Ha valaki tavaly ilyenkor azt mondta volna, hogy egy év múlva igazi MESEUDVAR nyílik Nógrád megye szívében – tele illatos szénabálákkal, hímzett zászlóval, csillagos ég alatti mesemondással, boldog gyerekzsivajjal – hát… komolyan rávágtuk volna: ugyan már, ne túlozz!
De mi nemcsak elhittük. Megcsináltuk! Mert lejárt a beszéd ideje.
Fogtunk egy házikót (enyhén szólva nem luxuskiadásban), közösen dobtuk össze az árát, aztán ki-ki amivel tudta, segítette, támogatta a felújítást, és kezdtük szépen „belakni”.

A végeredmény? Egy kedves mézeskalácsház (bár lehet, hogy papíron még mindig „felújításra szoruló ingatlan”) egy mesebeli kerttel, ami kezdettől fogva a szívébe fogadott minket, s mostanra a mi közös élő, lélegző, mosolygós MESEUDVARUNK, nagyon amire büszkék vagyunk.


A Meseudvar születése – avagy népmesébe illő építkezés, együttműködés
Volt, aki mesteri famunkával varázsolt ÉKSZERDOBOZT a kerti WC-ből (igen, jól olvastad ) Azóta a látogatói ájuldoznak, hogy „Úristen, ide szívesen járok ki!”.
Más légtornászt megszégyenítő ügyességgel festette új színre a verébdeszkákat. A sárga házikó, ha nem is kapott új kalapot a kémény mellé, most már fotózkodni járnak hozzá a verebek.
Festettünk kerítést, ajtókat, ablakokat, s a kerti kút sem úszta meg.


Virágokat ültettünk, terepet rendeztünk – hogy később a pergola (egyik társunk látványterve alapján) is otthonra leljen.
Illatos Magura-szénabálákat hoztunk több száz km-ről – a bálákból pedig dívány lett, amit még a Hamupipőke is megirigyelne.

A patakparton nádat vágtunk (szúnyogostól, 40 fokban). Na, ez volt az igazi gerillaakció a mese jegyében.
Veros műhelyében készültek a gyönyörű hímzett paravánok az öregecske ajtók elé, s dekorációk helyi anyagokból. Csodás hímzett zászló fogad a kapu előtt. A zászló sem a Temuról megrendelt gyári Kínai Expressz, hanem kézzel, szívből Zsófitól érkezett V. Kata tervei alapján.


És a fénypont? Egy meseszép tálalószekrény, tele házi szörppel, illatos mézeskalácsokkal és barátsággal.

Majd eljött a nagy hétvége…
A Mesék Éjszakája országos programhoz szellemiségben csatlakozva megnyitottuk a MESEUDVART
Szombat délután: Feledékeny királylány – izgalom, kacagás, feladatok
Szombat este: Mesék Éjszakája – csillagos ég, halk zsongás, nagy mesehallgatások
Vasárnap: Kiskakas gyémánt félkrajcárja – akadálypálya, öröm, találkozás

Gyerekek, szülők, nagyszülők – táncoltak, énekeltek, majd mind elcsendesedve hallgatták a meséket, néha nevettek, néha elgondolkodtak, és végül a mosolytól fényes szemekkel búcsúztak.



Olyan lett az udvar, ahol minden sarokban lelke volt a helynek – nem a pénz vitte valamire, hanem az összefogás.
Ez az „Északi Projekt” első igazi mérföldköve.
Egy év alatt egy valódi, szakrálisan működő közösséggé gyúrtuk magunkat – ahol a festékfoltos nadrág, a szúnyogcsípés és a közös kacagás az egyenruha. Bebizonyítottuk: ide lehet hozni a családokat, a gyerekeket, és lehet együtt építeni valamit, ami túlmutat a hétköznapokon.
Ahol egy közösség tényleg valódi közösség. Ahol „a pestiek” lassan idevalósiak lesznek.
Köszönjük mindenkinek a munkáját – a hímzőknek, a festőknek, a szénaszállítóknak, a tervezőknek, a nádvágóknak, a mesélőknek – és mindenkinek, aki bármilyen formában belerakta a szívét.
Folytatás következik, mert ez még csak a kezdet volt.
Igérjük, hogy még a nyáron újra kinyitjuk a MESEUDVART!
Úgyhogy üzenjük mindenkinek Nógrád szívéből:
Gyertek, és hozzátok a legkisebb királylányokat, a legkíváncsibb kiskakasokat, a legbölcsebb nagyszülőket is!
Jöjjetek el játszani, mesélni, hallgatni, álmodni, nevetni, építeni – és otthonra találni!
Üdvözlettel és szeretettel:
A Meseudvar szervezői
Civil Értékőrző Egyesület
