Rozgics Mária, a Világ magyarsága c. újság főszerkesztőjének felhívása:
KIÁLTVÁNY
A Magyar- és a Világ Lányai, Asszonyai számára!
2023-at írunk, a nálunk használatos Gergely naptár szerint. De bármilyen időszámítást is alkalmaznak, tudjuk, hogy az utóbbi 2000 évben egyetlen nap sem volt, amikor Földünkön ne szóltak volna valahol a fegyverek, amikor nem gyilkolta parancsra az egyik nép a másikat.
Napjainkban Ukrajna térségében pusztul az élet. Igen sok a civil áldozat, köztük kicsi gyermekek, védtelen nők, idős vagy beteg emberek százai vesztik életüket nap, mint nap. Ma már a szemben álló felek elismerik, hogy százezernél több katonát veszítettek mindkét oldalon, de nem szólnak ezek az összegzések a civilekről. S nem szólnak arról sem, hogy eddig már hány milliónyian menekültek el hazájukból, lettek földönfutókká. S hallgatnak arról is, hogy hiába a Genfi Egyezmény, az elfogott katonák közül sokakat megcsonkítanak, kínoznak, vagy egész egyszerűen lelövik.
Ez volna a XXI. századunk civilizációja? Az ukrán háborút azért is kell más szemüvegen át nézni, mert itt már koránt sem az itt élők védelméről, sokkal inkább a globális nagytőke tarolásáról van szó. Akkor, amikor békét hirdetnek, és folyamatosan fegyverekkel pumpálják hol az egyik, hol a másik harcban állót, amikor már azon folyik a vita, hogy a háború befejezése után ki milyen arányban vehet részt az újjáépítésben, jelenleg pedig ki mennyi fegyvert szállíthat, fel kell ismernünk, hogy a véres harc célja a globalista nagytőke még nagyobb haszonszerzése, az emberek elűzésével, megfélemlítésével, életük kioltásával. Ukrajna harcban álló térségeiben már akkora a szenvedés, a véráldozat, hogy az egekig kiált a fájdalom szava és a nagy Nyugat még több fegyvert pumpál ide. Amikor a kiéheztetett, fagyhalálra ítélt emberek tízezreinek szenvedése háttérbe szorul a gyilkoló eszközök szállításánál, az értük kizsarolható milliárdoknál, miféle békét akarnak itt a nagyhatalmak?
Valaha, a történelmi időkben is a nők ezrei emelték fel hangjukat, amikor már belefáradtak a szenvedésbe. Szicíliában a maffia borzalmas pusztítását látva az asszonyok kivonultak az utcára, tiltakozva, hogy legyen elég az öldöklésből. Szeleczky Zita, az egyik legtehetségesebb magyar színésznő 1956-ban még az argentin elnökhöz is elment, s rádió hangüzenetet küldött a világ lányaihoz, asszonyaihoz, hogy tegyenek meg mindent a magyar nép kiirtásának szándéka ellen.
Napjainkban a háttérhatalmak által Európa népeinek térdre kényszerítése, Földünk területének újbóli felosztása mind-mind a minél nagyobb profit miatt történik. Ezért szabadították ránk a migránsokat, ahelyett, hogy a hazájukban folyó gyilkosságoknak, kegyetlen öldöklésnek vetnének véget azok, akik fegyverrel és pénzzel támogatják mindkét harcban álló felet. De ami Ukrajnában zajlik, az már túlmutat mindenen. Itt már kimutatta foga fehérét a lélektelen profitéhség. És mi mégis hallgatunk?!
Sokan úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy a csecsemők minden nyelven egyformán sírnak! Mintha a gyermekkönnyek nem volnának a világ minden táján szívbe markolóak! Mintha el kellene fogadni, hogy az asszonyok katonának szüljék fiaikat, akik meghalnak a csatatéren vagy testi-lelki roncsként éljék le hátralévő életüket!
Ma már a nagyhatalmak globalistái annyi vagyont halmoztak fel, hogy ha ezer évig élnének, akkor sem tudnák felélni azt. Holott tudják, hogy éppen ezek a kegyetlen háborúk bizonyítják; minden centhez ezer és ezer vércsepp tapad. S nekik mégsem elég!?
Most, amikor már nemcsak az arab országokban zajló pusztításról, nemcsak az ázsiai népek egymásra uszításáról és főleg nem az orosz és ukrán nép harcáról, hanem a világ népeinek teljes körű rabszolgaságba hajszolásáról, ha úgy tetszik, Földünk leigázásáról van szó, akkor gyáván meglapulva várjuk a végzetet? S mert a férfitársadalom vagy önteltségből vagy erőszak hatására, de nem tud kilépni a nekik szánt szerepből, akkor nekünk, lányoknak, asszonyoknak kell felemelni szavunkat. Keressük a tiltakozás minden formáját, amely mindenféle izmustól, párttól, politikai erőtől függetlenül, kizárólag a gyermekek, nők, családok védelméért szól. Hiszen teljes életű jövő nincs édesapa, fiútestvér, férj, nagyapa nélkül, hiányuk kiszolgáltatottá, félelemben élővé teszi az életben maradottakat.
Ne nézzük hát tétlenül, ami a nagyvilágban zajlik. Szólaljunk fel az azonnali béke megteremtéséért, hiszen ahogy egy pillanat alatt kirobbantották a háborúkat, ugyanúgy egyetlen gombnyomásra – a pénz elvonásával – elhallgattathatják a fegyvereket is.
Tegyünk egy próbát, bátor elődeink példája alapján. Jó volna, ha legalább Európában egyetlen napon minden Parlament elé felsorakoznának a lányok, asszonyok és néma tiltakozásukkal demonstrálnák a béke iránti elkötelezettségüket.
Miután mindenkinek vannak ismerősei szerte a nagyvilágban, tudnak női civil szervezetekről, küldjék körbe ezt a levelet és jelöljük ki március elsejét a Béke Napjává – hiszen a nyugati világban Julius Caeser március 15-én történt meggyilkolása egy sötét jövőt vetített előre a világ népei számára, míg március 15-e a magyarság történelmében egy dicsőségesen szép nap felragyogását jövendölte, ezért március 1-én szólítsuk fel a világ politikusait, hogy március idusára teremtsék meg mindenütt a béke feltételeit.
Ma nincs más út, ha ezt nem értik meg; csupán Földünk kipusztítása, avagy az emberhez méltó élettér megteremtése. Az emberiség túlnyomó többsége semmi mást nem szeretne, csak szorgos-dolgos munkával emberhez méltóan élni, gyermekeit szeretetben nevelni és békés jövőt biztosítani számukra. Nem kívánják a milliárdosok mocskos vagyonát, nem akarnak politikai hordószónokok lenni, semmiféle hatalomra törni, de ez az élet, amelyet ránk erőltetnek, már a végpusztulás felé vezet.
Aki teheti, küldje el idehaza is, külhonba is, mindenüvé, ahol magyarok élnek, ahol civil szervezeteket ismernek, ezt a Kiáltványt, s értessék meg velük, hogy egy hajóban evezve együtt süllyedünk el, de megvan a remény az élhető partra való kikötésre is. Értessék meg, hogy ahol csak lehet – mindegy hányan vannak -, de március 1-én magyar idő szerint déli 12 órakor álljanak ki a Parlamentjük elé és néma tiltakozással mutassák meg az elvadult, elvakított politikai erőknek, hogy másként szeretnének élni.
Hazánk lányai, asszonyai így üzenhetnének az emberiség ellenessé vált brüsszelieknek, a WHO-nak, az ENSZ-nek és minden, a háborút éltető nemzetközi szervezetnek.
Értessék meg velük, hogy az emberi vérnél nem lehet értékesebb az olaj, a gyermeki könnyeknél a hideg-rideg arany vagy gyémánt. Az emberi szívek egyforma ritmusra dobbannak, bármilyen is a bőrük színe, hagyják hát, hogy ez a ritmus kísérje utunkat a jövőben.
Tudom, sokak szemében ez a Kiáltvány túl naiv, netán túl „nőies”, de ha semmit sem teszünk, akkor magunk is részeseivé silányulunk annak a háborúnak, amely most körülöttünk zajlik. Küldjék körbe e Kiáltványt, jelezzenek vissza, hogy van-e bárhol is foganatja, s ha csak néhány tucatnyian is, de március 1-én kiállunk a Parlamentünk elé, talán lesznek követőink, talán még nem gyávult el az egész nemzet és képesek leszünk mind hangosabban megüzenni a nagyvilág pusztítóinak, hogy ELÉG VOLT!
Rozgics Mária
Március 1-n déli 12 órától 14 óráig a Kossuth téren tartunk tiltakozó demonstrációt a világháború kirobbantása ellen. Lányokhoz, Asszonyokhoz szólunk, de természetesen a férfiaknak is ott kell lenniük, védelmezőleg, egyetértőleg, hiszen a család az apával, a fivérrel, a férjjel, a nagyszülővel teljes! Aki csak tud, legyen ott ebben az időben. Mindenféle politikai és pártlogó mellőzését kérjük. Csak a békét óhajtó és a háború ellen tiltakozó plakátokat hozzanak. Jelezzék, hogy ki miben tud segíteni – pl. hangosítás, rendfenntartás. Amennyiben a hangosítást megoldjuk, úgy 5-5 perces hozzászólásokra is lesz lehetőség. Ha nem, akkor csak csendes demonstrációt tartunk. Emeljük fel hangunkat gyermekeinkért, a jövőnkért, Földünkért. Nem golyófogónak neveljük a fiainkat, nem bombatölcsérre teremtődött szép Glóbuszunk! A béke-demonstrációnk jelszava: „MINDENÜTT A VILÁGON A CSECSEMŐK EGY NYELVEN SÍRNAK, A GYERMEKEK KÖNNYE UGYANOLYAN FÁJDALMAS ÉS A FELNŐTTEK MÉGSEM ÉRTIK ŐKET!”
Kérés még az is, hogy segítse aki teheti, a mozgalmat belföldön, külföldön egyaránt népszerűsíteni. Az lenne célszerű, ha a béketüntetés világmozgalommá alakulna. Bizonyára vannak a látókörünkben külföldi ismerősök, személyiségek, esetleg média szakemberek. Őket meg kell szólítani, hogy segítsenek! Bárhol a nagyvilágban szolidáris demonstrációt szervezzenek!
Kérdéseket, felajánlásokat, ötleteket-javaslatokat a 06-30-289-67-43-as telefonon, valamint a magyarvilag333@gmail.com levelezési címre várják.
Üdvözlettel:
Kiss Mária Katalin
