Éghajlatváltozás, avagy Kezünkben a jövőnk.

Dr Molnár Géza írása

Véget ért az éghajlatváltozás, azaz az éghajlat megváltozott. Nem nagyon, csak alapjaiban. A változás nem úgy alakult, ahogy a tudósok, s a nyomdokukban haladó közvélemény és döntéshozók várták. Ennyit érne a tudomány Döntse el ki, ki maga.

Ami tény, senki nem értette meg, mit is jelent, amit Douglas Adams Mark Cowerdine angol ökológus nyomán így fogalmazott meg: a természet rendszer, és nem valami, ami csak úgy ott van.

Ha megértik, talán nem feltételezik, hogy mindössze annyi történik majd, hogy a légkör melegszik, miközben minden változatlan marad, az áramlások, a szelek, a monszun, minden csupán a párolgás, a szelek által szállított víz mennyisége, a viharok ereje és gyakorisága módosulhat. Ez is jelentősen módosította volna bolygónkon a létfeltételeket, de ettől sokkal több és rosszabb történt. A saját bőrünkön kell megtapasztalnunk, hogy mindaz, amit könnyelműen adottságként kezeltünk nem állandó. A rendszer maga alakítja ki azokat sajátos működése során.

Minden rendszernek adott a szerkezete, és ehhez a szerkezethez meghatározott működés járul. Ha változik a szerkezet, változik a működés, a természet korábbi szerkezetében a hideg és meleg levegő nem közvetlenül északról délre, hanem spirálisan húzódva az egyenlítő, illetve a sarkok felé, kelet nyugati irányba áramolva cserélt helyet.

A szerkezet átalakulása ezt megváltoztatta, mától kezdve az északi és a déli áramlás szállítja majd mind a hideget, mind a meleget. A telek hidegebbek lesznek, tavasz elmarad, a váltás hirtelen köszönt ránk, a márciusi fagyokat áprilisi hőhullámok követhetik, balszerencsés esetekben néhány héten belül a hőmérséklet különbség 30; 40 fok körül is alakulhat. Szárazságok és özönvízszerű esők válthatják egymást. Az állandósuló szélsőségek mellett egyre nehezebb körülmények közé kényszerül az élet, és az embereknek fel kell majd ismerniük, amit ma még nem tudnak, az élelemtermelés, a mezőgazdálkodás sokkal közelebb áll az élethez, mint a termesztési technológiához.

Mit is jelenthet indez? Nézzünk egy extrém példát, melynek bizonyos elemei 2018-ban, más mozzanatai 2019-ben jelentkeznek, most a szemléltetés kedvéért tételezzük fel, hogy a két jellegzetesség ugyanabban az évben köszönt ránk. A tél tartós hideget hoz, és persze havat is, amit azonban elvisz egy délről beáramló, és a Földközi-tenger felől párás levegőt, tehát esőt hozó úgy nevezett vissza áramlás, mely az uralkodó irányokkal szemben viszi a túltelt délről észak felé a levegőt.

Hős vízügyeseink erejüket megfeszítve védekeznek a hirtelen jött ár- és belvíz ellen. Munkájuk eredményeként a hamarosan megérkező jeges északi áramlás száraz területeket talál a Kárpát-medencében. A hatás teljes lehet, a plusz 8-10 fok körüli levegőt mínusz 15-20 fok környéki hőmérsékletű légtömegek válthatják, ami azt jelenti, hogy a táj is pontosan leköveti ezeket az értékeket. A dermesztő fagy megmarad egészen áprilisig, amikor is megjelenik a forró déli áramlás, kiszorítja a hideget és a hőmérő higany szála a mínusz tíz fok alatti tartományból néhány napon, esetleg héten belül akár harminc fok felé is ugorhat. Barátságos.

A tavaszi vetésekről elfeledkezhetünk, és ha a déli áramlás tartósan szaharai eredetű, azaz száraz légtömegeket hoz kiégnek az őszi vetések is, és semmi sem lesz a kukoricából, illetve a napraforgóból. És ahogy a tréfa megfogalmazza, ha semmi sem terem semmináriumot adunk majd az éhezőknek. Ehhez a szerkezethez, ugyanis ilyen működés tartozik, amit akár adottságoknak is nevezhetünk. A nevezéktan azonban nem változtat azon, hogy ilyen körülmények között nem terem meg semmi.

Csakhogy értő módon megváltoztathatjuk a táj szerkezetét. Hős vizeseinket megkérjük, hogy ezúttal önmagukkal és ne a vízzel harcoljanak. Önmagukat legyőzve akadályozzák meg, hogy a tél közepén érkező hirtelen áradások vizei elfolyjanak, a belvizeket hagyják békén, sőt kiterjedésüket, mélységüket a lehetőségek adta legnagyobb mértékűre növeljék.

Mi történik ebben az esetben? Az érkező hideg légtömegek lehűtik majd e vizeket, miközben hőmérsékletük nő, a fagy szorítása enyhül, tehát a hőmérőnk higanyszála nem igen süllyed mínusz tíz alá, szerencsés esetben a mínusz öt megállítja majd. Az áprilisi forróság köbkilométernyi kiterjedésű jeget talál majd, melyet fel kell olvasztania, a folyamat tetemes hőmennyiséget emészt majd fel, a táj lassabban és kevéssé forrósodik fel, az olvadó víz májusra felmelegszik, párologni kezd, tovább hűtve a klímát, növelve a helyi csapadék jelentőségét és szerepét. A déli áramlás a Kárpátok északi bérceinek sodorja a párát, mely visszafolyik az Alföldre, ezt ügyesen kormányozva pótolhatjuk a párolgási veszteségeket, egész elviselhető klímát teremtve a Kárpát-medencében. Ilyen körülmények között bejöhet a tavaszi vetés, megmaradhat a kukorica, a napraforgó.

A választás rajtunk áll. Mehetünk tovább a szélsőségek felé, hős vizeseink dolgozhatnak tovább a mezőgazdaság teljes ellehetetlenüléséért, vagy tehetünk egy próbát, visszaadhatjuk a tájnak a vizet, ezáltal a tájat a természetnek, ezáltal jelentősen javíthatjuk az élet s vele saját létfeltételeinket a medencében.

Konkrétan mi lenne a teendő? Bács-kiskun megyében megyei önkormányzat támogatásával néhány gazda komoly lépéseket tett a vízért. Szank, Jászszentlászló és Pusztamonostor vidékén körvonalazódott egy minta terület képe, ahol jelen ismereteink szerint mindössze egyetlen gazda tiltakozik a víz ellen. Az ő hat hektárnyi meggyese könnyen megvásárolható, így nem képezhet komoly akadályt.

Az OVIBER vezette, az Őko rt-t, a VIITERV-Consult kft-t, az Agua-profit ZRT-t magában foglaló konzorcium komoly terveket készített a víz megtartására. Ezek egy töredékét Jászszentlászló mellett a Kalmár-csatornán megvalósították, az eredmények magukért beszéltek. Orgovány környékére pontos végrehajtható terv készült. E két terület összekötése révén egy olyan száz kilométernyi hosszú 35-40 km széles mintaterület alakítható ki már ebben az évben, melyen az itt leírt vízzel kapcsolatos felvetések igazolhatóak, ráadásul a Tarna, a Zagyva és a Tápió vízgyűjtőjébe sodródó vizek a Gerje-Perje rendszerén merőlegesen áthaladva vissza vezethetőek, ráadásul a vízpufferek nagysága és kiterjedése jelentősen növelhető. Ha e mellé visszaállítjuk Monor, Gomba térségének természetes vizeit országrésznyi területen mérsékelhetjük a szélsőségeket.

Ennek érdekében jogi és közigazgatási lépéseket is kell tenni. Vagy megvárhatjuk, amíg a szélsőségek éhínséget okoznak, sőt a jelenlegi vízelvezetés gyorsításával, mint tesz azt pl. az Alsó Tisza Vidéki Vízügyi igazgatóság ma is a Dong-ér mentén, siettethetjük a folyamatot. Rajtunk áll. Víz vagy szélsőség, élet vagy halál, ezúttal kezünkben tartjuk a jövőnk.