Természetvédelem, fenntartható fejlődés, energia takarékosság, zöldenergia felhasználás, faültetési Programok, stb. Sorolhatnánk a szép, hangzatos programokat, deklarált célokat. De vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy hol a helye az embernek a teremtett világban, mi a dolgunk itt ezen a csodálatos bolygónkon?
Mert nagyon úgy tűnik, hogy minden törekvésünk ellenére pontosan ellenkező irányú tendenciákat tapasztalunk: ezrével tűnnek el fajok napjainkban, a méhek kipusztulása megállíthatatlannak látszik, csendesek az erdőink, egyre kevesebb madárcsicsergést hallunk a természetben járva. Ahol még megmaradtak az ERDŐK…
Mindezek könnyen vezethetnek egy hirtelen („pillangó-hatás” következtében) ökológiai összeomláshoz! Valóban ezt akarjuk?
A WWF Magyarország, a Magyar Madártani és a Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és az Erdőszeretet Szövetség februárban a Bükki Nemzeti Park közepén, Lillafüred mellett egy friss vágásterületen, egy 100 évesnél idősebb tölgyerdő helyén tartott tiltakozó akciót. A fakivágás jogszerűen zajlott, nem történt törvénysértés, de a természetvédők épp erre, a rendszerszinten rossz fakitermelési és fafelhasználási gyakorlatra akarták felhívni a figyelmet, ami védett erdei élőhelyek pusztulását okozza országszerte.
Az elmúlt hetekben-hónapokban többízben is megkongatták a vészharangokat a Természetvédők, ahol szintén ősfás erdőterületeken fakitermelést folytattak/folytatnak napjainkban is: pld. a gemenci természetvédelmi területen.
A természetvédő szervezetek szemléletváltozást sürgetnek, és azt szeretnék elérni, hogy a nemzeti parkokban és a fokozottan védett területeken kizárólag a természet megőrzése legyen a cél, a gazdasági célú, faanyagtermelést szolgáló erdőgazdálkodás pedig döntően más, nem védett területeken folytassák az állami erdőgazdaságok.
„Magyarországon az erdőterületek mintegy 95%-án folyik faanyagtermelés, védett és Natura 2000-es területeken is. Az erdőkben elsődlegesen a faanyagot látó gyakorlat legnagyobb kárvallottjai Magyarország nemzeti parkjai. A Bükki Nemzeti Park közel fél évszázados fennállása ellenére területének jelentős részén ma is vágásterületek keletkeznek évről évre. A fakitermelésnek nem ritkán száznegyven-százötven éves, gazdag élővilágnak otthont adó tölgyesek, bükkösök is áldozatul esnek. Ezek az erdők pótolhatatlan élőhelyek” – olvasható a WWF Magyarország közleményében.
Védett erdőből hőerőműbe!?
A WWF adatai szerint 100 kivágott fából 62-t eltüzelünk, közülük 20 biomassza- erőműbe kerül. Ez évente 1,4 millió m³ tűzifát jelent, ami közel négy Puskás Arénát töltene meg színültig rönkfával, beleértve a játékteret és a nézőteret is.
Sokan gondolják úgy, hogy a Nemzeti Parkok erdejei védettek, de a jelenlegi jogszabályok a Natura 2000-res területeken is lehetővé teszik a fakitermelést.
A védett állami erdők nagy részében a nemzetipark-igazgatóságok csak kezelési feladatokat látnak el, hatósági jogkörük már nincs. Ezek az erdők az állami tulajdonban lévő erdészeti részvénytársaságok vagyonkezelésében vannak, ezért ha egy idős erdő sorsáról van szó az állami természetvédelemnek általában nincs nagy mozgástere.
Az, hogy ilyen idős fákból álló erdőket kivágnak és nagy részüket eltüzelik felháborító, és rendkívül káros ökológiai és egyéb szempontokból. Hiszen az ilyen komplex növénytársulásokban hatalmas a biodiverzitás, gazdag élőhelye a rovar-, a madár- és egyéb ritka állatfajoknak, melyek akár végleg eltűnhetnek így. Az idős erdők oxigéntermelése nemcsak óvja az egészségünket, de szépsége és harmóniája a lelkünket is táplálja. Az ilyen erdő nem pótolható helyette ültetett facsemetékkel, hiszen a mennyiségi pótlás nem egyenértékű a több évtizedes vagy évszázados ökológiai stabilitással.
A fa értéke:
ökológiai stabilitás, mikroklíma-formálás, esztétikai és tájképi hatás, pszichológiai és életminőségi tényező, kulturális és időérték.
A Szakrális Magyarország Magura rendszer szemléletében a Fa Elem a LILKI, vagyis a Szeretet Elem megnyilvánulása. Az ősi magyar tudásban az Életfa az élet rendjének, az Ég és a Föld kapcsolatának, valamint a folytonosságnak alapvető szimbóluma.
A Föld bolygón működő ÉLET szempontjából a fák alapvető jelentőségűek. Az idős fák és különösen az ősfák pótolhatatlan értékek. A fa nem pusztán biológiai objektum, hanem komplex ökológiai és términőségi tényező. Egy idős fa a tér minőségét formálja, hasonlóan egy jelentős építészeti alkotáshoz.
A szakrális megközelítés ehhez hozzáteszi:
A fák az Eget és a Földet összekötő élő tengelyek. Az információs és harmonikus energiamezők stabilizálói, Természet Istenanya legnemesebb TEREMTMÉNYEI.
A szakrális favédelem szerint az idős fák:
időállóságukban vetekszenek a műemlékekkel, tájidentitást hordoznak, generációkon átívelő létezők.
Egyetlen ősi fa gyakran nagyobb történeti és ökológiai stabilitással bír, mint számos emberi struktúra.
Mindezek tudatában és figyelembevételével a Szakrális Magyarország egy olyan kiemelt favédelmi és fakataszteri programot alkotott meg, amelyben az ingatlan kataszterhez hasonlóan nyilvántartásba vesznek belterületen minden 30 évesnél idősebb fát, külterületen pedig minden 100 évnél idősebb ősfát vagy tanúfát. Ezeket rendszerbe foglalják kor, faj, fajta, egészségi állapot, stb. szerint, és az egyes települések élhetőségi indexét is aszerint állapítják meg, hogy mennyi a fák száma és sűrűsége, stb.
Az egyes ingatlanok értékét is e rendszer alapján sorolják be, ösztönözve ezzel az ott élőket a fásításra, zöldítésre.
Egy szakmai háttérrel működtetett faorvosi hálózat programot is megalkottak, amely a fák egészségének megőrzését tűzte ki célul, valamint egy edukációs program terve is elkészült, hogy a jövő generációja jobban megértse és tisztelje a fák értékét.
A Szakrális Magyarország favédelmi koncepciója abból a szemléletből született, amely a fát nem egyszerű növényként, nem díszítőelemként, és végképp nem kitermelhető nyersanyagként értelmezi, hanem a teremtett világ egyik legösszetettebb, legnemesebb és legjelentősebb élő struktúrájaként.
A Szakrális Magyarország favédelmi és faérték koncepciója így nem csupán természetvédelmi program, hanem egy új értékrend felvázolása, amelyben a Természet Istenanya alkotásai méltó helyre kerülnek az emberi világ struktúrái mellett. Ez a megközelítés nem elvonatkoztat a gazdasági realitásoktól, hanem éppen ellenkezőleg: a valós érték felismerésével teremti meg a megőrzés legstabilabb alapját, és ezzel együtt egy élhetőbb, harmonikusabb jövő lehetőségét.
Az erdőink, fáink védelme mindannyiunk közös felelőssége! A bolygó életében betöltött szerepük, valódi értékük, funkciójuk megismerése elengedhetetlen!
Keressük, várjuk azokat a szakembereket, akik a témában további együttműködésre hajlandóak. A Békesség Asztala programja folytatódik: online és személyes megbeszélések, egyeztetések, további szakmai programok kidolgozásának céljából.