JÖJJ EL SZABADSÁG

„Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!” (József Attila: Levegőt)

Azt gondoljuk, értjük ezeket a sorokat, melyet J.A. 1935-ben írt.

Én meg azt gondolom, átlagosan kb. addig értjük a fenti idézetet, hogy „Jöjj el…”.

Vagyis várunk, vágyakozunk valamire, de hogy mire is pontosan, arról jó esetben is csak ködös elképzeléseink vannak, és ahány ember, annyiféle.

Kezdjük a 3. szóval: szabadság

Manapság rengeteg mondatot kezdünk ezzel: az ember szabad akaratot kapott…, és ezzel éltünk is az utóbbi évek-évtizedek (évezredek) során egyre tágabb keretek között. Pontosabban bizonyos rétegek egyre gátlástalanabbul élvezték a kiváltságaikat, de ők az egyre jobban leszakadó többség szabadságának rovására tudták ezt a törekvésüket megvalósítani.

Így nem is csodálkozhatunk, hogy az idézett verset nem is ők írták, hanem az utóbbi kategória (munkás osztály) szép, komoly fia.

Száz éve.

Hol tartunk most ebben a tekintetben?

Nagyot léptünk előre! –  mert a „fejlődés” ugyebár töretlenül halad: Már az egész emberiség egy nagy közös pórázra van kötve, és most gyermekkorunk „húzd meg-ereszd meg” játéka mintájára kényükre-kedvükre manipulálva szórakoznak velünk, idomítanak minket. (a senki-valakik) Pont ahogyan az állatkerti mutatványos szerencsétlen jobb sorsra érdemes állatokkal szokták a magukat egyébként embereknek nevezők tenni. Most éppen azt játsszák, hogy hosszú lezárás után (rövid póráz)

nyílik az ország!: hajrá emberek, kifelé!…

(azt mondják, emberek, de közben azt gondolják: barmok… és higgyék el, valóban szórakoznak is rajtunk! A senki-valakik: mert „senki nem mondhat senkit anélkül, hogy valaki lenne”- eddig ugyebár Micimackó is eljutott)

Nem fokozom, mindenki ismeri a helyzetet. De a kérdést tegyük föl magunkban: mi is itt a szereposztás? Ki az állat és ki az ember?

Na, itt már valóban bejön egy kis szabad akarat, választási lehetőség: ki-ki eldöntheti, melyik kategóriába sorolja magát. Eszerint fog cselekedni, vagyis megfordítva is igaz a tétel: ahogyan cselekszünk, azzal minősítjük saját magunkat. Mindenki egyénileg.

Szerintem is szabad akaratot kaptunk: szabadon mozoghatunk kényünk-kedvünk szerint, (pórázzal vagy anélkül, a póráz egyik vagy másik végén) de a Teremtés Nagy Gépezete tőlünk függetlenül folyamatos mozgásban van, a teremtés folyamatosan működik, meghatározott, szigorú, avulhatatlan-időtlen törvények szerint. (tudjuk: a törvény nem ismerése nem mentesít…)

EZ AZ ISTENI REND/TERMÉSZET TÖRVÉNYE

Ebben a gépezetben, ahol minden kis alkatrésznek, fogaskeréknek, porszemnek, kvantumnak megvan a saját rendeltetése, pályája, sebessége, csak úgy tud valaki sértetlenül mozogni, ha folyamatosan figyelve elkerüli a mozgó-száguldó gépszíjakat, alkatrészeket. Ehhez pedig elengedhetetlen a gépezet és mozgásának pontos ismerete.

A helyzet most viszont nagyon úgy néz ki, hogy elkapott minket a gépszíj…

Elég rendesen. Globálisan. Mert nem figyeltünk.

Hogy tudnánk kikerülni ebből a helyzetből?

A korábban leírtak alapján semmi más lehetőségünk nincs, mint hogy végre megismerjük azokat a törvényeket, amikre eddig úgy gondoltunk: ránk ez nem vonatkozik, mi uraljuk a Természetet. Már kiismertünk minden kvantumot, használjuk is…Részecskét is gyorsítunk már… Szabad akaratunk van…

Azt a Természetet képzeltük, hogy uraljuk amely-AKI minket is létre hozott, teremtett!

De most TERMÉSZET ISTENANYA közbeszólt: eddig, és nem tovább!

A gyermek játszadozhat ideig-óráig, de mindennek következménye van.

Ha felborítjuk, megzavarjuk a harmóniát, mi isszuk meg a levét…Akárhogy is kapálódzunk, mutogatunk egymásra, mindannyian súlyos felelősséggel tartozunk ezért!

A Föld, a bioszféra és annak minden apró teremtménye is nagyon szenved már a mi gátlástalan tévelygésünktől, felelőtlen garázdálkodásunktól. Vissza kell térnünk, be kell illeszkednünk a Természet Rendjébe, annak Törvénye szerint, csak így tudunk megmaradni a bolygón. Méghozzá nagyon gyorsan.

Ez azt jelenti, hogy le kell érettségiznie most minden embernek külön-külön egyénileg. Szellemi-lelki-erkölcsi érettségi vizsga zajlik a Föld bolygón. A vizsga-kérdéseket maga az Élet teszi elénk folyamatosan. Aki átment, megfelelt, az kap EMBER-jogosítványt. A továbbiakban az ilyen jogosítvánnyal rendelkezők csoportosan alakíthatnak közösségeket: új társadalmi szerződéssel, olyan törvényekkel, amely mostantól már illeszkedik a Természet Rendjébe, vagyis elfoglaljuk igazi helyünket a Teremtésben, felismerjük, mi a dolga az embereknek a Föld bolygón, felvállaljuk felelősségünket magunkért, gyermekeinkért, egymásért, környezetünkért.

Mert tudjuk, hogy az emberiség egy nagy közös család, ugyanaz az érdekünk: menteni ami még menthető lakóhelyünkön: a Föld bolygón, és belesimulni a Természet Rendjébe. Ebben áll most a szabadságunk: választhatjuk a rendet, vagy a végső lecsúszást, pusztulást, elbutulást.

Ha jól választunk, akkor megszülethet a Rend, jó szó lesz az Igazság, és remélhetőleg játszani is engedi majd szép komoly fiait és leányait Természet Istenanya.

De addig még sok munka van, amihez összefogásra, szervezettségre, kitartásra, bátorságra, elszántságra nagy szükségünk lesz.

Tudnunk kell, hogy a háború a szellemi térben már eldőlt: ahogy a népmesékben is lenni szokott, az IGAZSÁG mindig győz a gonosz fölött.

Rajtunk múlik, mennyi lesz még az áldozat. Mindannyiunk érdeke, hogy minél kevesebb szenvedést kelljen megélnünk magunknak, embertársainknak, de legfőbbképpen gyermekeinknek. Mert

„…minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.”                    (John Donne)

Sz. Erzsébet