Merre megyen a szekér?

Havas még a táj, de már a felhők mögül kikandikál a nap, olvad a hó. Emberek a házaikban, itt falun, vajon mit csinálnak? Pihennek, tévéznek, gyerekekkel játszanak, főznek, fűtenek, dolgoznak? Élik a napjaikat. Talán van, aki mérleget von az elmúlt évről. Talán van, aki a jövőt tervezi. Mintha megállna az idő, így az ünnepek alatt. Lélegzetvételnyi pillanat, mielőtt indul az új kör, a 2022-es év. De milyen lesz az új évünk? Többen latolgatják, próbálják a fő tendenciákat, az irányt meglátni. Régen nem foglalkoztunk ezzel. Éltük, ami jött. Minden biztonságosnak tűnt. Most minden bizonytalan, kapaszkodókat találni jó lenne. Odakinn egyre reménytelenebb.

Ilyen helyzetben érdemes átgondolni a „miérteket”, hogy megtaláljuk a „hogyanokat”. „Az élet öt univerzális érvényű törvény irányítása alatt áll:

• Reinkarnáció
• Ok és okozat törvénye
• Lehetőség törvénye
• Rezonancia törvénye, és
• Kiegyenlítődés törvénye” (White Eagle, Lelki fejlődés I.)

Vagyis, ami a jelenlegi helyzetben a mi valóságunk, annak mind oka van. Következmény. Nincs kit okolni, bűnbakot keresni. Amit átélünk, aminek naponta részesei vagyunk, annak létrejöttét valahol mi is elősegítettük. Akkor a mostani állapotokat „meggyógyítani”, változtatni a helyzeten csakis a mi lehetőségünk. Ezzel csak az gond, hogy az emberek nem tudnak erről a lehetőségről. Altatót kaptak, nehogy felébredjenek. Mozit kaptak, virtuális világot, hogy ne a valóságot lássák. Szétválasztják őket, szembeállítják őket, megosztják őket. Mozaikdarabok lettünk. Pedig „helyzet van”! Szakadék van előttünk az úton! Véget ért egy világkorszak, de milyen lesz az új?

Számomra a legmeggyőzőbb, „legütősebb” univerzális törvény, a kiegyenlítődés törvénye. Tudtam, hogy a gyermekkori életemhez képest az utolsó 20 évben pazarló életet élek. Túl sok vizet használok, túl sok ruhadarabot vásárolok. Sok szemetet halmozok fel a multinál történő vásárlásokkal. Tudtam, nem mehet ez így a végtelenségig. Azt gondoltam „megúszhatom”… majd az utódok rendbe teszik, amit mi most túlfogyasztunk, felélünk. Túlterheljük a környezetet, kizsigereljük a Földet. Tévedtem, már most benyújtják a számlát.

Ez így korrekt! Nincs miért lázadni, nincs kit okolni. Kiegyenlítődés, minden területen. Vissza kell fognunk a fogyasztást. Mi karácsonyi ajándékot sem vásároltunk. Vissza kell térni egy egyszerűbb élethez. Vissza kell térni az emberi kapcsolatok ápolásához: szomszédokat, barátok felkeresni, beszélgetni. Egymást megbecsülni. Apró örömökért, a természetért, mindenért hálát adni.

Férfiuralom van: a hatalom, a pénz 90 százalékig az ő kezükben. Ideje, hogy magára ébredjen a nő! Ideje, hogy visszavegye a hatalmát! Különben borul a föld. Ha nincs harmónia, ha káosz van, akkor borul minden. Beszélhetünk pólusváltásról. De nekünk azzal kell törődnünk, amit mi tehetünk, ami a mi hatáskörünk. Tehát minden nő, lány, asszony, édesanya, nagyanya gondolja végig: „helyén van-e a saját életében”! Megbecsülik? Tisztelik? Elfogadják? Szeretik? Hogy áll saját maga ugyanezekkel? Hol vannak a határai? Nőként létezik? Vagy szoknyát hord, de férfi minőséget él? Tud-e melegséget árasztani maga körül, tud-e táplálni, tud-e őszinte, megértő, igaz társ lenni?

Ha „tengelybe állunk”, önmagunkra találunk mi nők, akkor már sokat tettünk a változásért. Tettünk azért, hogy rendeződjön a szűkebb és a tágabb környezetünk. Fontos az új generáció nevelésében a mi példamutatásunk. Tudom, ez nagyon nehéz téma. Sok a sérülés, vannak karmikus terhek. De legalább elkezdeni jó lenne, szándékot beletenni. Nekünk még vannak emlékeink egy egyszerűbb, normálisabb világról. De mi van a jelen kor fiatalságával? Zagyva, velejéig romlott világban élnek, kiszolgáltatva testileg, lelkileg egy embertelen környezetnek. Kinek a felelőssége őket segíteni? Kinek van erre lehetősége, ha nem nekünk?

Tisztelt Hölgyek, Asszonyok!

Ébredjetek, álljatok a sarkatokra! Legyetek önmagatok! Tegyétek naponta, amit a szívetek diktál! Rajtatok a sor! Nincs mire várni, mert helyettünk senki sem teszi meg, ami ránk szabott feladat. Összefogás és szeretet! Rajtunk áll, merre megyen ez a szekér!

Köszönöm, hogy nőnek születhettem. Köszönöm, hogy szülhettem, gyermeket nevelhettem. Köszönöm, hogy nagyanya lehetek. Köszönöm, hogy szerethetek, dédelgethetek. Örülök, hogy gondozhatom a kertemet. Köszönöm, hogy része lehetek az Életnek, a Teremtésnek. Köszönöm, hogy Ember lehetek a Mindenségben!

Bartek Zsuzsa (2021.12.29.)