MI A DOLGUNK?

Részletek Ilara: Sacra Hungarorum c. könyvéből

„Emberi vonatkozásban, a végtelen isteni erő, az anyán keresztül jut el minden emberhez, és ha képet is ölt emberi formában, akkor az feminin.

Az anyai szeretet egy olyan, ésszel felfoghatatlan összhang, amely analóg Természet Istenanyával. Ezért az ősi társadalmak a NŐ-t, és a szent nőiséget magasztalták, hisz az anya lelkén, és erején keresztül adódik át generációk sokaságán, az őserő.

A megelőző korok ősi társadalmai matriarchális alapon szerveződtek, és működtek sok-sok millió éven keresztül, mígnem eljött a pillanat, amikor valaki úgy gondolta, hogy az erősebbé a világ.

Hajdan, úgy 10000 évvel ezelőtt, a férfiaknak még eszébe sem jutott volna, hogy a saját fejük után menjenek. Sőt, még 4-6 ezer évvel ezelőtt is nagy becsben álltak a nők, és nem voltak kifejezetten elnyomás alatt. Ma is vannak még ilyen társadalmak. Kizsákmányoló, erőszakos megnyilvánulások a nőkkel szemben nem volt jellemző. Olyannyira nem, hogy főben járó bűnnek minősült, isten ellen való véteknek számított hozzányúlni egy nőköz.„

„A történelemtudomány azt tanítja, hogy az emberek eleinte ősközösségben éltek, és a vagyon megjelenésével jelent meg a viszály is, ami csak részben igaz, ugyanis minden vagyon a nőket illette. A nők pedig nagyon sokáig megmaradtak egységes közösségekben. Hajdan a nők alkották a társadalmak magját, gerincét, és nem perlekedtek egymással. Az ősi társadalmakban a nők közösen nevelték a gyermekeiket, mert tudták, hogy a gyermekeknek nem elég az anyai energia, kell, hogy mások tudása, bölcsessége, és szeretete is érvényre jusson, hogy a felnövekvő apróság ép lelkű egész emberré váljon. …………….   A nők mindig is egy magasabb tudás, és bölcsesség birtokában voltak, és ez volt az, amire a férfiaknak leginkább fájt a foguk. „