BETEG A VILÁG

Mitől gyógyulunk?

„Minden rendben van az életemben, de a lelkemben szomorúság van…”

„Mindenem megvan, munka, család, ház, stb., mégis hiányérzet gyötör…”

„Minden jól működik az életemben, de nyomasztó álmaim vannak…”

Sorolhatnánk végtelenül a hasonló megnyilvánulásokat különböző emberektől. (itt most csak a jó körülmények között élő középrétegről van szó, nem a már lecsúszottakról)

Sokan gyógyszerekhez nyúlnak, vagy alkoholhoz (mint unalom-űző) vagy túlzott, szélsőséges, extrém fizikai sportokkal igyekeznek magukat „szinten tartani”, betölteni az űrt az életükben.

Ha nem sikerül saját erőből, orvoshoz, természetgyógyászhoz, spirituális tanítókhoz, gyógyítókhoz fordulunk segítségért. Jó pénzért kapunk is millió -féle gyógyító eljárást: vagy alkalmazzák rajtunk a tudományukat, vagy megtanítanak rá, hogy öngyógyítást végezhessünk.

A sokféle módszerrel (és gyógyítóval) Dunát lehetne rekeszteni, egyre csak gyógyulunk és gyógyulunk – gyógyítunk és gyógyítunk, de a várva-várt eredmény sehogy sem akarja magát megmutatni, a sok-sok tanfolyamon, kurzuson túl lévők is még mindig panaszkodnak.

És akkor jön egy icike-picike kis vírus (egy olyan van-vagy-nincs vírus), ami globális szinten dönti romba az egész emberi társadalom, „civilizáció” eredményeit, vívmányait.

Hogyan lehetséges ez?

Betegek az emberek, beteg a társadalom, beteg a Föld, mert MI megbetegítettük – A Földet is meg magunkat is.

Az emberiség a halálos ágyán fekszik, pusztítjuk a bioszférát, és nem törődünk azzal, hogy magunk is vele pusztulunk, mert mi is a része vagyunk a Természetnek.

Nem gondolunk bele, hogy például a százezredik megvásárolt elektromos kütyü (amiből mindig a legújabb kell nekünk), vagy a csoda-csillingelő-villogó-éneklő műanyag vagy távirányítós játék-borzalom, (amiben már térdig járunk a szobában) mind-mind hamarosan szemétté válik, amitől a Föld fuldoklik, szennyezzük vele környezetünket meg magunkat is. Az energia befektetésről nem is beszélve. Milyen Földet, milyen életteret hagyunk gyermekeinkre? 

Ideje belegondolni a saját felelősségünkbe, és nem csak a globalisták által kikényszerített intézkedéseket hibáztatni. Fogyasztói társadalom fogyasztók nélkül nem létezik.

A jelenlegi krízis-helyzet olyan elemi erővel kényszerít minket gondolkodásra, az okok és megoldások keresésére, hogy aki ezt még mindig meg akarja spórolni, az nagyon rosszul fog járni.

Ha valaki a családban beteg – a többieket terheli. Felelősséggel tartozunk egymásért, de a saját egészségét mindenkinek saját magának kell megvédenie!

Én kikérem magamnak, hogy más emberek az én egészségem védelmére hivatkozva vegyenek föl maszkot, vagy bárkit erre kényszerítsenek! Az oltásról nem is beszélve.

Vállaljuk föl felelősségünket, vegyük kezünkbe sorsunk és jövőnk irányítását! Alakítsunk közösségeket vagy csatlakozzunk már meglévőkhöz, amelyek az élet bármely területén mindannyiunk jóllétéért teszik a dolgukat!

Ha ilyen közösségeken keresztül bekapcsolódunk a nagy EGÉSZ  közös áramlásába – íme, megtörténik a „csoda”, elfelejtkezünk testi-lelki kisebb-nagyobb bajainkról, és megindulunk az EGÉSZség felé, mindenféle csodakristály meg reikizés stb. nélkül.

Ez a fajta „szolgálat” az, ami – tudatosan felvállalva – nemesíti az embert, önbizalmat, önérzetet ad, és nem tévesztendő össze a szolgalelkűséggel, ami elveinkkel és lelkiismeretünkkel ellentétben meghunyászkodásra, gyáva parancsteljesítésre késztet – ami valóban betegít.

Összefoglalva: ha egy közösség, társadalom betegít minket, akkor az bizonyosan nem az Életet szolgálja, tehát sürgősen ki kell lépnünk belőle.

Amint elkezdünk az igazság, erkölcs, mértékletesség és valóságos értékek mentén Méltó Emberi Életért dolgozni, megindulunk a gyógyulás útján, egyéni és társadalmi szinten egyaránt.

Ha tehát ilyen egyszerű a recept – vajon miért nem tesszük?

Sz. Erzsébet