igényli önmagunkon. 

Nézzünk még egy példát a bölcseletnek a hierarchiában betöltött szerepéről. Meddig lehet az ész, az okosság keretein belül helyesen dönteni, és mikor van fontos rendszer harmonizáló jelentősége a bölcselet funkciónak. Van egy sprintfutó versenyzőnk, aki testi adottságait, és az elérhető legjobb edzési elveket felhasználva, területi bajnok tudott lenni. Megnyílik számára a gondolati lehetőség, hogy szorgalommal még jobb eredményeket tudna elérni. Több éves edzéssel eléri, hogy megközelíti az országos legjobbakat, miközben a saját fejlődése csúcsára jutott, már egy ideje nem javulnak az eredményei, annak ellenére, hogy minden fizikai és mentális felkészülési programot maximális szorgalommal teljesített. Ott van még az illegális doppingszerek lehetősége, amivel akár az egészségének az ízületeinek a kárára növelhetné a teljesítményt. Sokan úgy érzik, hogy ennyi befektetett energia után, mindent meg kell próbálni – az ész-értelem mindent megmagyaráz és igazolni próbál, ami a kitűzött célhoz segítheti. S ha a bölcsesség nincs a helyén, akkor, vagy belemegy és tönkre teszi az egészségesen kisportolt szervezetét, vagy ha nem is lép, de kudarcként, veszteségként éli meg az addig befektetett életenergiát, és depressziós önmarcangolásba kezd (körkörösen bekapcsolt elme és érzelmi ciklust futtat értelmetlenül). Míg ha a bölcsesség funkció helyesen működik, akkor a lehető legharmonikusabban látja be, hogy a testi adottságai miatt nem lehet a világ legjobbja, és könnyedén visszaáll egy hobbi sport szintjére. Örül, hogy az eddig befektetett energia által kiemelkedően életerős fizikummal és fejlett mentális adottságokkal rendelkezik, és keres más elérendő életcélokat. Itt az ész és a bölcsesség részek funkcionálisan helyes hierarchikus működése érhető tetten.

Konklúzió

Lehetne számtalan csoport és társadalmi komplexitású dologgal kapcsolatban is példákat felhozni, ahol az egyenlőség – hierarchia és a demokratikus, vagy autoriter minták szükségszerű működését látnánk a legnagyobb harmóniában egymás mellett. 

Ha helyesen értettük meg a fenti gondolatokat, akkor azt lehet mondani, hogy a részfunkciók egyaránt fontosak az egész, egészséges működése szempontjából. De a funkciók hierarchikus egymás fölé- és alárendeltségének a letagadása, vagy összekeverése ugyancsak helytelenséghez vezet. Ránézhetünk, még a megnyilvánult világ feletti Szellemi, Tudati, Lelki folyamatokra, mint a teljesség részeire, hogy azok döntése, kreativitása, bölcsessége milyen viszonyban van a megnyilvánult világgal. Hierarchikusan felül lévő funkciók, pl. egy természeti lényben élő lélek számára a test egészséges működése ugyanúgy létfontosságú. Ha tönkremegy, vagy károsodik, akkor a lélek sem tudja elérni céljait. Tehát ugyanolyan fontos számára, minden részfunkciójának a jó működése. Ez az egységben való gondolkodás a tudat bölcseleti funkciója, ezt kell helyesen képviselni tudni. A teremtésben így minden részegység, részfunkció ugyanolyan fontos, de más szerepeket tölt be. A mi individuális tudatunknak ezért kell tudnia alázatosan beleilleszkedni a nagy egészbe, és megtalálni a legtöbb jó elve alapján azt a területet az egységben, ahol a leghasznosabbak vagyunk a Élet, a Teljesség számára. Sem az Isten, sem bármilyen vezető, aki tud és bölcs, nem vágyik autoriter irányításra, leginkább méltó (játék) teret biztosít a többiek számára, ahol ők is kibontakoztathatják képességeiket (ez a szeretet, ami kiárad a teremtésből is). S amíg minden rendben van, addig a szeretetteljes biztatás pozitív energiahullámával támogatja a többiek cselekedeteit, bizonytalan lépéseit. Apró sugallatokkal és inspirációkkal támogatja fejlődésüket, önálló tapasztalatszerzéseiket, felismeréseiket. Innen nézve ez sokkal inkább egy alátámasztás, a gondviselés tenyerén való hordozás, mint fentről való okoskodó irányítás.

S mégis van, amikor elromlanak a dolgok és új helyzet van, akkor pedig a legjobb, ha egy hozzáértő beavatkozik a folyamatok irányításába. S jó, ha van valaki, aki tudja, hogy akkor ott mi a helyes beavatkozás!! Egy jól felépített és bölcs hierarchiában van ilyen! Mert különben tévelygés, veszteségek, és végül akár az elmúlás következik.

Ez a kis felvezető segít megértetni, hogy mi van most velünk, emberiséggel.

Nem megyek bele a teljes probléma elemzésébe, és a több ezer éves tévelygés okainak feltárásába, de a megoldást leginkább akadályozó mintázatokra rámutatok.

Van egy jól szervezett hatalommániás kisebbség, akik valós tudás és bölcsesség híján, erővel és félelemmel fenntartott hierarchiák segítségével Istent játszanak a jóhiszemű, naiv és szervezetlen többség felett. Minden tudást és bölcseletet az idők folyamán úgy meghekkeltek, hogy az alapján nem vagyunk képesek valós önvédelemre velük szemben. A rendelkezésre álló tudásunk, kapott ideáink által kondicionált gondolkodásunk nem teszi lehetővé, hogy felismerjük, mi a helyes cselekedet. Vagy ha egy-egy ember fel is ismeri, akkor nem talál hozzá elég segítséget, így nem tud létrejönni a szükséges mértékű hatás.

A korszellemre rásegítve egyik legnagyobb kapott probléma csomagunk, hogy túlzottan kigyúrtuk az elmét, az okosságot, túlzottan megerősítettük az individuumot, az egót, és teljesen elfeledkeztünk a lélekről, elsorvasztottuk a bölcseletet, elvesztettük a kapcsolatot a magasabb világokkal. Eltávolodtunk a szakrális rendtől, nem értjük, nem tudjuk mi lenne a helyes, a helyzethez illő beleilleszkedésünk a legtöbb jó megvalósítása érdekében egy hierarchikus rendbe, ami pillanatok alatt megfelelő méretű hatékony hatássá tudna összeállni.

Pedig a megoldás egyszerű lenne, egy megfelelő vezető mögé kellene odaállni, hogy a nagyon jól szervezett és hatékony elnyomó hatalommal szemben a szükséges mértékű ellenhatás létre tudjon jönni.

Ma már nem az a kérdés, hogy van-e elég felébredett ember, vagy hogy az ébredezőkkel és az elégedetlenekkel együtt van e sokszorosan elég erő az életellenes vektor megfordítására. Hanem az, hogy mikor választódik ki, a jelenleg is már vezetőként tevékenykedők közül az az egy, aki mögött mindenki megtalálja a helyét, (miközben mindenki fontos, és mindenki azt teszi most is, ami a dolga!)

Számomra nem kérdés, hogy ebben a helyzetben a bölcseleti és nem az okos – eszes vezető hiányzik a megoldáshoz. Ezt azzal támasztom alá, hogy olyan szélsőséges túlzások mentén sikerült elvesznünk, hogy az egyértelműen a harmonizálni tudó bölcseleti tudás hiányát mutatja.

A már vezetőként tevékenykedők az egyik kulcsgondolata ennek az írásnak!! Ők azok, akik viszik magukkal a többieket, az ébredezőket, az útkeresőket, az elégedetleneket, a már óvatosan változtatókat. Az ő felismeréseik áramlanak tovább a társadalomba, az ő interpretációjuk alapján jutnak új felismerésekre a csoporttagok. Ez az írás is alapvetően nekik és tanácsadóiknak szól! Az ő felelősségüket akarom hangsúlyozni, kiemelni. Ők azoknak a Bárkáknak (mentőcsónakoknak) a kormányosai, amikbe az emberek ülnek. Történelmi helyzet van. Rajtuk múlik, hogy milyen gyorsan állunk össze, állunk fel egységesen, rendezetten a megoldás érdekében (a Rend = ahol a dolgok rendben működnek = az Élet -, a Természet Rendje = a Szakrális Rend).

Az elsődleges és legfőbb kérdés, a túlélési kérdés, hogy az életellenes vektort meg kell fordítani az életet támogató irányba. Ha ez megvan a második kérdés, hogy ezt olyan elvek mentén tegyük, hogy onnan garantáltan ne lehessen visszafordulni, ne lessen visszafordítani a folyamatokat a régi mintába!  Ma úgy tűnik, hogy az új világ alapelveinek, világnézetének részletkérdései, annyira fontosak, hogy az elsődleges feladatot nem tudjuk elvégezni! Mert összefogni csak jó célokért, elég nemes új világért lehet. S ez igaz is!!

De az új világ kialakítása egy folyamat lesz, máshogy fog kinézni induláskor és máshogy kivirágzott állapotában. Más – más elvek fognak dominálni eleinte a rendrakás idején, más az átmeneti korszakában és más a kiteljesedett állapotában.

Mi van, ha az új paradigmák egyeztetésének sziszifuszi munkája közben, elmulasztjuk megvalósítani az elsődleges célt!? Lehetséges-e, kell-e kompromisszumot kötni magunkban a helyzethez igazodottan!? Az elménk félelmében a maximumokban gondolkodik, míg az Élet a bölcselet segítségével az elérhető legtöbb jót igyekszik kihozni az adott helyzetből. Tehát nem marad más, mint a még megmaradt bölcseleti tudást elővenni és megpróbálni helyes irányba terelni az elmebonyodalmainkat!!!!

S ezeket nem az utca emberének kell megtenni, hanem a jelenlegi vezetőknek magukban és végül egymás között!

Egy megfelelő vezető kiválasztása, kiválasztódásának nehéz kérdései.

Úgy írom ezeket a sorokat, hogy annak ellenére, hogy megvan a saját véleményem (ami talán ki is érződik), de azt szeretném elérni, ha minden olvasó maga is alaposan elgondolkodna az itt felvetett kérdéseken!

Rengeteg kiváló elménk van, akik hihetetlen mennyiségű munkát fektettek be a magyarság ősi történetének feltárásába. Közülük rengetegen vannak, akik időt és energiát nem kímélve összeszedték a még elérhető el nem tüntetett ősi bölcsességeket. Jó páran még a mai modern tudat kutatással és metafizikával kapcsolatos tudásokkal is szintézisbe hozták.

Páran közülük tartalmas bölcseleti utat jártak be saját belső fejlődésük során. S ezek közül páran különböző beavatásokon is részt vettek.

Szóval nem kérdés, hogy vannak kiválóságaink, akik közül lehetne vezetőt választani.

Egyébként folyamatos zajlódik is egy megmérettetés. Ki mögé álltak be többen, a pillanatnyi aktivitása, hozott aktualitások újdonság ereje, vagy szónoki adottságai végett!? Elég lehet a mostani helyzetben a tömegek pillanatnyi szavazatai alapján eldönteni ki lenne a legalkalmasabb? Ez biztos jó megoldás lenne?

Vagy hozzunk létre egy független bölcsek tanácsát, amely megversenyezteti a jelölteket, a kiválasztottakat? Megismerik és feldolgozzák a több tucat induló teljes ide vonatkozó életművét, személyes adottságait? Próbatételekkel beazonosítják a belső bölcseleti úton elért szintet, az etikai erkölcsi magasságokat, esetleges egyéb, különleges képességeit!? Mennyi idő alatt végeznének? Már a független bölcsek kiválasztása is gondot jelentene, ki válassza ki őket, kik közül válasszunk!?

Vagy vigyük tovább, hátha lesz eredménye az egyenrangúak együttműködési egyeztetéseinek? Aminek mi is lenne a célja, hogy valamilyen kiegyezés, kompromisszum létrejöjjön a végén? Hogy az egyenlő, egyenrangú felek egymás között leosztott pozícióik miatt, belül azt érezzék, hogy én ezt jobban tudnám csinálni!? Beindulna az egymás közötti verseny? S e miatt folyamatos belső feszültségek csökkentsék a hatékonyságukat? Ezt talán el kellene kerülni!?

Azt tudjuk, hogy a fő problémánk a világ deszakralizált állapota, és hogy nem kérdés, vissza kell kanyarodnunk a rég elfelejtett mintához, a Szakrális Világképhez, a Szakrális Rendez!

Megkopva bár, de részben tudjuk még, hogy amíg működött, mik voltak a főbb jellemzői. Már csak azért is, mert mi magyarok voltunk itt Európában, akik legtovább őriztük ezeket a hagyományokat. Tudjuk, hogy kettős vezetést jelentett, egy világi és egy szakrális vezetőt a közösségek, nemzetségek és egy nép élén. Megvolt a képzésüknek és a kiválasztódásuknak jól bevélt társadalmi hagyománya. Megvolt a társadalomban a Rendeltetésük. A képzésük és a beavatásaik által (ezt értjük ma a legkevésbé, hogy ez mit jelent és milyen jelentősége van!?, ennek tudása veszett el leginkább) képesek voltak az időben előrre látni és a tér minőséget érzékelni, esetleg befolyásolni, vagy felkészíteni rá a társadalmat. (Lásd részletesebben a mellékelt írás a Szakrális vezetőről)

Szakrális = a világ, az univerzum, a természet, a teljesség, a teremtés működési Rendje. 

Spirituális = szellemi törekvés a szakrális rendhez való igazodásra.

A harmonikus, boldog, szeretetteljes, virágzó Élet az a Szakrális hierarchia tűpontos betartása mellett működik, és az afelé való törekvés a spirituális út.

Kifejezetten nagy jelentősége volt egy Szakrális vezetőnek a szokatlan történelmi pillanatokban, ahol minden bölcseleti tudásra és előre látó adottságra szükség volt. A Most következő időszak hihetetlenül nehéz lesz és nem lehet az eddigi tudásunkból a helyes válaszokat könnyedén megadni. Amikor kezelni, kell majd ennek a világnak a súlyos örökségeit. Az oltott és oltatlanok közötti egészségügyi és egyéb különbségekből adódó nehézségeket, vagy az igazságok feltárásakor keletkező társadalmi sokkot, amelyek a média, a tudomány, a hitrendszerek manipulációiról ki fognak derülni, vagy amit a pénzrendszerről, és a gazdasági elnyomás, vagy a tudat- és elmekontroll eszközeiről meg kell ismerniük.

Nem akármilyen felkészültségű vezetőkre lesz itt szükség! Elég lehet ehhez egy szorgos emberi életút alatt összeszedhető tudás és személyes igyekezetből összeszedett bölcsesség??

Mindezek után rá kell néznünk egy szorosan ide tartozó jelenségre, hogy nekünk magyaroknak és rajtunk keresztül a világnak az ARA-k rendje (visszavonultan működő a világ legmagasabb szakrális tudásokat őrző rend, a Magdalok) felajánlották segítségüket ahhoz, hogy ezen elveszett tudás újjáépülhessen. Hatvan éve kiválasztottak három magyar származású leánygyermeket, és egy életen át tartó képzésben, szükséges minőségű beavatásokban részesítették őket. Akik közül egyet ILARA néven (IL= Teljes és tökélete, ARA = tér, meny-asszonya) felszenteltek, a korszakváltás idején jelentkező rendkívüli faladatok elvégzésére.

Aki nem ismerné Ilara tevékenységét, egy rövid bemutatkozó leírás van a mellékletben. Bővebb információ a Sacrahungarorum.com és a sacraveritas.com oldalon lehet találni az általa hozott világképről, értéktrendről, és a segítő tevékenységeiről.

Az általa, hozott jelenség, információk, tudások szokatlanok és a mai világtól akár idegennek mondható, hacsak nem tudja az ember a saját belső bölcseleti fejlődésével és a szintetizált archaikus tudásokkal egy hullámhosszra konvertálni.

Így sokan megértik és már támogatják törekvéseit.

Sokan barátkoznak az általuk még nem érthető részletekkel.

Míg sokan vannak, akik hitetlenkedve, akár irrealitásnak bélyegeznek sok mindent, és rá sem néznek a munkásságára.

Én csak pár kérdést tennék fel a megoldáshoz kapcsolódóan.

Megengedhetjük-e most magunknak azt a luxust, hogy rá sem nézünk, vagy figyelmen kívül próbálunk hagyni olyan nagyságrendű megoldást, mint amit Ő és az ARA-k Rendje felajánlanak;

1. csak azért, mert valami szokatlan és kívül esik a mai tudásrendszerünkön,
2. csak azért, mert az írott történelem nem említi őket (ez sem teljesen igaz, csak célirányosan kell tudni kutatni, lsd, Sacra Hungarorum könyv),
3. csak azért, mert legalább 1000 éve nem jelentek meg a felszínen aktív közéleti szerepet vállalva (jó okkal tették ezt, mint ahogy mások is: lsd. Kormorán rend a rábaközi tudók Máté Imre bácsa és Yotengrit, vagy Paál Zoltán Arvisura történetei),
4. csak azért, mert nem értjük, hogy miért pont most jöttek a felszínre segíteni és miért nem korábban, amikor szerintünk jobb lett volna (s nehezen értjük a magyarázatot, hogy a váltásnak most van itt az ideje, a megfelelő időablaka)
5. csak azért, mert nem értjük, hogy mit is csinál egy mágus, amikor azt mondja, hogy a terek minőségének megváltoztatásával képes segíteni, aminek a hatására a gonoszok céljai egyre nehezebben, míg a jók cselekedetei pedig egyre könnyeben valósulnak meg,
6. … mert nem értjük, hogy ami most van, a korszakváltás, a paradigma váltás az nem egy hattyúdal, nem egy reformáció, vagy egy kis felvilágosodás, sokkal – sokkal nagyobb léptékű változás, és ezért nem értjük hogyan is kellene ehhez, főleg itt a váltás idején a régi dolgok kitakarítása, felülírása idején hozzállni,
7. … nem értjük, hogy kellene kialakítani egy Szakrális társadalmat, hogyan kellene visszailleszkedni egy Szakrális Rendebe,
8. … nem értjük, hogy a magas szakrális (szentség) minőség nem mustra tárgya és ezért előírás számára bizonyos körülmények között a fátyol használata.

Ezek a meg nem értéseink, helyre tehetők, ha nem tartjuk luxusnak ránézni, esetleg alaposan utána járni miről is van itt szó!? Miért is mondanak itt szokatlan általam nem ismert dolgokat!? Esetleg veszem a fáradságot és kérdezek, ha nem világos minden elsőre, vagy másodikra.

Én személy szerint erősen elgondolkodtam azon, hogy felelősen megengedhetem-e magamnak azt, hogy jön valaki és azt mondja, amit az Ilara állít magáról, hogy honnan jött és mit tesz és milyen céllal teszi mindezt, hogy le sem ellenőrzőm, hogy ez igaz lehet-e, – hanem simán figyelmen kívül hagyva elsétálok mellette.

Én már csak azért sem tehettem meg ezt a lazaságot, mert ismerve az Arvisura szellemiségét, ami az egyik legősibb magyar tudás emlékünk, nagyon hasonlóan gondolkodik a szakralitásról, a láthatatlan világokkal való kapcsolattartásról, Életről, Természetről a világképében. Ráadásul az Arvisura előtti időkben ott is a Női minőség általi tudás és szakralitás képviseléséről beszélt Anyahita személyében.

Ugyanezt tapasztaltam meg a Yotengrit szellemiségével való összehasonlításban.

A Nyirkai jóslat (1947) több helyen is említi a mostani időkben a Nagyboldogasszony és a női minőség szerepét, és mostanra jósolja, hogy újra megépítik Nagyboldogasszony nevében Yotengrit köreveteit (Ilara által üzemeltetett MAGURA-kat, Köreveteket).

S már csak azért sem tudom megtenni, hogy figyelmen kívül hagyjam az Ő állításait (a közeljövő eseményeivel kapcsolatban), mert tudom, hogy mit tettünk a természettel, a benne élő összes élőlénnyel, magával az emberrel is. Ami komoly negatív információs és energetikai rombolás a teremtés elsődleges információs mezejében, aminek a helyreállítására a természet önmaga is képes és komoly katasztrófák, s végül emberiséget elsöprő kataklizma formájában szokott megnyilvánulni. Nem tanulunk és fontos mintákat sem tudunk összekapcsolni! De nekem ez a mostani minta erősen hasonlít a Noé és Vízözön történetéhez. Nem tudom ki hogy van vele, de engem személy szerint rendkívül zavar ennek a mostani időszaknak a korábbihoz való hasonlósága.

Továbbá engem erősen frusztrál az a jelenség, amit a világ nagy tanítóival csináltunk, mint emberiség az idők folyamán, legyen szó Jézusról, Zarathustráról, Maniról, vagy Buddháról. A korban, amiben éltek és próbáltak nekünk segíteni, egy szűk követő táboron kívül, többnyire ellenséges környezet fogadta tanításaikat. Majd haláluk után a hatalom, mint mítoszt felöltöztette, eltorzította és nagy marketinggel felhasználta emléküket a hatalmi céljaik elérésére. Hányszor fogjuk ezt még elkövetni!?

S amit végképp nem tudom, hogy hagyhatnánk figyelmen kívül a mostani – vezetőt keresünk magunk között – gondolkodás közben, – azt a rendkívüli lehetőséget, hogy az ARA-rend (ami ma egy nemzetközi ősi szakrális rend) a magyarokat tartja alkalmasnak arra az ősi múlt, az ősi nyelvünk és a néplélekben még fellelhető igazságszeretetünk miatt, hogy minket szeretnének MINTAADÁSRA felkérni, felemelni a világ számára! Ennek a minden eddigi szenvedésünket jóvá tevő és méltó felemelkedésünk lehetőségnek az elmulasztását nem tudom, hogy valaki meg tudja-e magyarázni saját lelkiismerete számára!?

S nem tudom, hogy hagyhatnánk figyelmen kívül, azokat a hihetetlen összefüggéseket, amik kibontakoznak az ARÁ-k rendjének tevékenysége körül, a 961 és az 1961. év – a három magyar lány kiválasztásának – napra pontos dátumai miatt. A magyar történelmet kutató honfitársaink, jól ismerik azt az eseménysorozatot, ami véglegesen letérítette a magyarságot ősi szakrális hagyományrendszeréról, ami Géza fejedelem méltatlan hatalomra jutása utáni időszakban bontakozott ki. Kezdve Géza annyának az akkori magyar Kündének az 1000 éves átkától, a Quedlinburgi árulástól, a veszprémi Nagyszalán át, a keresztény hittérítők beengedésén és Koppány kivégzésén keresztül, egészen István megkoronázásáig és hatalmának véres megszilárdításáig tartó időszakot ismerve.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem belső borzongás fut végig a lelkemben, ha el merem hinni, hogy vannak akik ilyen időtávokban gondolkodva tevékenyednek, hogy helyre tudják billenteni a „kizökkent időt”!

Ilyen mélységű kérdések esetén mindenkinek saját felelőssége kideríteni az igazságot!

Vezetőt ebben a nagyságrendben érdemes választani!!

Amennyiben az itt felvetett kérdések elindítottak egy úton és az információk feldolgozása közben újabb kérdések merültek volna fel, akkor jelentkezz az alábbi email címen, készültünk segítséggel!

sacrahungarorumkukacgmail.com; deakbardosandraskukacgmail.com.  

O O O

A Szakrális Vezető megértéséhez szemelvények

Olvasmány I., Kocsis István könyveiből, 3. részlet) (Szakrális királyság, szakrális király folytatása)

„A szakrális király a legfelső helyen áll a rejtélyes (a későbbi korok hivatalos hierarchiájánál sokkal rejtélyesebb, de áttekinthető és ezért megbízható) szakrális hierarchiában (nevezhetjük archaikus hierarchiának is), de nem másért, mint azért, mert beavatása magasabb színvonalú, mint országa többi beavatottjáé.

A szakrális hierarchiában mindenki beavatásának minősége által meghatározottan foglalja el helyét. Ha e legfontosabb követelmény nem teljesül, akkor „zökken ki” az idő. (…)

Mit tart a hagyomány a szakrális királyság hierarchiájáról?

Többek között azt, hogy a nemes ott azonos volt a szakrális személlyel, azzal, aki a beavatás révén újjászületett…

…az ún. nagycsalád fejének is szakrális személynek, beavatottnak kellett lennie abban a korban, amelyben még nem „zökkent ki” az idő.

A magyar kutatók közül legmeggyőzőbben László Gyula foglalja össze, milyen társadalmi szervezetet kell értenünk a nagycsaládon.

„A magyar nagycsalád feje – írja – családján belül olyan korlátlan úr volt, mint a király az országban. Nemcsak az övé minden, de „tőle függ az embert és állatot tápláló föld s növényzet termékenysége is. …A nagycsalád feje, mint a család papja végzi e termékenységi szertartásokat mind a mai napig. Egy szó, mint száz, a nagycsalád fejében egyesül mindannak jóléte, ami uralma alá tartozik.

Tegyük hozzá, hogy ennél mi sem tűnhet természetesebbnek, ha méltóképpen figyelembe vesszük, hogy a nagycsalád feje is szakrális személy a régi korok magyar világában.

Szakrális személy, azaz nemes. És itt felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a rendi (feudális) társadalom kialakulása előtt a szakrális személyt nevezik, illetve tartják nemesnek, a rendi társadalomban pedig a kiváltságost. Ami még nyilvánvaló volt, az a következő: a valódi szakrális király helyzetével nem próbál visszaélni, és mindenki tudta, hogy nem próbál vele visszaélni. „

“A szakrális fejedelem (szakrális király) Híd a földi és az Égi világ között. Ő az, aki képes méltóképpen fenntartani a kapcsolatot az Égi Világgal. Méltóságát megalapozhatja a származás, de nem feltétlenül, mert ami nélkülözhetetlen, az beavatásának sikeressége. A beavatás az, ami „megteremti a szakrális fejedelmet”.

A szakrális fejedelmet nem véletlenül nevezik kétszer vagy másodszor születettnek vagy olyannak, aki legyőzte a halált.

A szakrális király az a szakrális fejedelem, aki hivatalosan, megkoronázottan uralkodik egy királyságban. A világkirály pedig első a szakrális királyok között, s önként fogadják el a népek (királyok) az uralkodását.

Vitatott kérdés, hogy a szakrális király, illetve világkirály mellett minden időkben volt-e társuralkodó, vagy pedig az első időkben mind a világkirály, mind a szakrális király uralkodó és pap volt egyszemélyben. Mi azt hisszük, hogy igen.

A világkirály az osztják hagyomány szerint lelket megtoldó uralkodó.

A világkirály (Isten jobb keze, az Igazság keze, Őrző, Úr, hírhozó, közvetítő; jövőbe látó, jövőirányító, Istent szemtől szembe látó, isteni fényt árasztó) ma is létezik, csak láthatatlanul.

A szakrális fejedelem beavatásának titkát őrzi a magyar mitológia, archaikus népmeséink, valamint szerves, természetes műveltségünk.

A szakrális király nem azonos az ún. istenkirállyal vagy az égi eredetű királlyal, hanem ezeknél több. Az istenkirály vagy az égi eredetű király a hanyatlás korszakában jelenik meg, amikor régi, de halványuló emlékek alapján tekintik a királyt – a be nem avatott királyt – emberfölötti lénynek. A szakrális királyság korában, amikor a szakrális hierarchia a meghatározó, ez elképzelhetetlen, mert a király is, a szakrális hierarchiában lejjebb elhelyezkedő többi beavatott is tapasztalatok alapján minősít. Égi eredetű vagy isteni létezésű az ő tudatukban egészen más. Ők pontosan tudják, hogy ki az Időtlen Égi Én, és azt is tudják, hogy a beavatás meditációjában nemcsak a király, de minden valódi beavatott találkozhatott – Fénybe öltözvén – saját Időtlen Énjével, de ettől mindig megkülönböztették jelen idejű énjüket.

A szakrális király kétségbe esne, ha istenkirálynak tekintenék, mert ez többek között azt is jelentené, hogy királysága már nem szakrális királyság.

A szakrális fejedelem az, aki képes méltóképpen fenntartani a kapcsolatot az Égi Világgal: Híd az Ég és a Föld között, Ő az, akinek központi gondja: az Élő Égi Igazsággal való jó viszony.

A szakrális királynak jelmondata lehetne: királynak lenni azt jelenti, mint szüntelenül Isten-ítélet alatt állni. Az igazság és a szeretet a szakrális király érzelemvilágában, gondolkozásában és magatartásában természetesen szétválaszthatatlanok, azaz harmonikus egységben vannak jelen. A gyűlöletet és az önzést nem ismeri, hisz már beavatása során legyőzte a gyűlölködés és az önzés minden fajtájának a kísértését. A szakrális királyt nem véletlenül nevezik igen gyakran igazságosztónak, az igazság védelmezőjének. Megjelenése környezetéből nem a félelem, hanem a nyugalom és a biztonság érzését váltja ki. A szakrális király beavatásának éveiben képessé vált szétválasztani a fényt az anyagtól önmagában, önmaga egyéni létében, azaz képessé vált létezésének középpontját földi létében áthelyezni Időtlen Énje középpontjába.

Az anyag és a fény szétválasztásának képessége nem azonos az anyag és a fény megkülönböztetésének a képességével.

A szakrális király Isten kegyelméből uralkodik, Istennel egyetértésben, azaz Isten akaratának közvetítőjeként. A szakrális király nem osztotta meg a törvényhozó hatalmat népével, nem is oszthatta volna meg, ha szándékában állt volna sem, mert nem a néppel együtt kellett törvényt alkotnia, hanem Istennel együtt, Isten akarat szerint.

A szakrális király semmit sem vesz komolyabban mint azt, hogy az Élete határtalan és időtlen, és ami ehhez képest nevetségesen körülhatárolt és pillanatnyi, az az élete. De ez a körülhatárolt és pillanatnyi élete sem a sajátja.

A beavatás az, ami megteremti a szakrális fejedelmet. A szakrális király a legfelső helyen áll a szakrális hierarchiában, mert beavatása magasabb színvonalú, mint az ország többi beavatottjáé. A szakrális hierarchiában mindenki beavatásának minősége által meghatározottan foglalhatja el a helyét. Ha e legfontosabb követelmény nem teljesül, akkor „zökken ki” az idő.

A történelmi magyar küldetéstudat elsősorban az Igazsággal van összefüggésben. A magyarság különleges szerepe ennek az Élő, Égi Igazságnak a méltó szolgálata. Ő az Égi Lény, akivel a beavatott, a szakrális személy tarthatta a kapcsolatot.

Az igazsághoz való viszony a lét központi kérdése. Ha az emberiség megtalálja az igazságot, elfogadja az igazságot, nem fordul szembe az igazságtétellel az igazság jogai elfogadásával, akkor az emberiség megmarad.

Az Élő Égi Igazság az, aki felfoghatatlan a mi korunkban. Aki mintha visszavonult volna a látható világból. Létezik, de visszavonult.

Az Égi Igazságnak (mint Isten önvédő megnyilvánulásának) formát öltése nagyon változatos lehet, de jelen lehet testet öltés nélkül is, de nagyon is érzékelhető isteni erő.

Az érzékelt isteni erőt a szakirodalom legtöbbször latin szóval numernek nevezi: numen, inis = isteni erő, istenség. Numen tehát az, ami megnevezhetetlen, de létezésénél semmi sem nyilvánvalóbb, A numen érzékelhető, de nem látható.

Az Élő Égi Igazság a keresztény történetekben általában tüzes karddal lesújtani készülő angyal. A magyar mitológiákban és népmesékben gyakran hadnemtőként szerepel. A magyar szépirodalomban az Élő Égi Igazság legtöbbször a Magyarok Istene. A csodaszarvas monda szarvasa, Emese álma (Álmos anyja) és a turulmadár, amelyben a csodaszarvas és a turulmadár is az Élő Égi Igazság megjelenési formái. Itt van még a Góg és Magóg monda, és az Isten kardja-monda is – mely szerint Atilla kardja Isten kardja – a régi küldetéstudatról szólnak. De az Élő Égi Igazság legismertebb megjelenési formája a magyar archaikus hagyományban (mitológiában, mondában) a csodaszarvas.

Az Élő Égi Igazság leggyakoribb megjelenési formái: angyal mint bátorító-védelmező, angyal mint elrettentő és csodaszarvas mint figyelmeztető, útbaigazító.

A Csodaszarvas és a Turul az Élő Égi Igazság – akárcsak a fénylő fehér ló az ősvallásokban –, Nagyboldogasszony fényes állatai: a magyarság „életvezető” fényes állatai.

A régi korok magyarjai hitték, hogy nem győzhetik le őket, mert a földi igazságot az Élő Égi Igazság megvédelmezi. Úgy tartották, hogy ha az Igazság Isten Önvédő megnyilvánulása, a harcban csak az győzedelmeskedhet, akinek a pártján az Igazság áll. Hitték, hogy kardjuknak minden sújtása az Igazság villámcsapása. Hitték, hogy a harc által látóvá válhat az ember. Megvilágosodik. S a megvilágosodott ember győzedelmeskedik: önmaga felett is és a múlandóság felett is. Hitték: a harc Isten-ítélet.

A valódi szakrális fejedelem akkor is ellenkezés nélkül tudomásul veszi, mit kíván az Égi Igazság, ha ő kerül hátrányos helyzetbe. Az Élő Égi Igazság csak szakrális fejedelemmel veszi fel a kapcsolatot.

A szakrális király, a valódi király nemcsak isten akarata szerint uralkodik, hanem Isten védettjeként is. Sokan ezért nevezik Isten kiválasztottjának. A szakrális királynak nem célja a hatalom megőrzése és növelése, ő a hatalomhoz nem ragaszkodik. Mivel az Égi Igazság védelmét bírja, a szakrális király hatalmát nem lehet megingatni, kudarc vár arra, aki ellene tör. Hiszi, hogy ha ő nem vált méltatlanná, akkor az Élő Égi Igazság bármilyen körülmények között megvédelmezi.

Isten-ítélet alá vetette magát a király akkor is, ha nagy szükség volt arra, hogy megerősítse alattvalói bizalmát. Erre a próbának a kiállására a királyt fel is lehetett kérni. A király félreállítását vagy akár feláldozását megkísérelni azért jogos a hagyomány szerint, mert Isten a kegyelmében álló királyt nem engedi sem félreállítani, sem feláldozni.”

Deák Bárdos András  Bp. 2021 11. 22.

Ui: Kedves férfi társaim, férfi vezetők! Van egy igen fontos kérdés, amire nekünk kell józanul ránézni. Az a korszak, aminek a leváltását szeretnénk elérni, egyértelműen a férfiak által dominált, kitalált elvekből, nézetekből és filozófiákból épült fel. Teljesen leuralva az összes meghatározó társadalmi területet, a vallásokat, a kultúrát a gazdaságot és a közéletet, a politikát, s közben durván elnyomta a Női minőséget.  Önkritikusan be kell látnunk főleg itt a végén – az utolsó században – kicsúcsosodott események közepette, hogy ez nem volt egy igazán sikeres, harmonikus próbálkozás! Ezért józanul, vagy akár jóvátételi projektként is helyesen akkor cselekednénk, ha a Női minőséget legalább arányosan (a bölcseleti területekre akár egyszerű többséget engedve) visszasegítenénk a társadalom irányítói pozícióiba – a méltó helyére!!! Egy Új harmonikus, szeretet alapú Aranykor nem képzelhető el a finomabb Női energiák aktív részvételé nélkül!!!

Ezek alapján ugyan csak meg kell kérdezem a ma még mindenhol jellemző férfi többségű csoportvezetőket, hogy felelősségteljesen el lehet-e sétálni egy ősi Női rend által felkészített, megfelelő minőségben beavatott Női vezető és az általa létrehozott Női mozgalom a Szakrális Magyarország által hozott segítő ajánlat mellett!??

Nekem az tűnik az egyetlen és utolsó esélyű értelmes, belátó cselekedetünknek, hogy magunk fölé emeljük a Nőt, ami által megválhatjuk magunkat (és vele az emberiséget) az elmúlt korok bűneitől.

                                        O O O

KI ILARA?

1, A név jelentése:

a tökéletes égi asszony. Szakrális név, amely az ősi onto-ono nyelven, valamint részben magyarul értelmezhető.

IL- teljes, tökéletes, hiánytalan, fennkölt (lásd illat), ARA – tér, végtelen, égi asszony, magyarul mennyasszony.

A név jelentése a sumer nyelvben a nagh-bau-duk assunu-, az ázsiai sztyeppéken a jotengri kifejezéssel illetett fogalmakkal egyezik meg.

2, Származása és feladata

Magyar származású szakrális beavatott, avatár, a legmagasabb szintű transzcendens tudás birtoklója, a legősibb női eredetrend bennfentese, kiválasztott, aki 1961-ben született Budapesten. A világ legmagasabban képzett tanítóinak több évtizedes tanítását-, beavatások és próbatételek sorozatán történt helytállását követően kiválasztották egy rendkívül nehéz és összetett feladat elvégzésére. Küldetése a szinte lehetetlen: ellenpólust képezni a világ életellenes, romboló eszményeivel szemben. Létrehívni és kibontakoztatni az új korszakot, amelybe már csak az igazak léphetnek át.

A 2012. december 21-én Svájcban történt felszentelését, felkenését követően megkapta az S.M.T.R. ILARA nevet és címet. (Sacratissima Maiestas Tua Regia lat. jelentése: Legszentebb Felséges Királynő) . Ettől kezdődően Ő a világ legfőbb szakrális vezetője, vagyis a Világkirálynő. (Sacratissima Magna Mater)

Világkirálynői pecsétjén: S.M.T.R. ILARA REGNET EST GLORIA MUNDI. (Legszentebb Felséges Királynő ILARA uralkodik a világ dicsőségére) Megszólítása: őszakrális fentsége

Felszentelésétől kezdődően önállóan, függetlenül, töretlenül és hivalkodásmentesen dolgozik az Aranykor kibontakoztatásán.

3. Személye

Egyszerű, erőteljes, sallangmentes és elkötelezett szabad szellem, óriási tudással és széleskörű ismeretekkel.  Nem tartja magát tanítónak – nem is szeret beszélni – és megfelelni sem óhajt semmiféle elképzelésből fakadó elvárásnak. A józanság és tiszta szellem híve. Nem érdeklik a spirituális tévelygések, a politikai játszóterek és az egyetemei szintű tartalmatlan okoskodások. Tüske a világ vallásai-, valamint spirituális tanítói számára, mivel az ősi, minden áron eltüntetni szándékozott múltat vegytiszta formában tárja az emberek elé. Tanai olyan ős-múltat fednek fel, amelyek számtalan érdeket sértenek. Elég bátor ahhoz, hogy mindenkor kimondjon – akár nyersen is -, kényelmetlen igazságokat. Rendszerint előre figyelmeztet különféle történésekre, és próféciái eddig rendre beigazolódtak.

Vallási fanatikusok 2018-ban és 2019-ben a szellemi tulajdonait szerették volna megszerezni. Ebben a két évben háromszor törtek az életére és napjainkig rendszeres spirituális támadások érik.

Visszavonultan él és többnyire írásain, hanganyagain keresztül ismerhetjük. (Későbbiekben sem számíthatunk arra, hogy közszereplésre vállalkozna.) Reá rótt feladatait lelkiismeretesen és híven végzi. A magyarság és a világ szellemi-lelki felemelkedésének kulcsszereplője.

4, Munkásságának kiemelt állomásai:

2012. december 21-én felszentelését követően haladéktalanul bejelentette igényét a Kárpát medencére az ősi, ezeréves ígérvény alapján.

2014-ben megalkotta és közreadta az Egyetemes Rend Világalkotmánya c. művét, amely a világ népei számára útmutatásul, vonal-vezetőül szolgálhat saját nemzeti alkotmányaik megalkotása folyamán. (2021 decemberben válik a nyilvánosság számára elérhetővé)

2015-ben nyilvánosan színre lépett és megalapította a Szakrális Magyarországot, amely saját alkotmánnyal rendelkezik. A Szakrális Magyarország eszménye egy olyan múltat, jelent, jövőt összekötő létmodell, amely a múlt legjobb gyakorlatait, a jelen elvárásaival és a jövő kihívásaival ötvözi. Élő keretként a legősibb szakrális lételveket átviszi a gyakorlatba, s ezzel a XXI. századi tudományos és technikai vívmányok alkalmazása mellett, egy élhető, gondoskodó, fenntartható, igazság alapú boldog jövőt épít.

A Szakrális Magyarország alapelve a józan ész és tiszta szellem. Ezért az emberség közös nevezője mellett kifejezetten minőségi igényeket támaszt az élet minden területén, és híveit az aktív cselekvő szeretetre buzdítja.

 („A Szakrális Magyarország egy olyan a létezés egyszerre sok láthatatlan síkján elképzelt, (megvalósult) kolonizáció-mentes élettérrel rendelkező ország, és benne az ennek a megvalósításán dolgozó egységes létrendszer-ismeretekkel rendelkező tudatközösség, amelynek a hazugságoktól megszabadult és az igazságtól felszabadult tagjai fáradhatatlanul küzdenek a magyar tudatközösség küldetésének a beteljesítésén!” dr. Császár Sándor)

2016-ban megírta Sacra Hungarorum című könyvsorozatot, majd 2017-ben magánkiadásban kiadta az első részét.

2017-ben megírta a VILÁG ETIKAI KÓDEXÉT, amely bizonyos megfontolásokból csak munkapéldányok formájában jelent meg.

2018-tól jelent meg a közéletben és 2018. március 21-én Delphoiban készített nagy horderejű filmfelvételein – Delfi jóslatok címmel- az elkövetkező évek történéseire hívta fel a különféle országok figyelmét. (A youtubon közreadott filmeket -és még a csatornát is- 24 órán belül törölték) 2018. március 23-án Csíksomlyón figyelmeztette a magyarságot, hogy nagyon legyenek résen a választások alkalmával, mert lehet, hogy ez lesz az utolsó választásuk. (lsd Csíksomlyói prófécia – c. video) Juliusban elmondja, hogy mi minden várható és mi a magyarság küldetése és feladata. (lsd. Törvény vagy ítélet c. video)

2019-től aktívan részt vesz a közéletben. A szakrális káosz felszámolásáért, valamint a magyar társadalom építéséért dolgozik. (lásd nemzetépítő fórumok.)  Rengeteg eltitkolt adattal, összefüggéssel és ismerettel gazdagította a magyar közösséget. Tanításai szemfelnyitóak, egyszerűek, lényegre törőek, sallang mentesek. (A spirituális bérguruk és a hitványok esküdt ellensége, és talán éppen ezért, személyét és küldetését – különös tekintettel a fátyol viselésére – rossz hírkeltés és alaptalan ellenséges találgatások övezik.)

2019-től újraindítja a MAGURA Energetikai rendszerének megfelelően kiépített országos hatókörű MAGURÁKAT (Köreveteket), ahol szertartásainkat a MAGURA Eredet Rend természetközpontú hitételeinek megfelelően végzik havi rendszerességgel. A harmonizálás – ezzel a világon egyedülálló térrezonátor rendszerrel – jelenleg mindennél fontosabb, hiszen ezzel tudunk leghatékonyabban hatást gyakorolni a szellemi felemelkedési folyamatokra egyéni és nemzet szinten egyaránt. A magura rendszer működése jól szemlélteti illetve leköveti a társadalmi folyamatokat, egy oda-visszaható térinformációs rendszerben.

• 2020. május 31-én kiadja és nyilvánosságra hozza Az Egyetemes Szent Szellem Élet Kánonját, amely mű bevezető soraiban először fedi fel rangját és kilétét. Az Egyetemes Szent Szellem Élet Kánonja bulla formájában kilenc egyező példányban készült és a világ nagy vallási vezetőihez, valamint a magyar miniszterelnökhöz, a magyar parlament könyvtárába, valamint Erdő Péter bíboroshoz kerültek. A mű az új világ első olyan írása, amely a világ polgárait felhatalmazza Istentől rendelt jogaik visszavételére.
• 2020. év végén megírta a Magyar Nemzet Szabadság Alkotmánya című művet, amelyet 2021. február 11-14. között két fordulóban negyven civilszervezett véleményezett és fogadott el. Végső formája a Sacra Hungarorum II/II. kötetében, valamint a sacraveritas.com oldalon olvasható.
• 2021. június 1-én elvégezte a magyar nemzet feloldozását vagy karma oldását. A múlt sok évszázados megkötözöttségeinek feloldozását követően a magyar nemzet fokozatosan erőre kapva elkezd mozgolódni és 2022-ben határozottan elindul a neki szánt jövő útján, és ezt követően ILARA segítségével visszaszerzi ősi múltjának bizonyítékait is.
• 2021. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján felszentelésre került az ILARA által kezdeményezett és nagyrészt általa finanszírozott BÉKESSÉG ASZTALA. Az asztalnak az a hivatása, hogy a nemzet különféle szétszórt erőit megbékéltesse és kezdeményezéseit közös nevezőre hozza.
• 2021. szeptember 12–én útjára indította az ÚJ MÁTRIXOT KALEIDOSZKÓP néven, és egyidejűleg elkezdte a mátrixok mibenlétének tanítását. Ezek a tudások merőben átformálják a világról alkotott képünket és átsegítenek minket ezen a nehéz, tanácstalan időszakon.

5, Idézetek ILARÁTÓL

„Azért jöttünk e világba, hogy RENDET, EGYSZERŰSÉGET, BÉKESSÉGET hozzunk, és elválasszuk a fényt a sötétségtől, az égit a földitől, a könnyűt a nehéztől, és megzabolázzuk a tobzódó Tüzet.”

„Az Emberiség tudatos és jó-szándékú hozzáállásával, Szakrális Törvényeink betartásával Harmonikus Rend és élhető, igazságos világ jöhet létre.”

„Noha az emberek tömegei tudják, hogy hazudnak nekik, ámítják őket, látják, hogy a dolgok rossz irányba haladnak, érzik, hogy semmi nincs rendben, mégis szolgai módon viszonyulnak a függelmi helyzethez. E gyáva, megalkuvó magatartásukkal a hitvány hatalombitorlókat éltetik, saját maguk életét és boldog jövőjét szabotálják, valamint kockára teszik a bolygó jövőjét. E tettükkel megtagadják, sértik a bennük élő Istent, és annak Szentséges Életet támogató akarata ellen vétenek. Mindezzel sanyarú sorsot, kilátástalan jövőt idéznek magukra.”

„1.Támogasd és ünnepeld az Életet! – hogy az Élet viszont szerethessen
2.Légy hálás mindazért, mi megadatott számodra! – hogy lelked ne háborogjon
3. Tanulj a múltból, nézz a jövőbe, de élj a jelenben! – mert csak a pillanat világ örök
4. Tiszteld le- és felmenőidet, köreidet, más népeket! – hogy békességben élhess
5. Légy hű igaz szavaidhoz, esküidhöz, hitedhez! – mert a hűtlenség alattomosan felemészt
6. Tartsd tiszteletben az összes élőlényt és az Elemeket! – mert minden összefügg mindennel
7. Viselkedj erkölcsösen Önmagaddal, az Emberekkel és a Természettel szemben! – mert ez az igaz út
8. Tanulj és fejleszd magad! – mert a MAAT útja ezt kívánja
9. Takarékoskodj a Természeti erőforrásokkal! – hogy békességben élhess a Mindenséggel
10. Áhítatosan mondj köszönetet Természet Isten Anyának az Õ nagylelkűségéért! – mert mindent Tőle kapsz”

 „Nem azért jöttem, hogy a korigénynek megfeleljek és kiszolgáljam azt, hanem azért, hogy egy új korszakot nyissak. Ez sokaknak nem tetszik, hiszen súlyosan sértem az érdekeiket. Egy új, tisztább, magas rendű korszakot nem lehet a régi világ gyarlóságaiból felépíteni. Tehát törvényszerű, hogy sokak számára vagyok tüske és fennhangon szidnak, rossz híremet keltik. Van egy mondás, miszerint senki sem lehet próféta a saját hazájában…és ez nem rólam szól, hanem a világ gyarlóságáról, az új és tiszta dolgok elutasításáról. Ez a világ nem azért olyan rossz, mert van néhány hitvány ember, hanem azért, mert amíg a gonoszok nagy hangsúlyt fektetnek a saját propagandájuknak, addig a jók gyáván csendben vannak, nem állnak ki az igazság mellett. … Újra kell tanulnunk a világot és minden hazugságot fel kell számolnunk. Gondolhatjátok, hogy mennyire tetszik ez a haszonélvezőknek! …”

„Bullánk kihirdetésével véget ért az emberi történelem összes korábbi ősi, feudális leigázó, kizsákmányoló és embertelen korszaka.

KINYILATKOZZUK, HOGY A MAI NAPPAL KEZDETÉT VESZI AZ EGYETEMES SZENT SZELLEM KORA, AVAGY A SZERINT LÉLEK ÉS A JÓZAN ÉSZ KORA – AMELY AZ EMBERI VILÁGFELFOGÁS ÚJ KEZDETE.

A mai naptól új létezésforma veszi kezdetét, amelyben minden élőlény joga és kötelessége meghatároztatott, és alárendeltetett a MAAT Egyetemes Rendjének.

LŐN ÚJ KEZDET ÉS AZ IGAZAKÉ LESZ AZ ÚJ VILÁG!”