Női- férfi szerepek istenképünk függvényében;

Ki vagy Mi a Nagyboldogasszony? (1. Rész)

Szutor Erzsébet, a Világ Magyarsága c. folyóiratban megjelent cikksorozatának folytatása

Természettemplomaink, a Nagyboldogasszony Magurák

22/1. Rész

Sorozatunk célja bevezetni az Olvasókat a magyarok ősi tudásának alapjaiba, megismertetni azt a szellemiséget, mely az új korszak, az ARANYKOR küszöbén a túlélésünk elengedhetetlen feltétele, valamint híradás a Szakrális Magyarország aktuális programjairól.

Tisztában vagyok vele, hogy ez legtöbbünket nagyon érzékenyen érintő, nagyon kényes téma. Ezért megpróbálom olyan módon közelíteni, ahogy a sebésznek egy régen elhanyagolt fekélyt kell  a szervezetből kioperálnia, viszont ezt most mindannyiunknak, együtt kell megtennünk. Nem lehet a fájdalmat megúszni, enélkül viszont nincs gyógyulás. (Persze a baj ott kezdődik, hogy a „beteg” nem is tudja, hogy beteg, csak éppen kicsit nem érzi jól magát a bőrében.)

Mi NŐK, különösen szélsőségesen rosszul érezzük magunkat a bőrünkben már jó ideje még itt a „nyugati kultúrkörben” is, és érezzük, hogy változni és változtatni kell. Én is észrevettem már néhány évtizede, hogy ahova csak megyek előadásokra, tanfolyamokra (őstörténet, természetes életmód, jóga, gyógyítás stb. témákban) mindenhol min. kb. 90%-ban női hallgatóság van jelen, míg az előadó, tanár éppen fordítva: szinte 90%-a férfi. Ez elgondolkodtató volt nekem, és valahogy a nők ébredésének érzékeltem. Mintha Csipkerózsika-álmukból ébrednének/ébrednénk. Amikor néhány éve elolvastam Ilara Sacra Hungarorum c. könyvét (I/I. Kötet), egycsapásra megértettem, hol is van a „kutya elásva”, mi a gyökere szinte az összes napjainkban jelentkező problémánknak. Ez pedig nem más, mint a női-férfi energiák EGYENSÚLYÁNAK felborulása, vagyis a szélsőséges maszkulin energiák eluralkodása, eldurvulása, ami már magát az ÉLET megmaradását veszélyezteti, az egész bioszféra és maga a bolygó is veszélyben van. Ezt pedig MI, EMBEREK OKOZTUK, ezért nekünk kell helyreállítani a RENDET, a HARMÓNIÁT, és a BÉKESSÉGET, ha meg akarunk maradni itt a Föld bolygón mint emberiség. Ezt végiggondolva mindannyian egyéni felelősséggel tartozunk, hogy ez a folyamat visszafordítható legyen, hogy egy élhető világot tudjunk gyermekeinkre hagyni. Óriási felelősség, óriási kihívás, de MEG KELL TENNÜNK!

Az archeológia tisztában van vele, hogy a jelenlegi korfelfogást megelőzően a nőknek sokkal hangsúlyosabb szerepe volt, és azzal is, hogy nagyon sok társadalom kifejezetten matriarchális alapokon szerveződött. Ám a kort uraló férfi domináns tudomány csak nagyon óvatosan, nagyon marginálisan tesz erről említést. De napjainkban felgyorsult a régen elhallgatott, elfedett, eltorzított ősi igazságok felszínre kerülése, ezzel együtt az okok feltárása is, ami mindannyiónk számára nagy kihívást jelent. Nem könnyű mindazokon a beidegződött tudati és gyakorlati programokon, mintákon változtatni, amik a napi rutinunk alapját adják. Viszont másik oldalról a társadalmi változások olyan kényszerhelyzetbe hoztak minket, hogy rá kell ébrednünk, vagy változunk, vagy nincs tovább…

Hogyan, miben tudunk és kell változtatnunk? (Méghozzá a lehető leggyorsabb ütemben!)

Minden cselekedetünket a gondolataink irányítják, és ha téves, torz elképzeléseink vannak a valóságról és a világ működéséről, akkor helytelen, torz eredményt fogunk kapni cselekedeteink eredményeképpen a valóságban is, legjobb szándékunk ellenére is. Tehát szintet kell lépnünk (ugornunk?) a problémamegoldás terén, vagyis szellemi téren kell változtatnunk, megújulnunk. Ha az ember eltéved, vissza kell menni a „kályhához”, vagyis oda, ahol utoljára még tudta a helyét, tudta/tudtuk, hogy mi a dolgunk a világban, mert mára olyan mértékben tévelyedett el az emberiség, hogy ilyen kérdésekkel a többség jószerével nem is nagyon foglalkozik.

Most, amikor maga az ÉLET van veszélyben, és nem csak az emberi, hanem az egész élővilág és a bolygó maga is szenved, vissza kell térnünk ahhoz az ősi természetismereten alapuló tudáshoz, ami alapján új módon tudjuk berendezni az életünket, alárendelve magunkat ezeknek a törvényeknek, vagyis tudatosan és önként vissza kell jelentkeznünk Természet Istenanya fennhatósága alá, az Ő törvényei szerinti TÁRSADALMI BERENDEZKEDÉSSEL.

„Amíg a világunkban nem nyeri vissza méltó helyét a Szent Nőiség, az Istenanya tisztelete, és amíg az erkölcsről és az élet dolgairól egyértelműen férfiak döntenek, addig nem lesz új világ, nem lesz megbékélés! A férfi lopott koronával az élet császárává tette magát de mint tudjuk, a korona égből való és a magyarok hite szerint, – és más népek eltagadott tudása szerint is – a világ koronája Magna Materé, a mindenség létrehozójáé. Ő a Nagyboldogasszony, vagy a Fekete Madonna. A fekete jelentése kevéssé ismert: azt jelenti örök érvényű, vagy kezdeti. A fekete a mindenség létrehozója, a fehér pedig az Élet szintézise.” (Idézet a Sacra Hungarorum weboldalról)

Az ősi kultúrák hosszú-hosszú év-tízezredeken át jól működő társadalmak voltak, és ha csak a sumér korig megyünk vissza, láthatjuk, hogy:

„A Magna Mater alakja az ókor majdnem minden vallásában megvolt és bizonyos vonásokban minden Magna Mater hasonló. A sumér Baú és a magyar Boldogasszony között azonban olyan hasonlóságok vannak, melyeket sem véletlenséggel, sem az általános jelleggel megmagyarázni nem lehet.

Baú alakját egyrészt a kő- és cseréptáblákon fennmaradt ékírásos irodalomból, másrészt képeiből ismerjük. Ezek legnagyobb része pecséthengerekre vésve maradt ránk. Koronás nőalak, fodros ruhában, trónszéken ül és szimbólumaink valamelyike, az életfa, a termő ág, amit kezében tart, vagy az életvízzel telt serleg jelzik, hogy ő az Élet Nagyasszonya. Van kutyája és madara. Találtak az ásatók számos Baúnak szentelt ivóedényt.”

„Sokat vitatták, hogy a sok istennő-név és kép közül melyek tartoznak Baú alakjához. Természetes, hogy az évezredek során változtak a hiedelmek, de úgy látszik, hogy Baba, a „születést adó” ugyanaz volt, aki Baú, az „élelem adó”; aki Gúla a „hatalmas”; aki Mah, a „nagy”; aki Nin-Anna, a „menny nénje”; aki Gatum-dug, „jóságos nagyasszony” vagy Gasan-Anna, „asszonya a mennynek”.

„Bizonyos nyomok arra mutatnak, hogy a történelem előtti (?ez mit is jelent?) matriarchatus korában Baú, vagy egy őt is megelőző nőalak lehetett az első isten, a mindenség és minden további isten szülőanyja.”

„Az ősi ábrázolások némelyikén feltűnik a Nagyasszony mellett az úgynevezett „lagashi címer” állata, a kiterjesztett szárnyú napmadár, a mindig visszatérő fényes sas.”

„Az asszonyok titkos avató gyűlésén, melyen férfi nem lehet jelen, a legtekintélyesebb öregasszony kinyújtott tenyerén felajánl a Boldogasszonynak egy tányérra tett pohár bort és egy süteményt, megköszönve a szülés körüli segítséget és boldogságot kérve az újszülött számára.” (Hoppá! Ez valahonnan ismerős, csak kicsit másképp, más szereposztással...)

„A feltűnő és különleges egyezések közé tartozik a Boldogasszonyokkal kapcsolatban makacsul emlegetett hetes szám, melyhez a szegedi nép a közelmúltban is ragaszkodott.”

„Említsük meg a sumír uralkodók nevében is gyakran kifejezett felfogást, mely szerint a város az istenség tulajdona és abban „Istené a szállás”! Az uralkodó csupán őre, lovagja, fegyveres szolgája az istenasszonynak, akinek esetleg férjül is szolgál.”

(A fenti idézetek Bobula Ida sumerológus kutatásaiból valók)

Szembeszökő megállapítás, melyet több kutatónál is találhatunk, miszerint a „történelem előtti időkben” (ún. prehisztorikus kor) MATRIARCHÁTUS TÁRSADALMI BERENDEZKEDÉS volt jellemző! Ez tehát a „történelem kezdete”, amikor végre a férfiak vehették át a hatalmat a társadalmi életben (a férfias narratíva szerint)! Azonban a hatalom sajnos egészen mást jelent a férfiak kezében, mint a nőknél. Itt szeretném nagyon határozottan leszögezni, hogy ez nem az IGAZI FÉRFI MINŐSÉGRE vonatkozik, hanem a gátlástalan, önző, agresszív, leuraló típusra, akik önjelölt módon tettek szert valóságos világuralomra!

Azért, hogy visszaálljon az egyensúly a női-férfi energiák tekintetében, igazi NŐKnek és igazi  FÉRFIAKnak vállvetve, együttműködve  kell felvennünk a küzdelmet, egymást emelve, segítve visszaállítani az eredeti szakrális rend szerinti női-férfi szerepeinket.

A sumér korban, területeken tehát még NŐI ISTENSÉGET TISZTELTEK, azóta történt valami, ami felborította a világban a harmóniát. Feljegyzések szerint i. e. a harmadik évezred közepén lépett színre egy Marduk nevű istenség (hímnemű uralkodó), aki itt nem részletezett módon „sikeresen” magába olvasztotta az összes korábbi isteneket, és kb. ezzel kezdődött az a szellemi bomlási folyamat, az emberek vallási megtévesztése, eltérítése, az a lejtmenet, amin az emberiség azóta is halad, előre ugyan, de  mindenképpen lefelé. Csak ezt a néhány ezer éves lemaradást kell most behoznunk, méghozzá nagyon rövid idő alatt… De MÉGSEM LEHETETLEN A VÁLLALKOZÁS, csak nyitott elmével és tiszta szívvel kell hozzáállnunk az ősi-új tudás befogadásához, hiszen tudjuk, hogy az isteni szikra, (erkölcs, tudás, lélek) mindannyiunkban ott van, és aki megismerkedik e tudás alapjaival, látni fogja, hogy nem bonyolult, sőt KRISTÁLYTISZTA, könnyen megérthető és befogadható, és ezzel a valóság ismerettel a világ folyamatai megmagyarázhatók, megérthetők. És a jó hír az, hogy ez most mindannyiunk számára hozzáférhető, aki a fenti módon közelít a témához.

Tehát: ki vagy mi a Nagyboldogasszony?

Nagh-Bau-Duk-Assunu = a Nagy Építő és Lebontó Úr/Uralkodó, vagyis maga a TELJESSÉG, ez pedig a megnyilvánult világot uraló erő működésére utal,

egy olyan ENERGIARENDSZER, mely harmóniában működteti az egész világegyetemet, a legkisebb porszemtől, kvantumtól az univerzum összes létezőjéig.

Az építés és lebontás pedig a Természet Egyetemes Törvényei szerint történik. Az Életet támogató minőségek megtartását, segítését és az ellene törő erők visszaszorítását célozza.

A Nagyboldogasszony hét Kisasszonya / hét Eleme által működteti a teremtett világot.

A hét Kisasszony / „HÉT SZENTSÉG”: Hang, Levegő, Víz, Fa, Nap/Fény, Tűz és Föld Elemek, Melyek az Élet Virága szimbólum alapján működnek együtt a legfőbb Törvény szerint: „Teremtsetek egymásból egymásba egyenlő mértékben, hogy teremtéseteket befogadja a harmónia!” Ha valamelyik Elem túlsúlyba kerül, a TÉR (8. Princípium) az Ő lényegét jelentő energiák célzott adásával vagy megvonásával helyreállítja a harmóniát.

Napjainkban éppen azt éljük, hogy a szélsőségesen elhatalmasodott maszkulin energiák, vagyis a TŰZ ELEM, amely egy lebontó, elhatalmasodva élősködő minőség, olyan mértékben tör az ÉLET ELLEN, hogy az Istenanya szükségszerűen beavatkozik, helyreállítja a HARMÓNIÁT, az energiák működésének természettörvénye alapján. Hogy ez a beavatkozás minél kevesebb további áldozattal járjon, AZÉRT KELL NEKÜNK MAGUNKNAK, SAJÁT ERŐBŐL ÉS ELHATÁROZÁSBÓL VÁLTOZNUNK, VÁLTOZTATNUNK.

Vagyis vissza kell térnünk az eredeti természet rendje szerinti női és férfi szerepekhez, vissza kell állítani az egyensúlyt energetikai szinten.

Az élet továbbadását, gondozását Természet Istenanya a nőre bízta, megadva ehhez minden szükséges képességet, tehetséget. A köztudatban Női minőségnek mondják például a következő képességeket, jellemvonásokat: megértés, elfogadás, gondoskodás, kötelességtudat, kitárulkozás, megbocsátás, beletörődés, alázat, szeretet. Mindezeket általában a jin-jang energiák működésével magyarázzák, NAP-ság illetve HOLD-ság kategóriákba sorolva, a férfi mint nap/fény, aki az ÉGGEL van kapcsolatban, ő az adó, a nő pedig a sötétséggel, földdel, befogadással van jellemezve.

Látni fogjuk, hogy a Magura (Nagyboldogasszony) energia rendszerében a női és férfi energiák, tulajdonságok, minőségek Mi-NŐ-s-ÉG-ek (!!!) egészen más képet festenek, ez alapján kell újra értelmeznünk a női és férfi szerepeket is. Nagy vonalakban: mivel a NŐ energiarendszere HARMÓNIKUS, KIEGYENSÚLYOZOTT, csak ő tud kapcsolatba lépni a Teremtő Szenthármassággal, vagyis a férfinak erre való törekvése hiábavaló próbálkozás, és ez a törekvése vitte a végső pusztulás határára a világot. Most, az utolsó utáni órában szembe kell néznünk mindannyiunknak ezzel a helyzettel, bármilyen fájdalmas is, ki kell mondani, és eszerint kell cselekednünk. Ma egyre több nő ébred rá az ÉLET IRÁNTI FELELŐSSÉGÉRE, és ennek megfelelően keresi azokat a csoportosulásokat, ahol TENNI TUD AZ ÉLET MEGÓVÁSA, megmaradása ÉRDEKÉBEN. Együttműködési képesség tekintetében pedig a nők általában magasan felülmúlják a férfiakat. Most, ebben a kritikus helyzetben ez a legfontosabb, döntő tulajdonság, hogy együtt tudjunk működni mindazokkal, akik ugyan más-más világnézettel, másfajta gondolkodással, más értékrend alapján élnek, de az emberség és emberiesség nevében nem a különbözőségeket nézzük, hanem a közös cél és közös nevező mentén együtt tudunk cselekedni a legtöbb jó elve szerint. Minden jel szerint erre a nők sokkal inkább alkalmasak, mint a férfiak. Ez persze nem kizárólagos, hiszen nagyon sok igazi férfitársunk van hasonló állásponton, de sajnos nem ez a jellemző. Kérjük, hogy cáfoljanak rá erre a megállapításunkra, és bizonyításképpen lépjenek, álljanak közénk a Szakrális Magyarország szervezetébe, csapatába, ahol egy komplex, ÉLETET TÁMOGATÓ program alapján dolgozunk évek óta jól felépített stratégia alapján.

Lássuk akkor a Magura rendszerében melyik elemek mely tulajdonságokkal állnak kapcsolatban:

Hang Elem a karmester, felelős a rendért, a harmóniáért, ő tartja a kapcsolatot ÉG és FÖLD között. NŐI Mi-NŐ-s-ÉG.

Levegő Elem képviseli a józanságot, tudatosságot, gondolkodás képességet, a szellemmel, SZÉL van kapcsolatban – NŐI minőség

Víz Elem a lelkiséggel függ össze: inspiráció, ihlet, kapcsolatok, képzelet, kreativitás, művészetek – NŐI minőség

Fa/Szeretet Elem az Élet szimbóluma: ÉLETFA. A Fa egyszerre teremt, táplál és lebont. Mindegyik elemmel kapcsolatban van: mindegyiknek ad, és mindegyiktől elfogad. Ez a titka az emberi együttműködésnek is, az igazi szeretet akkor tud megvalósulni, ha kölcsönös az adás és elfogadás képességünk, az egymásra figyelés, az együttműködésre való hajlandóságunk – NŐI minőség

Nap/Fény Elem az erő, melegség,nagyvonalúság minőségeket hordozza, FÉRFIAS EN-ERG-IA

Tűz Elem lehet emésztő, lehet pusztító, melegével edz és átalakít. Erősnek tűnik, de valójában gyenge és kiszolgáltatott –  FÉRFIAS energia

Föld Elem a Tűzzel szimbiózisban működik, hisz a TŰZ által elemésztett anyag ismét földdé válik. A Föld táplál és lusta nyugalmat áraszt – FÉRFIAS energia

Az egyes Elemekhez tartózó minőségek, energia típusok adják személyiségünk alap beállítódását általánosságban. Az ember törekvése a teljesség irányába jelenti egyéni fejlődésünket, és a valódi teljes harmonikus energiarendszert csak nagyon kevesek érik el.

Nagyboldogasszony – a Magyarok Istene – ennek a fenti energiarendszernek az összessége, teljessége, működtetője: a 6 ALOM, 7 ELEM, 9 PRINCÍPIUM harmóniáján alapuló TÖRVÉNY. A Szakrális Rend, az isteni algoritmus.

A teljes energiarendszer birtokosa tudja csak az IGAZI HATALMAT gyakorolni. Ezt jelenti a mondás: „A tudás hatalom”. Vagyis a 6 Alom tudása.

Ennek fényében le kell vonnunk azt a sokak számára fájdalmas következtetést, hogy akik önmagában a szeretetet fogadják el az Isten legfőbb és kizárólagos lényegének, félre vannak vezetve, sebezhetők, és ki vannak szolgáltatva az ellenerőnek. (ld. Fa Elem – Tűz Elem viszonya)

A Mennyek Asszonya nem egy mindent megbocsájtó, mindenkit keblére ölelő, kedves magyarjaiért gyakran sírdogáló finom hölgy, hanem kemény kezű uralkodó, Aki a harmónia törvénye szerint mindenkor az ÉLETET TÁMOGATVA nem az ember szempontjait nézi, hanem az egész Mindenség HARMÓNIÁJÁT VÉDI. És ha az emberiség ezt felrúgja, akkor ne várja az égiektől a „megbocsájtást”, hanem számoljon a következményekkel:  

az Istenanya nem humánus, hanem IGAZSÁGOS!

Folytatjuk

Szutor Erzsébet

Női- férfi szerepek istenképünk függvényében;

Ki vagy Mi a Nagyboldogasszony? (2. Rész)

Az előző részben az ősi Nagyboldogasszony hagyománnyal foglalkoztunk, most rövid visszatekintés következik a nők szerepéről, helyzetéről az elmúlt századokban.

Dr. Bobula Ida magyar történész a sumer-magyar rokonság kutatása mellet behatóan foglalkozott a magyar és európai nők helyzetével társadalmi, jogi és szociológiai tanulmányok alapján. Ezekből mutatunk be néhány részletet, amelyek jól mutatják azokat a természetellenes (mondhatni beteges) viselkedési mintákat, társadalmi elvárásokat, melyeket a vallási és politikai hangadók az utóbbi évszázadokban rákényszerítettek nőkre és férfiakra egyaránt. Ezek azok a torz minták, amelyek máig meghatározzák a nemek egymáshoz való viszonyát. Nem könnyű ebből kijönnünk, de első lépésben fel kell ismernünk ezeket a hamis berögződéseket, hogy közös erővel, közös akarattal tudjunk változtatni. Amint megértjük és felvállaljuk eredeti teremtés szerinti női-férfi szerepeinket, megindul a gyógyulás egyéni és társadalmi szinten egyaránt. Ez az írás szándékom szerint gondolatébresztő lehet, de javaslom a további egyéni kutatásokat is, hiszen minél jobban megértjük a helyzetet, annál könnyebben tudunk változtatni.

Bobula Ida tanulmánya bevezetőjében így ír: „A magyar nők összefoglaló történelme még megíratlan.”(1933.)

Most, majdnem száz év elteltével leírhatjuk: „A magyar nők összefoglaló történelme még mindig  megíratlan.”(2023.)

Az ismert történelem ugyanis a férfiak történelme, melyet háborúk, világhatalmi törekvések, versenyszellem, anyagi javak harácsolása, profit- és pénzközpontú szemlélet jellemez, amely napjainkra nyílt globális diktatúrába vezeti az emberiséget.

Ki tudunk-e térni ez elől, vagy hagyjuk magunkat rabszolgasorba taszítani?

Egyetlen járható út van: visszatérni az Egyetemes Természettörvényekhez, ennek egyik jelentős lépése, hogy vissza kell állítanunk a női-férfi energiák egyensúlyát társadalmi szerepvállalás tekintetében is.

„Nálunk is jöhetnek változások, melyek felszínre fogják dobni a nőkérdést. S a múltak tapasztalataiból megtanultuk, hogy a megoldásnak, ha azt akarjuk, hogy tartós legyen, a nemzeti lélek tradícióival kell összhangban lennie.” (B.I.)

Lássuk akkor, milyen tradíciókat őrzünk nemzeti lelkületünkben!

Napjainkra egyre szélesebb körű tudományos kutatás bizonyítja, („alternatív” hazai történészek, illetve külföldi régészeti feltárások nyomán is) hogy a szkíták a magyarok ősei voltak, a magyar ősgeszták is egyértelműen erről tanúskodnak. A szkítáknál pedig a nők szerepe, rangja, erejük a harcokban vetekedett a férfiakéval. Erre utal több feljegyzés is:

„Miután fejetlenség állt be Scythiában, erő által kitűnő nők királykodának, mert ezen népeknél a nők úgy gyakoroljak magokat a harczi dolgokban, mint a férfiak és vitézségben nem állanak hátrább a férfiaknál. Azért számos nagy tetteket vittek véghez híres nők nem csak Scythiában, hanem az ezzel határos területen is. Mert Cyrus a perzsák királya, aki leghatalmasabb volt kortársai között, nevezetes haderővel indulván Scythiába, a scythák királynéja fölkonczolá a perzsák táborát s a fogságba került Cyrust keresztre feszíté. Mondják, hogy a hátramaradt amazonok összegyűlvén Thermodon folyójánál, sietének bosszút állani a görögökön amiatt, mit Hercules táborozása közben náluk elkövetett. Legkülönösebben pedig becsület dolgának tartották az athénieken bosszút állni, mivel Theseus szolgaságba vitte az amazonok királynéját, Antiópét, amint pedig mások írják, Hippolytát…”(Télfy János – Magyarok őstörténete – 1863)

Ezen idézet a harcos szkíta nőkről szól, akik között talán a legnagyobb Cyrus legyőzője, Tomiris Khatun volt. A zsidó-keresztények Európában igyekeztek a nőkből rabszolgát csinálni, az ázsiai turániak között pedig a muszlimok végezték el ugyanezt a munkát:

,,Jézus korában a patriarkális zsidó hagyományok, törvények és szokások határozták meg a nők helyzetét. A zsidó férfi naponta hálát adott Jáhvénak, hogy nem született hitetlennek, rabszolgának és nőnek. A zsidó rabbi illetlennek tartotta, hogy egyáltalán szóba álljon egy nővel. Nők nem lehettek a törvény előtt tanúságtevők, gyakorlatilag vallásos oktatásban nem részesülhettek és csak a Jeruzsálemi Templom külső udvarában foglalhattak helyet … A betűszerinti értelmezés azt vallja, hogy a Biblia szövegeiben a nők a férfiak alá vannak rendelve és ez az alárendeltség isteni kinyilatkoztatáson alapul, azért minden áron ragaszkodnunk kell hozzá az egyenjogúsítás mai eretnekségével szemben is…” (Kiss László – Nők az ősegyházban – 1979)

És hogy mi is az alapja ennek a hátrányos megkülönböztetésnek?

„A középkor folyamán magától értetődő, általános érvényű tétel volt egész Európában, hogy a nő a férfivel szemben másodrendű ember. („asszonyállat”) A köz szempontjából kevésbé értékes és hasznos tényező, testben-lélekben gyengébb, hitványabb teremtmény. A paradicsomi bűnbeesés óta a férfi hatalma alatt kell élnie, s a férfi magasabb rangjának és hatalmának az élet minden megnyilvánulásában kifejezést kell nyernie.” (B.I.)

A paradicsomi bűnbeesés óta… De mi is ez?

XXIII. János pápa ezt mondja:

,,Vagyis hamis és ókori nívón mozgunk ma is, amikor a pozitív tudományok és az archeológia és geológia, nem különben a megtalált Sumír Első-Biblia (Ur, 1954. Dr. Noah Kramer: Parallel Biblia, 1956) is mindent világosan feltártak és megmagyaráztak. Senki nem érti ezt a maradi és már kimúlt ószövetségi fontosságot, ami nagyrészt egy összelopkodott és átírt ókori hagyománynak és letűnt népeknek (sumír, akkád, káld, babiloni) megmásított történelme. Szóval, kötve vagyunk. valami ósdi judaizmussal és nekünk nem elég Krisztus, az Isten Fia.” (XXIII. János pápa – Novena Allo Spirito Santo – 1962)

Mondta ezt ki 1962-ben (!) a pápa.

Bizony fájdalmas dolog szembenézni azzal, hogy az utóbbi kétezer év ennek a hamis alapokon összetákolt, „összelopkodott” írás szerinti vallási eltévelyedésnek a talaján telt, mérgezve mindannyiunk lelkét.

Csak futólag említem azt az „apróságot”, hogy a szent inkvizíció nevében pedig a tudó asszonyok millióit végezték ki a szent férfiak. És ezen a tényen nem sokan akadnak fenn a mai világban igazi férfiak sem… (De ez akkora téma lenne, ami ennek az írásnak kereteit bőven meghaladja. Viszont az egyik legnagyobb méreg-tövis, ami mindannyiunk lelkét mételyezi. És nem kis következményekkel jár napjainkban is: amint megjelenik a színen egy igazán nagy tudású asszony, még a nőtársak körében is sok esetben értetlenséget, kirekesztést, megbélyegzést tapasztalhat…)

Korábban (a nyugati kereszténység elterjesztése előtt) a magyar nő sohasem volt férje rabszolgája. Szent István törvénykönyvében van egy érdekes rendelkezés, mely kimondja, hogy azok a férfiak, akik feleségeik elől kiszöknek az országból, vagyonukat vesztik. Márpedig a rabszolgája elől senki elszökni nem szokott! Hogy erre a törvényre szükség lehetett, az éles fényt vet a nőnek a családban és a társadalomban elfoglalt tekintélyes helyzetére, mely lényegében sokáig változatlan maradt. (B.I.)

A nemzeti lélekben az évszázadok során megőrzött tradíció a magyarázata annak, hogy a magyar nők helyzete –  viszonyítva a nyugati országokban élő nőtársaikéhoz –  még mindig egy kicsivel jobb volt.

Ennek ellenére a XVII.-XVIII. századra már nálunk is erősen áthatotta a társadalmat az asszonyok lenézése. (Miközben nem is tudták, hogy az „asszony” megnevezés eredetileg uralkodó jelentéssel bír).

„Az asszony a családban férjével szemben hangsúlyozottan másodrangú szerepet játszott. A férfi és nő közötti természet adta („természet adta”= szerintünk ferdült vallási felfogás diktálta) rangbeli különbség nemcsak a férj és feleség, hanem a fiú- és leánytestvérek, sőt néha az anya és fiú egymáshoz való viszonyában is kifejezést nyert.

A XVII. században még a legmagasabb rangú családokban is az a szokás, hogy a férj tegezi feleségét, aki viszont magázza urát, és Kegyelmednek szólítja. Leányát tegezi az anya, és levelét így végzi: „az te anyád, Bossányi Judit”. Fiát azonban ugyanakkor magázza, levelének befejezése így hangzik: „Kegyelmednek böcsülettel szolgáló anyja míg él Bossányi Judit.” Apjának a leány: „alázattal szolgáló leánya” vagy „engedelmes szolgáló leánya”, férjének pedig: „szeretettel szolgál”  Zrínyi Ilona és Lórántffy Zsuzsanna is.” (B.I.)

Sok irodalmi jellegű műben még csúfolják is az asszonyok, nők megalázott, kiszolgáltatott  helyzetét,

„Pedig bizonyos, hogy ha mindenütt oktalan volt is a nők gyengeségének, hitványságának gúnyolása, legkevésbé Magyarországon volt indokolt és helyénvaló. A keleti barbarizmus határán állandó élet-halál harcot folytató magyarság asszonyai hűséges, bátor lélekkel álltak fajtájuk férfiai mellett, és a végveszély perceiben sokszor karddal a kezükben bizonyították be ennek a nemzetnek az asszonyokat is átható, elszánt élniakarását.

Mikor Franciaországban a Hotel Rambouillet précieuse dámái azon tanakodtak, hogy egy hölgynek hány lovag gáláns szolgálatát szabad elfogadnia, és hogy el kell-e ájulnia, ha egy tiszteletlen fickó hölgytársaságban kiejti a „zsebkendő” szót – a székely asszony terhessége utolsó idejében odaáll a falu kevés férfia közé, megverekszik a betörő oláhokkal, hetet öl meg közülük a csatán, s a győzelem után hazamenvén egészséges gyermeket szül.” (B.I. Csereitől idézve)

Döbbenetes számunkra az a tény, hogy a leányokat 12-14 éves korban férjhez adták, s így gyermekszülésre is kényszerültek abban a korban, amikor ez még nagy veszélyt jelentett nekik egészségileg. (Persze a fentiek alapján ez a legkisebb gondja lehetett a törvényhozóknak…)

Mindezek ismeretében elképesztő és csodálni való, hogy a nők ebben a helyzetükben a gazdaság terén milyen kimagasló teljesítményt nyújtottak. Erről is részletesen ír Bobula Ida a „Női munka gazdasági jelentősége” c. fejezetben:

„Nagy családok jóléte, virágzása, jobbágyok százainak, néha ezreinek sorsa volt letéve egy-egy erős nagyasszony kezébe. A nagyasszonyokat átfűtötte annak a később sajnos figyelmen kívül hagyott igazságnak a tudata, hogy a család életnívója, rangja, tekintélye, függetlensége, hatalma és egyes tagjainak boldogulása egyenes összefüggésben van a jószággal, az ingó és ingatlan vagyon mennyiségével. Nem a zsugoriság, hanem ennek az életigazságnak felismerése és fajtájuknak a gyakorlatba átvitt szeretete hajszolta őket szüntelen serény munkájukba.”

(Hát … Nem tudták még, hogy mennyivel egyszerűbb az élet a „nem lesz semmid, és boldog leszel” jelszó zászlaja alatt ügyefogyott vigyorral menetelve… már bocsánat a durva közbevetésért)

Csak egy rövid felsorolás, mi mindennel foglalkoztak (többek között) asszonyaink ebben az időben:

A fogyasztási cikkek legnagyobb részét asszonyok állították elő.

Minden asszonynak értenie kellett a szövés-fonáshoz és kenyérsütéshez.

A nagyasszony maga köré gyűjtötte a leányokat, szervezte a fehércseléd sereget, és ennek segítségével gondoskodott a hatalmas háztartás ellátásáról.

A legtöbb élelmiszer termelése határozottan asszonyi feladat volt: gyümölcsös és veteményes kert, a majorság, tejgazdaság, sertés hizlalás, méhes, juhakol és halastó. Élelmiszer raktározás, feldolgozás jóformán teljességgel női munka volt.

Parfőmök, illatszerek, tisztálkodószerek készítése.

Gyógynövények termesztése, felhasználása betegség esetén, betegek gyógyítása.

Ruhafélék előállítása, kender, len, gyapjú, szövés, fonás. A vizet pedig kútról, patakról hordták…

Később a háziiparnak egy magasabb rendű formája is kifejlődött:

Volt olyan gondos gazdasszony is, aki házilag öntet ágyúgolyót, és azt cseréli puskapornak való salétromért, a XVIII. század első felében találunk nagyasszonyokat, akik papírt és üveget készíttetnek házilag.

„A század elején az udvarházakban folyik serényen a munka – asszonyok hasznos és számottevő termelő munkája. A hatalmas birtok nagyasszonya és a szegény jobbágy felesége hasonlók abban, hogy mindketten értékes segítőtársai férjüknek, és munkájukkal növelik, szaporítják a gazdaságot. Az utóbbi keze munkájával, előbbi pedig gondoskodó, szervező, életrevaló, okos fejjel. A pazarló, haszontalan asszony kivételes ritkaság számba megy – a magyar asszonyok nagy többsége építője az ő házának, vagyonszerző és megtartó társ, aktív, produktív tényező.” (B.I.) 

A régi gazdasszonykodás megbecsült munkája sok mindenért kárpótolta a múlt századok magyar asszonyát, és akármilyen nehéz és fárasztó volt is, emelte öntudatát, és hozzájárult lelke egészséges egyensúlyának megtartásához. Kielégítette benne az emberi lélek egyik fő vágyát, a komolyan hasznos munka utáni vágyat.”

Ezt az asszonyi termelő és termelést szervező tevékenységet pedig mindenkinek el kellett ismernie, s ez sikeresen erősítette az asszony társadalmi pozícióját, rangját.

(Tette mindezeket „a köz szempontjából kevésbé értékes és hasznos tényező, testben-lélekben gyengébb, hitványabb teremtmény”- az asszonyállat.)

A fenti néhány jellegzetesség csak az általános körülmények közötti viszonyokra vonatkozik.

Voltak azonban olyan kiemelkedő egyéniségek is a magyar nők történelmében, akik példájukkal hatalmas lelki nagyságról tettek tanúbizonyságot, példát mutatva nekünk késői utódoknak. (Persze példaértékű az átlagos életminta is.)

Velük, életművükkel majd egy későbbi írásban fogunk megemlékezni. Csak egy rövid felsorolás:

Sarolt, Géza fejedelem felesége, asszonya.

Teleki Blanka grófnő, aki nevelőintézetet nyitott fiatal leányok számára, Leövey Klára segítőtársával.

Damjanichné Csernovics Emília, aki férje mártírhalála után minden erejét a nemzet szolgálatára fordította, a rabok és sebesültek megsegítésével, később pedig ő alapította meg a Magyar Gazdasszonyok Országos Egyesületét, ebben Batthyány özvegye is segítségére volt.

Piroska – Eirene bizánci császárné, Szent László leánya, aki kifejezetten ellenséges környezetben mutatta meg a magyar asszony hatalmas lélekerejét, teremtő képességét: ő építtette például azt a Mindenhatónak felajánlott Pantokrátor monostort, melyben többek között a világ első modern kórháza, sebészeti, szemészeti, nőgyógyászati és egyéb osztályokra tagolódva kapott helyet.  (ugyan, hányan tudunk erről?)

Meszlényi Rudolfné sz. Kossuth Zsuzsanna. Korán özvegyen maradt, a szabadságharc bukása után Kossuth kinevezte őt a frissen felállított Országos Főápolónői Hivatal élére. „Ez a kinevezés nagy jelentőségű visszakanyarodás volt a nemzet ősi szokásaihoz. István királyunk anyja még együtt kormányozott urával, Géza fejedelemmel. Aztán sok századon át áramlottak idegen asszonyok az országba, nyugati szokások, teuton és latin erkölcsök, aláásva a magyar asszony régi pozícióját és munkakörét, melynek már csak az emléke maradt meg a feleség szavunkban. A nemzetietlen korban a magyarság asszonyai majmolták a teljesen passzív, inferioritásba és parazita sorba szorított nyugati nőket.” (B.I.)

A Kossuth családnak, Zsuzsannát is beleértve a szabadságharc leverése után az életben maradt sok más társukkal együtt borzalmas meghurcoltatásban volt részük, amit a véreskezű, kegyetlen hatalom rájuk mért. De:

„A nagy, hatalmas birodalmak pilléreit véres habarcs tartja, olyan vér, melyet kemény kézzel préselt ki szabadságszerető szívekből a kegyetlenséget kormányzási eszköznek ismerő hatalom.

De aki a történelem mély vizei fölé tud hajolni, az látja, múltban és jövőben, hogy Isten lassú malmai rendre megőrlik a kegyetlenség fekete mágiájával megerősített pilléreket, és múlhatatlanul szétesik az, amit össze akartak tartani. A porból pedig újjáéled az igazi hősök tiszta alakja, azoké, akik Isten útján éltek, haltak és világít, vezet, példát mutat, amíg világ a világ.” – írja Dr. Bobula Ida „A sumír örökségünk” címmel megjelent kötetében. Példaértékű az ő élete és munkássága is, szeretettel ajánlom könyvét forgatásra minden hazáját szerető magyarnak.

Folytatjuk

Szutor Erzsébet