A köztudat e fogalmakat azonosítja a római keresztény egyház vallásjogával. Ez egy rendkívül leegyszerűsített értelmezése a kánonnak és kánonjognak, de az átlag ember legfeljebb ezt tudja róla, ha egyáltalán tudja, hogy mit jelent.
Nos, pótoljuk valamelyest e hiányosságokat!
A kanon görög – szabály, mérték, kana sumér – nád, arány/mérték, ka-ana protosumer – az istenanya szent rendje szavak, amelyek ősidők óta a helyes mértéket, a követendő szabályt, vagyis az isteni arányokat és mértéket jelentették.
A művészetben sokáig használták a fogalmat a tökéletes és eszményi formák megalkotásának leírására, a tökéletes arányok használatára.
A judeo-keresztény vallás csak a késői klasszikus időszaktól, kb isz. III. századtól használta a fogalmat olyan értelemben, hogy Isten üzeneteit a kiválasztott prófétáin, szent emberein keresztül adta közre az emberek számára. S ez így még rendben is volna, hiszen minden kitüntetett korban voltak olyan avatárok és próféták, akik isteni és univerzális üzeneteket továbbítottak az emberek felé.
Tehát nekik, és kizárólag nekik volt/van kánonjoguk, amely alapvetően nem más, mint a teremtett világ alaptörvényeiből fakadó törvények, szabályok, isteni arányosságnak megfelelő tanítások továbbadásának joga – és kötelessége!
Ez annyit jelent, hogy a kánonjog kizárólag bizonyos kivételes isteni lélekkel vagy tulajdonsággal bíró személyhez kötődhet, és soha semmilyen esetben sem birtokolhat ilyen jogot semmiféle egyházi tanács vagy emberek által választott grémium!!!
A hiteles prófétát vagy avatárt nem az ember választja ki, hanem az Isten, és kizárólag Ő felé van elszámolni valója. Azonban az isteni kiválasztottat az embereknek kell megtalálniuk és megfelelő módon óvni, védeni, felnevelni, hiszen másképp elveszne a világ mocskában.
Tehát a valódi kánont, az isteni mértéket és arányokat, a szent és tökéletes egység és szeretet eszményeket csak ők birtokolják és ennek okán rájuk hárul a jog és felelősség is, hogy ezekről tudassák az embereket.
Amennyiben leírják ezeket a tanításaikat és útmutatásaikat, ezeket nevezzük kánonnak.
Tehát kánont nem alkothat bárki és a kanonizációra alkalmas és jogosult személy sem nevezheti bármilyen történetét és írását kánonnak.
A kánon csak és kizárólag olyan útmutató írás/tanítás lehet, amely az egyetemes és univerzális egységet és harmóniát, egy jobb és boldogabb világ létrejöttét szolgálja.
Minden olyan törekvés, amely különféle népek és emberek cselekedeteit kánonba foglalja, önmagában is arról árulkodik, hogy nem kánonról van szó. Másrészt egyszerű emberek/papok nem kanonizálhatnak semmit, mert nincsenek azon a kivételesen magas szellemi/lelki/morális szinten mint azok az évezredek folyamán nagyon ritkán előforduló személyek, akiket az Isten valóban kiválasztott.
Sokan vannak az elhívottak és kevesen a választottak – mondja a szólás, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy sokan képzelegnek arról, hogy isteni inkarnációk, próféták vagy avatárok. Azonban nagyon könnyen felismerhetők a hamis próféták, többek között a kitűnni vágyásukkal, a szereplési vágyukkal és a pénzsóvárságukkal. Szeretetről és csodákról beszélnek, elbűvölik, megkönnyeztetik a hallgatóságot, ölelkeznek és mindent megtesznek a népszerűség érdekében. S ez a legfontosabb különbség!
A valódi avatár soha nem akar népszerű lenni, hiszen tudja, hogy a valódi magas szintű tudás befogadására nagyon kevesen képesek és hajlandók, másrészről saját magát soha nem alacsonyítaná vásári bóvli szintjére. Másik különbség, hogy a valódi kiválasztott bántóan őszinte és nem akar senkinek megfelelni az isteni mércén kívül. Nem akar az embereknek megfelelni és nem engedelmeskedik számára ostoba és bugyuta „törvényeknek” nevezett emberi elképzeléseknek. Kénytelen a társadalom margóján élni, másképp folyton konfrontálódna a tömegemberekkel, hiszen cseppet sincs ínyére, hogy az ízlésüknek megfeleljen, vagy kedvükbe járjon. A hamis próféták viszont az emberek kedvébe járnak, és az emberek ezt imádják, és pont ezért voltak és vannak évezredek óta megvezetve.
Pillanatnyilag ezen a bolygón 5 olyan élő avatár él, aki rendelkezhetne kánonjoggal, de átadták ezt a jogot annak, akit saját maguk közül kiválasztottak. S ezt a személyt nemcsak kánonjoggal, hanem a fő-szuverén jogával is felruházták, ami azt jelenti, hogy megkapta e bolygó örökös és visszavonhatatlan birtokjogát. Ez azt a kötelességet rója A Választottra, – aki nemcsak Isten, de az isteni választottak választottja is, – hogy csapjon szét a birtokán, az emberek garázdálkodásának vessen véget, és az Egyetemes Szent Szellem nevében és Neki rendelt jogán tegyen rendet, és fogadtassa el a világ népeivel az új törvényeket! S akik nem fogadják el, azok nem kaphatnak többé helyet és teret ezen a bolygón!
Tehát a fő-szuverénnek az a dolga, hogy a megfelelő kánonok kibocsátásával bármilyen eszközzel és bármi áron, rendet-egyszerűséget-békességet teremtsen ezen a bolygón, amelyért első és egy személyben felel.
Tehát az Egyetemes Szent Szellem Élet Kánonja, valamint az Egyetemes Szent Szellem Béke Kánonja azt a célt szolgálja, hogy az emberiség arra érdemesült része egy sokkal szebb és boldogabb, az Élettel és a Bolygóval harmóniában levő életet éljen!
Mindenki számára nyitva van az aranykapu, de csak azok mehetnek át rajta, akik tiszta lélekkel, jó szándékkal és az egység vágyával közelítenek felé.
Teljesen mindegy, hogy a fent leírtakról Önnek mi a véleménye. Nem számít. Csak az számít az Ön szempontjából, hogy mennyire képes adaptálni az elkövetkező időszakok közösségi kihívásait. Lesz bőven próbatétel és ki hogy veti ágyát, úgy alussza álmát!
Áldás az igaz úton járókra!
