„Mi pedig azért jöttünk ide, ebbe a földi életbe, hogy leporoljuk a múltat, és a világba kiálthassuk az elfeledett régi idők időtlen igazságait, összebékítsük istent és a tudományt, amely visszavezeti az emberiséget az emberhez méltó sorslétbe.
Sok évezredes létrontás után fájdalmas, és kijózanító lehet a valóság feltárása, ám az emberiség elérkezett a létezése olyan pillanatába, amikor döntenie kell: Felszámolja a világot megrontó hazugsághalmazt, és szembe néz a sötét múlttal, vagy nem vesz róla tudomást, és halad tovább a romlás útján, amely a véghez vezet.”
„Nekem az a dolgom, az a feladatom, hogy visszaadjam a magyarság múltját. Megmutassam, hogy mit loptak el tőlük, rámutassak a tolvajokra, és elmondjam, hogy mi a kiút ebből a vesztesnek tűnő helyzetből, és felmutassam azt a célt, amiért érdemes felállni, és vállvetve küzdeni, győzni!”
„A világ legféltettebb kincse, hétpecsétes titka, hogy mi okból, mi célból került erre a vakvágányra az emberiség. A titok nyitja pedig az a szent Grál, amit évezredek óta több elnevezéssel illetnek, és legendák lengik körül. A Grál választ ad mindenre: a lét, a létezőségek és az élet működésének titkaira. Ezért az emberi történelem folyamán mindig is a hatalom szimbóluma volt, és a megszerzéséért folytatott harcok hullahegyeket hagytak maguk mögött, egyértelműen azt bizonyítván, hogy a megszerzésére törekvők, mit sem tudnak a Grál valós természetéről. A Grál, a grácia, kegyesség, és az életet építő energiaszerveződések tökéletes arányainak tudását jelenti.
Mi azért jöttünk, hogy az emberiség kezébe visszaadjuk a Grál tudását, és a felmelkedés lehetőségét. Azért, hogy erre a bolygóra – (Táti) – ismét visszatérhessen a békesség, és ismét a szépek bolygójává lehessen. ………. Mindezt a tudást, most a magyarok kezébe tesszük, alapos okkal.”
„A magyarságnak vissza kell térnie hajdani tudásához, méltóságához, saját ősi hitéhez, és társadalmi berendezkedéséhez! Szerbe kell állnia a lételrendeződés legfelsőbb elveivel!
Mi visszavezetjük az igaz útra térni akaró magyarságot a szent tudás birodalmába AZZAL A FELTÉTELLEL, HOGY MINDEN TUDÁSUKAT A BOLYGÓN ÉLŐ ÖSSZES ELEVEN, ÉS ÉLETTELEN LÉNY ÉRDEKÉBEN HASZNÁLJÁK.
Azzal a feltétellel, hogy égő fáklyaként világítanak a világ népei számára, és megmutatják számukra a kiutat.
A kiút a jó példa, a szakrális létezéssel összhangban élt erkölcsös közösségi élet. Ma jó közelítéssel úgy nevezik organikus élet, vagy szerves matriarchális életközösség.
Megadjuk hozzá a törvényeket is, amelyek mentén erkölcsösen, a mindenség lételveivel összhangban cselekedhetnek. ……………..
Nem a múltba, nem archaikus korokba, hanem a jelenbe, és jövőbe, egy erkölcsös, ugyanakkor minden ízében modern korba, amelyben a GDP mutatók fontosságát messze leelőzi a Teljes, és Tökéletes Élet (TTÉ) indexe.
Ahhoz, hogy az áhított idilli állapotok bekövetkezzenek, szemléletváltásra, belátásra, erkölcsre, hitre, tettekre és kitartásra van szükség.
S hogy miért éppen a magyarok? Többek között erről szól a könyv……….”
********************************
„Mindaz a baj és „istenverés, ami a magyarságot érte az elmúlt bő egy évezredben, 961. október 28-ához köthető. A történészek előtt kevéssé ismeretes, vagy talán egyáltalán nem ismert az a nulladik pillanat, amikor elillant a magyaroktól az égi áldás. Taksony fejedelem családi tragédiája indította el a lavinát. Géza, a fejedelem Taksony, és varsány nemzetségű „táltos” feleségének elsőszülött fiaként, az ősi szokásoknak megfelelően nem lehetett biztos abban, hogy ő lesz a következő fejedelem. Így Géza titokban tett róla, hogy az összes szóba jöhető idősebb férfirokon „balesetet” szenvedjen. Taksonyt figyelmeztette felesége, hogy Géza nem jár jó úton, és nyugati cselszövőkkel szövetkezik. Taksony utánajárt, és megbizonyosodott róla, hogy Géza kit bízott meg unokabátyja halálos megsebesítésével, és felelősségre vonta fiát. Ennek az lett a következménye, hogy apa, és fia összeverekedtek. Géza mérgezett tőrrel megsebesítette apját, aki másnapra meghalt. A viszály tanúi Künde a feleség, Mihály az öccs, és Csana a húg voltak. Mivel nyilvánvaló volt, hogy Taksony halála után Géza lesz a fejedelem, ezért politikai megfontolás okán, véletlen balesetnek állították be a történteket, és családon belül maradt Géza titka.
Géza anyja volt a magyarság utolsó lilitje, vagy ahogy akkoriban nevezték máriása, aki férje holtteste mellett étlen-szomjan három napot és három éjszakát fohászkodott, megátkozta Gézát, és az összes ivadékát. A temetés után mindhárman elhagyták az udvart és visszamentek keletre az alán/varsány rokonsághoz. Géza fejedelemmé avatására nem volt kíváncsi a család. Géza a testvérein keresztül szerette volna anyját megbékíteni, de az anya soha többé nem volt hajlandó vele találkozni, vagy beszélni. Géza indította el a bomlási folyamatot, és anyja átka beteljesült, bár némiképp vissza is ütött.
Géza Vajkot már nyugatias neveltetésben részesítette, és ő maga is túl jó kapcsolatokat ápolt a pápaság, valamint az Aladár vérvonal kegyenceivel, és a német-római császársággal. Még életében azt rendelte, hogy az ősi öröklési renddel ellentétben, nem Csana fia, Koppány legyen a fejedelem, hanem Vajk. Ebből viharos, ismert események következtek. Vajk már nem olyan csöndesen intézte a trónkövetelők kiiktatását, mint hajdan Géza.
Amikor Vajkot, azaz I. Istvánt megkoronázták, nagyanyja éppen haldoklott. S mivel ő volt a magyar fejedelemség utolsó nagytiszteletű máriása, lilitje, vagy táltosa (-szakrális királya-), nagyanyja tiszteletére, és áldásáért esdekelve ajánlotta fel István Nagyboldogasszonynak az országot.
Ezen a ponton érdekesen mosódik össze a római katolikus liturgiákból ismert Mária, és Nagyboldogasszony fogalma. István az ősök szellemének ajánlotta az országot, és nem a keresztény liturgából ismert Máriának. Ám nagyanyja a halálos ágyáról azt üzente neki, hogy csak akkor veszi le róla a családi átkot, ha átadja a koronát az arra méltó Koppánynak. Végül a nagyon öreg Künde úgy távozott, hogy Istvánon ragadt az átka. István az átoktól sújtva, a koronát féltve, egészen gyalázatosan bánt el a riválisokkal.
Istvánt, és összes utódját kísérte Künde árnyéka, és végül az Árpád vonalat a kisebbik fiú, Mihály utódai vitték tovább egészen a kihalásig.
Géza apagyilkosságát követő 900. esztendő még mindig a német befolyás alóli menekülésről szólt, de végül a 1000. évben mégis elkezdődött a béklyók lerázása. Nagy ára volt, de megtörtént.
Taksony halálos ágya mellett Künde ugyan eltákozta Gézát, és minden ivadékát, ugyanakkor kérte a nagy JÓ-t, Nagyboldogasszonyt, hogy óvja meg a magyar népet, és vezesse vissza őket az ősök szelleméhez.
Általában nem foglalkozunk a történelemmel, se magyarral, se mással. Azonban ez a történet az egyik kivétel, mivel Künde, az ősi ARA hagyományok egyik erős bástyája volt, és rajta keresztül váltunk a történettel érintetté.
A történet, és az azóta eltelt időszak történelme bizonyítja, hogy a királyok és szellemi vezetők égtől rendelt szerepe, és felelőssége óriási. Nagyon nem midegy, hogy a szakrálisan beavatott nép vezetői hűek-e az égi rendhez, avagy maguk akarnak istent játszani. Utóbbi esetben bajok, veszteségek, és nehézségek sora kíséri az útjukat.
Mivel az áldás az igazaké, jó hír, hogy a magyar nép, – ahogy Kölcsey is jól ráérzett, és a magyar himnuszban megfogalmazta, – megbűnhődte már a múltat és jövendőt. Vezetői erénytelensége ellenére feloldozást nyert a magyarság, és visszajut az ősök dicsőséges útjára, ha lesz elég hite, és elszántsága ahhoz, hogy a jelenleg rendelkezésére álló pozitív tereket önmaga, és a világ jobbá tételére használja. Bekövetkezett az a várva-várt kegyelmi állapot, amely örökre megváltoztathatja a magyarság, és a föld lakosságának életét, és jövőjét.
Viszont abban a pillanatban, ahogy belekeveredik bármiféle hátsó szándék, bírvágy, gyengeség, erénytelenség, vagy ármány érzelmi energiaszennyeződése a cseleményekbe, történésekbe, a kvinteszencia elillan, és tovatűnik az a valami, amit legtöbbször szerencsének szoktak nevezni. ……….. Nem lesz egyszerű, de magyarnak való kihívás!”
****************
„A földi világban két „nép”, de inkább két minőség rivalizál egymással a kiválasztottság vonatkozásában. Az egyik valódi, míg a másik minden követ megmozgat annak érdekében, hogy annak látsszék. Az egyik mit sem tudva származásáról, és a világban őt megillető helyéről, nemeshez illő hősies méltósággal viseli az élet akár igazságtalan megpróbáltatásait is. Közben a másik, hit és egyéb rendszereket szervez, törvényeket alkot, elterelő hadműveleteket visz véghez, szipolyoz, üt-vág rombol, csak ki ne derüljön az igazság!
Vajon melyik viseli magán a valódi szakralitás bélyegét? S vajon kire mi vár a végső elszámolás pillanatában? Kételyek ne legyenek, a szakrális berkekben kvantumra pontos az elszámolás!
A létet vezérlő erőket, energiákat nem lehet megvenni, befolyásolni, megvesztegetni. A létet vezérlő, alkotó létezőségek, az átmeneti aránytalanságokat mindig kiküszöbölik, többnyire a kiegyenlítő erők túlműködése útján. Ezért mindig elérkezik az arra érdemesek számára a nagy pofonok ideje, amit ha bűnbánó méltósággal fogadnak, akár gyorsan is átfuthatnak a pofongépen. Az igazság mindig győzedelmeskedik, akármilyen széles kaján mosoly is ül egyesek arcára, ilyen mondatok hallatán.”
***************
„A magyar anyanyelv, az embert egy archaikus gondolati leképezési séma mentén működteti, és ez a mintázat lelkileg is formálja.
Aki magyarul képes gondolkodni, és értelmezni a szavak ősi üzeneteit, hatalmas támogatást kap a kiteljesedéshez. A magyarnak minden kreativitás megadatott a nyelve által, és ha nem él a lehetőséggel, vagy nem ismeri igzán, és nem jól használja a nyelvét, akkor súlyosan elbutul. A magyar ember nem olyan, mint a modern nyelveket beszélő népek gyermekei. Amikor egy magyarnak azt mondják, hogy csináld meg ezt vagy azt, akkor rákérdez, hogy miért? Miért úgy, és mért nem amúgy? Ez a fajta nyakasság, a ma ismert utód magyar nyelven keresztül az onto-ono ősnyelv logikájából merítkezik, ezért mindenben a variációk sokaságán keresztül optimalizálja a végső, logikailag legjobban illeszkedő megoldást. A magyar nyelv a világ legősibb nyelvének, máig legtökéletesebben fennmaradt utódja.” ……..
„Az ONO, mint beszélt nyelv létrejötte, amely a létezésben egybe tartozó dolgok leképezéseként alakult ki, szimbolikus értelemben olyan volt az emberiség számára, mint egy balta, amely lehasította a tökéletes harmóniából az emberiséget. Ezt a leválást a létharmóniáról, később kétféleképpen értelmezték, Az egyik értelmezésben szitokszóval is felért, a másikban pedig szentként tisztelték.
A magyar hitvilágból ismert szent fokos mítosza az ONO nyelvvel van kapcsolatban. A fokos, a mai ismert értelmezés szerint, összeköti az eget a földdel, valójában viszont szétvágta. Az ono szó eredeti értelmezésében Japánban maradt meg. Japánul az ono szó fejsze, balta jelentéssel bír. Tehát a szent fokos nem más, mint a magyar nyelv őse, az ONO.
Az ONO, a létezés nyelveként, a létlogika mentén, hangonként, szótagonként építkezve, mellérendel, és utal. Nem magyaráz, és mondatalkotása, szutra stílusjegyeket visel. A szutrák tömör tőmondat szerű mondatok, amelyek többnyire hiányosak, és a hiányzó szavakat ki kell következtetni. A magyar nyelv ugyanezt a logikát követi. Ezért, ha valaki magyarul gondolkodik, és valóban érti az anyanyelvét, akkor bármilyen matematikai, és elméleti kérdésre könnyebben megtalálja a választ, mint más, modern nyelveken. ……………..
Nyelvészek számos dolgot felfedeztek kutatásaik során a magyar nyelvről. Az már világos, hogy ragozó nyelv révén, alap etimonokból kiindulván fokozatosan építkezik. Egyes nyelvtudósok egészen odáig jutottak, hogy az ős etimonok nagy részét is képesek helyesen értelmezni. (van, amit erősen félremagyaráznak)
Azonban azt a nagyon fontos, és alapvető tényt, hogy a magyar a szakrális létezés alapnyelve, nem tudták, vagy nem merték kimondani. S hogy mért nem, annak egyik oka, a már említett elveszett tudás. Azonban van egy másik súlyos ok is. Van egy olyan „nép”, amelyik nagyon nem szeretné, ha kiderülne, hogy a „magyar nyelv” a bibliai teremtéstörténetet, kurta 800.000 évvel megelőző ősnyelv, és mindent meg is tesz annak érdekében, hogy a korokat uraló szemléletet formálva, a háttérbe szorítson minden igazságot felfedni szándékozó igyekezetet. Hiszen ha nemzetközileg kimondásra kerül, hogy a mai magyar az összekötő nyelv a szanszkrit, óegyiptomi, indián, görög, latin, etruszk”, és az összes élő, és az összes kihalt nyelvhez, akkor nem lehetne ezen a ponton megállni, mert magával hozná a történelemtudomány újraírását, és az összes járatos vallási dogma megkérdőjelezését is.”
***************
„A LEGMAGASABB SZINTŰ SPIRITUALITÁS A JÓZAN ÉSZ ÉS A TISZTA SZELLEM.”
„A szakralitás tértan, számtan, kinetika, logika, aritmetika, stb… vagyis a szakralitás olyan algoritmus, amely nélkül egyetlen sejt, vagy molekula sem jöhetne létre. Ezért az őstudás egy egészen természetközpontú, letisztult és koherens létszemlélet, amely a magyar őstörténetet magyar vonalon egészen Künde távozásáig, és kisebb-nagyobb hanyatlásokkal, de legkésőbb az Árpád ház kihalásáig jellemezte.”
***************
„A közép európai, balti, kaukázusi és nyugat balkáni népek, vajon mikor ébrednek rá, hogy ami gazdasági és politikai téren folyik, az csak egy bújtatott neokolonizáció? Mikor veszik észre, hogy a politikát a lobbi érdekek mentén alakítják ezekben a régiókban (is)? Mikor jönnek rá, hogy a nyugat soha egy pillanatra sem gondolja, hogy a keleti népek egyenlők lennének valük? Végül, és talán ez a legfontosabb: Mikor ismerik fel, hogy az, ami manapság politikai, gazdasági és kultúrális vonatkozású problémának tűnik, egy távoli múltba visszavezető vallási törekvés? Mikor jönnek rá, hogy a nemesek elnemtelenítése folyik nagyon régóta?
A közép-észak afrikai, dél-amerikai és eurázsiai régiókban élnek a világ legrégebbi civilizációinak leszármazottai.
Hatalmas lépés volt keleten a lámaizmus talpra állítása, ami kisöpörte Ázsia nagy részéből a hagyományos anyahitű, és sámánisztikus hitrendszert. A kereszténység is teret hódított, ami ismét az ősi hagyományok felülírását segítette. A „kazáriai vegyes népek” judaizmusra térítésével, ismét hatalmasat csapoltak az ősi hiten. Kazária judaizmusra való áttérése, hatalmas rejtély a történészek számára, hiszen akkortájt keresztény, és különféle hagyományhű vallások jellemezték a környéket. A rejtély kulcsa teljesen beleilleszkedik a globális tervekbe. A hajdani Kazária területén, valamint a kis-ázsiai térségtől, az Arab félszigeten át, a Kaukázustól északra, és nagyjából a Fekete tenger (Magyar tenger), és a Kaszpi tó északi régióiban, géta, masszagéta, méd, sziroméd, fehér szír, mai kurd stb…. népek párhuzamosan, mondhatni együtt éltek hatalmas területeken az amazonokkal. Más néven szkittaráknak is nevezték őket. (szkittara jelentése: hithű, igaz jellegzetességű) A mai Don folyót is hajdan Amazonnak hívták. Az amazonok pedig az arák késői, a hagyományok őrzésére, gyógyításra, tanításra, és önvédelemre felkészített harcos női voltak, akik a világ összes araniták lakta területen előfordultak, és őket, illetve a leszármazottaikat nevezték később összefoglaló néven szkítáknak, (szakáknak, karáknak, stb…) vagy magyaroknak. Az amazonokról kevés hiteles információ érhető el, annál is inkább, mert a fennmaradt töredékes írások is, csak azt tudatják a kutatókkal, amit maguk a történetírók tudhattak, és ami a tagadási hadjárat után fennmaradhatott.
Egyéb iránt mindaz, amit ma történelemnek neveznek, kifejezetten a férfiak történelme. S ez olyannyira természetesnek hat, hogy fel sem merül a kérdés, hogy vajon mindig így volt? Mióta? Mi volt a kiváltó ok, hogy a női szakralitást, és múltat felülírta a jelenleg ismert történelem, dacára annak, hogy töménytelen mennyiségű régészeti lelet arról árulkodik, hogy korábban a nőké lehetett a vezető szerep.
Az amazonoknak mindig is volt belső használatú nyelvük, amit a férfiak nem értettek, és előttük nem is nagyon beszélték, és az a szellemiség, amelyet képviseltek, az írásbeliséget nem tartotta önmagához méltónak. Illetőleg azért hiányosak az ismeretek, mert az isz. II-III. századtól kezdődően szisztematikusan üldözték őket, és mindent, ami rájuk emlékeztetett, eltörölték, kitörölték, elégették. A jelenben ugyanez a gyakorlat folyik az ősmúlt teljes felszámolására, hogy a végén egyetlen – nem valós – kultúrális hagyaték maradhasson.
Attól kezdve, hogy az amazonüldözés már bevett gyakorlattá vált, keletre, belső Ázsiába húzódtak vissza, és idővel szkítákként nevezték őket, illetve a velük együtt élő népcsoportokat. A szkíták messze földön híresek voltak az igazságosságukról, jó törvényeikről, megbízhatóságukról, aranyművességükről, pompás ruházatukról, és különleges, ma azt mondhatnánk szervezett gerilla harcmodorukról. Származásuk folytán, és erényeikből eredően nevezték őket királyi szítáknak. A király mindig is az eget a földdel összekötő minőség jelzője volt. A királyi szkíta kifejezés pedig a kékvérű szinonímájaként fogható fel.
Az ősvallás, az araniták, illetve amazonok lényegében ugyanazt a fogalmat, szellemi minőséget fedték. Az ie. IV. évezredtől kezdődően, térben is időben eltérő mértékben, de folyamatosan erősödött az aranita anyakultusz leépítése. Az amerikai kontinensen tartotta magát legtovább a női szakralitás. Az eurázsiai térségre nagy hatást gyakorolt egy Egyiptomból induló szerveződés, és amikor a Sionista társulat hivatalosan is megalakult, attól kezdve kendőzetlenné vált a szent nőiséget leépítő trend.”
***************
„Kelet, és ebbe beleértem az összes ősi kultúrát, kb. 6000 éve tudatosan, és kb. 3000 éve szervezetten, ki van téve – egy láthatatlan birodalomépítési szándék folytán – szellemi és kulturális intervenciónak. Ez az Egyiptonból elszármazott láthatatlan birodalom, mindenre kiterjedő alapos, sziszifuszi munkával, szemléletformálással, kulturális, nyelvi, vallási beavatkozások útján, az oszd meg és uralkodj elve mentén, egyre gyorsuló ütemben kebelezi be máig, az eszmerendszerétől idegen elemeket. Módszerekben nem válogatva, tendenciózusan számolja fel a különbözőségeket, – akár közbeiktatott új különbözőségekkel is – irtja a neki nem kedvező elemeket, mígnem eléri a végcélt, a totális uralmat. ………
A világot uraló kozmikus erők működésével szemben áll mindenféle, annak normális, természetes működését, és a teljességet megbontani szándékozó törekvés. A hatalom, birtoklás, és erőszak ugyan része a kozmikus rendnek, hiszen attól létezik, de olyan emésztő energia, amelyet mederben kell tartani, mert ha elszabadul – ahogy erre mostanság törekszik – kő kövön nem marad.
………
Létre kell jönnie, egy a világegyetem rendjének megfelelő társadalmi átalakulásnak! Meg kell valósulnia egy olyan modellnek, amelyben az emésztő energiák 1/9-ed résznél nem kapnak nagyobb teret.
A tér anyagi valóságban értelmezett 1/9-ed része, a nagyon sűrű földies, és a tűz emésztő energiájáé. Mindkettőnek megvan a maga helye és szerepe, de ha túlteng a saját természetes határain, mindenképpen vissza kell szorítani, mert másképp feléli a megtartó, és alkotóenergiákat, és ez által felemlészti a teljes rendszert. A földi élet attól létezik, attól szép, hogy formagazdag, színes, és változatos. Színeiben, és energiáiban megjeleníti az univerzum kollektív rendezőelveit, és energiáit. Ez a sokszínű, és változatos energiahalmaz képes fenntartani azt az erőmezőt, amely a földi világot, magát a bolygót, olyan optimális pályaíven tartja, amelyen midez megvalósulhat. Magyarán, az élet tartja élhető formában a földi életet, – elsősorban a tiszta víz, és levegő útján, – mindaddig, amíg a létformák különbözősége, a flórák és faunák fajtagazdagsága fennáll.
Amint megszűnik, vagy apad az élet burjánzó színessége, bolygónk elveszti azt a geo, és biomágneses védőburkát, amit a Föld, mint koncentrált energia-anyag, és a többi elemek együttes halmazának energia egyensúlya képez, és védi a bolygót a kozmius behatásoktól. A földi, és bármely élet egészen törékeny, sokszorosan visszacsatolódó rendszerek egyensúlyának eredménye, és amióta az ember elszaporodott, és a technológia rohamléptekben szennyezi a teret, egyre markánsabb kiigazításokra kényszerül a bolygó. Ennek látványos következménye a viharok erősödése, a sarki jég olvadása, és a jetsream (magas légköri futóáramlás) irányváltása, és az időjárás globális átalakulása. A jelen állapotok, még csak a pufferek bevetését tükrözik. ……………..
Amint megváltoznak a minket körülvevő „szférák” bioszféra, magnetoszféra, ionoszféra stb…., a Föld erőtlenné, és kiszolgáltatottá válik. Amitől most megvédenek ezek a finoman hangolt burkok, a destrukcióval egyenesen arányosan hagynak alább. Többek között a kozmikus sugárzás drasztikus növekedésével jár a szférák elvékonyodása, amit leginkább a légkör frekvencia túlterhelése okoz.
A természet képes önmagát helyreállítani, de abból a képletből már kihagyja az emberiséget, teljesen érthető okokból. Már most nagyon jól érzékelhető, – és még rövid időn belül visszafordítható a folyamat.”
***************
„Van egy közismert vallás, amelyik hiteseit a felsőbbrendűség illúziójával kecsegteti, saját magát isteni szintre emeli, sérthetetlennek képzeli magát, és úgy építi a birodalmát, hogy azt az élet végletesen megsínyli.
Amikor hajdan útjára indult, rossz magból kelt ki, és azóta sem volt képes magát korrigálni. Sőt az idők folyamán, a kezdetek sok pozitív elképzelése is elillant, és mára nem maradt más, mint egy végtelenül éhes, és mindent bekebelezni akaró, életellenes szellemi-lelki szörnyedvény! A földi világ destrukcióját, ez a vallási torzó idézi elő, ami mutálódott vírusként megfertőzte a világot.
A zsidó vallás önálló létfilozófia, és már nem csak zsinagógákban, nem csak templomoknak nevezett építményekben, hanem a közoktatásban, egyetemeken is tanítják. Átnevezték vállalati gazdaságtannak, business managementnek, marketingnek, és mind-mind arról szól, hogy és miképpen lehet az emberek megtévesztésével, az orruknál fogva vezetve, minél nagyobb profitot elérni. Ez az ideológia hatja át a közszemléletet, és az emberek lassanként kezdik elveszíteni az emberi mivoltukat. Felemésztve mindazt a végső belső rend, és összetartozás iránti igényt (sensus communis), ami az emberiséget, az idők folyamán túlélővé tette. Vagyis ez a törekvés, a szentlélektől elszakadság folytán kipusztulásra ítéli az emberiséget, és élhetetlenné teszi a bolygót.
Ám az emberek egy része lázad, hisz sok a tisztán gondolkodó ateista, és ők feltesznek jogos kérdéseket.
Bizonyos értelemben kiéleződött a kelet-nyugat konfliktusa is, hiszen a kelet nagyon régóta nyögi a nyugat uralkodó agresszióját, és már kezd nagyon elege lenni a bugyuta kormítoszból is. Mindemellett a keleti emberek, az összes ellenük irányuló próbálkozás dacára, a szegénységnek köszönhetően, (!) még nem távolodtak el olyan messzire az isteni tudatosságtól.”
***************
„A magyar közélet, és annak minden intézménye, így az igazságszolgáltatás is teljes morális válságban szenved, és ennél fogva az ország népére is átterjedt a kórság. A bírói függetlenséget arra találták ki, hogy a bíró minden befolyástól függetlenül, a törvényeknek megfelelően dönthessen, és csakis a törvényeknek legyen alárendelve. Azonban a bíróságok a társadalmi konzenzus hiányában, a politikai, és gazdasági szereplők érdekeit szolgálják ki. Az átlagember pedig nem is érti, hogy történhet meg, hogy a hatályos törvényekkel szembe menő ítéletek, jogegységi döntések születnek.
Mindemellett a létező, regnáló törvények is aljasak, erkölcstelenek, és a romlott erkölcsök kiszolgálása okán túl lettek bonyolítva, és egymásnak ellentmondó értelmezései is lehetnek. A tiszta, és erkölcsös törvények, vagy magyarázatok egyszerűek, bárki számára érthetőek, alkalmazhatóak, és nem lehet őket kiforgatva így vagy úgy értelmezni.
Minden olyan szellemi-lelki képződmény, amely szükségtelenül okoskodó, bonyolult, és magasabb rendűséget sugalló, egészen biztosak lehetünk benne, hogy leplez valamit. Vagy azt leplezi, hogy amiről beszél, nem érti, (ilyenek többek között a vallások) vagy oktalanul tudományoskodik, annak okán, hogy elhitesse magáról, hogy az élet egyszeűsége felett áll, és ezzel az uralkodás szándékával megtéveszti az őket nem értő tömegeket. A törvények esetében pedig egyértelműen az a szándék, hogy a paragrafusokat egymással cél szerint lehessen kontextusba hozni, ezzel elérve, hogy egy azon dologról szöges ellentétben álló ítéletek születhessenek.
Igaz, erkölcsös törvénykezés esetében nincs semmiféle belemagyarázási lehetőség, mert a törvények alapvetően nem a szavak, és szövegek önkényes összevetések eredménye, hanem az ilyen, vagy olyan szándékok kifejeződése. Pl. konkrétan meghatározza, hogy mi a bűn, és mi a bűnmegelőzés vagy büntetés célja. Konkrétan kimondja, hogy mi a követendő cél, és módszer az ítélkezéseben, és azt is, hogyha a bíró nem az igazság útját követi, annak mi a szankciója. Erkölcsös társadalmi berendezkedésekben a hamisan ítélkező bírák az életükkel fizetnek, hiszen erkölcsi felkentségük okán, az erkölcsösség és tisztesség legfelső szintjét kell képviselniük. E kiemelt társadalmi rangjuk, szerepük, és hatásuk folytán, a legsúlyosabb megítélés alá esnek. Így az a személy, aki a rend betartásáért és betartatásáért felel, egyik oldalon piedesztálon áll, másik oldalon viszont az életével fizet, ha letért az igaz útról.”
…………………..
A bajok forrása, hogy a három társadalmi szereplő – politika, munkaadók, munkavállalók- között nem jött létre megállapodás, és a kizsákmányoló réteg, különösen a banki szektor fékevesztetté vált, míg a dolgozók teljesen kiszolgáltatottá lettek. Abban rejlik Orbán Viktor bűne – és ezért sütik rá a diktátor jelzőt – hogy élhetett volna a 2/3-os népfelhatalmazással és véghezvihették volna az igazságszolgáltatás reformját, megalapozhatták volna a konszenzuson alapuló demokráciát, aminek a békesség, és nyugodt felívelő élet lett volna a hatása, és ezt az irányvonalat senki nem kritizálhatta volna. S ha ezt megtette volna, istenként tisztelnék, így viszont, dacára az összes felvállalt konfliktusnak, kockázatos a jovője, és még akár rosszabbul is járhat, mint az összes eddigi népnyúzó, népáruló vezető.
Magyarországon minden megérett arra, hogy létrejöjjön a valódi rendszerváltás, ami nem kizárólag a magyarok ügye, hiszen az, ami Magyarországgal történik, meghatározó jelentőséggel bír az egész emberiségre. Ezért nemcsak időszerűség, hanem kötelesség kérdése is véghezvinni az erkölcsi felemelkedés útján keresztülvezető valódi rendszerváltást, illetve a korszakváltást!
Első, és legfontosabb lépés ezen az úton, a bírók felelősségre vonhatóságának törvénybe iktatása, valamint egy a megválasztott hivatali testületek felett álló nagyobb létszámú népbíróság felállítása. A népbíróságoknak egyenlő arányban nőkből és férfiakból kell összeállnia, és fel kell ölelnie az összes társadalmi réteget. Kétkezi munkásoknak, munkaadóknak, és a szellemi élet képviselőinek, jogi és egyéb szakértőknek kb. 1/3 – 1/3-ad arányban az összes szakterületet képviselve kell részt vennie ebben a népbíróságban. Íly módon biztosítható, hogy az összes társadalmi réteg problémái, érvei meghallgattassanak, és ezen a módon valósuljon meg a társadalmi szolidarítás, és jusson érvényre az igazságosság. Magyarországon gyökeret kell vernie a társadalmi igazságosságnak!
Ennek a népbíróságnak olyan felhatalmazást kell adni, hogy a parlament, és az alkotmánybíróság ítéleteit is felülbírálhassa, ha azok ellentétben állnak a magyar nép érdekeivel. A MNN-ba a társadalmi csoportok saját maguk delegáljanak tagokat, akiknek alkalmasságát megvizsgálják. Nem lehetnek kettős állampolgárok, külföldi állampolgárok, kisebbségek, és vallási csoportosulások hívei a tagok soraiban. Ennek a bíróságnak minden etnikai, és vallási befolyástól függetlenek kell lennie, és kizárólagosan magyar születésű, magyar anyanyelvű, és magyar lelkű embereknek kell helyet kapniuk benne.
Magyarország a magyaroké, és ezt egy évezred után, szakrális követelményként érvényre is kell juttatniuk, mindenféle nemzeti sovinizmustól mentesen! Nem lehet tovább megengedni, hogy bármiféle küldő politikai, vallási, etnikai erő, tőke és lobbi befolyás érvényesülhessen a közjó ellenében!”
………………………….
„A magyarság nem Nimródtól, nem Hunor és Magortól származik. Ők csak epizódszereplők a magyarság történelmében. A magyar, mint nép, vagy létfilozófia, kiemelkedő történelmi személyiségeken messze túlmutat, sokkal nagyobb szakrális fontossággal bír! Egy olyan, emberi léptékkel felfoghatatlanul ősi nép, amely természetanalóg nyelvet beszél, és kultúrája, az összes létező kultúra kiindulópontja. Ezért a magyarság ne vitassa el magától a világ kulturális vezető szerepét, és cserélje holmi vélt, vagy valós epizódokra.Magyarországnak kell az első olyan országnak lennie, ahol kihajítják a régi történelemkönyveket, és az ifjúságnak már a magyarság valóságalapokon nyugvó történelmét kell tanítani! Amint ez megtörténik, minden gyerek büszke lesz a magyarságára, a nyelvére, és megtanul magyarul. S amint a hétköznapokban is ráérez a nyelv konnotációira, emelkedik a lakosság spirituális-lelki-szellemi szintje. Magyarul beszélve, a nyelv rejtett jelentéstartalmait értve, átérezve nem lehet nem kapcsolódni a világegyetemhez!”
***************
„Az emberek meg akarnak tisztulni. Különösen a fiatalok. Érzik, hogy ami, és ahogy most van ebben a világban nem jó, nem igaz, és helytelen. Érzik, hogy bábok, hogy nincs életük. Elvették tőlük, és eladták őket a fogyasztói piacon. Feláldozták őket Mammon oltárán. Kizsákmányolták a bolygót. Tönkretettek mindent, ami a földi paradicsomot jelenthetné! Mindezt miért? Azért, hogy egy nagyon szűk réteg esztelenül meggazdagodjon, és ésszerűtlenül nagy hatalmat gyakorolhasson a tömegek felett. Ez a rész már nyilvánvaló a földlakók nagy részének fejében. Azonban az a mögöttes leigázó szándék, amely mentén a harácsolás évezredek óta folyik, kevésbé ismert.
Mégis melyik volt az a nulladik pillanat, amikor útjára indult a gonosz?
A történet valójában egyszerű, és azt is mondhatjuk, jellemző. Az első hibás pillanat az volt, amikor az eredendő jóság, és tisztaság hagyta magát megtéveszteni. Amikor az eredet erkölcsi mintáját követve bízott valakiben, akiben nem kellett volna. Mindig, minden egy adott nulladik pillanatban dől el, valaki szándékmezejében. Megszületik egy gondolat majd további indákat növesztve gondolathalmazzá válik, mígnem elhelyeződik a tér egy pontján. Ez a magvetés momentuma. Ez a pillanat többnyire nem látható, csak a kikelt csíra, és az abból nőtt valami válik érzékelhetővé. Ám az esetek többségében, amikor ez az állapot beáll, már túl késő a bajok elhárítására. Ezért van a mondás, hogy „csírájában kell elfojtani a rosszat”! A gonosz erők ismerik, és vehemensen érvényre is juttatják ezt az elvet. Ezért, a gonosz hatalmának időszakában a jó csak rejtőzködve, önmagát álcázva élhet túl, és „Sauronék” az utóbbi időben nagyon előretörtek. Már úgy érzik, zsebükben a világ.
Mi tudjuk, hogy nem nyernek, és ez rémesen bosszantja őket. Minden szavunk éles tőr a lelkükben, és elképzelhetik, mennyire lelkendeznek értünk!
…………………..
A judeo-kereszténység alapvetései szerint, isten az embert a maga képére és hasonlatosságára teremtette. Ez alatt azt érti, hogy úgy néz ki, vagyis az isten olyan, mint egy ember, azon belül is férfi. Nos, ez az egyik legalapvetőbb tévtan.
Isten nem emberi lény, hanem maga a létezés. Isten egy komplex, egész energiahalmaz, amely kitölti önmagát, a végtelen teret. Isten az ŐS-TENGER, a JÓ-TENGER. Vagyis Isten az eredendő, és végtelen JÓ. A JÓ jelentése: teljes. Az IL szinonímája, lásd illat, illem…. Talán ismerős a Tengri kifejezés sokaknak. Tengri = tenger. ŐS=IS=IZ. IZIS= isteni ős. A magyar isten kifejezés egyenes ágon az őstenger, azaz az ős végtelen kifejezésből származik. Az ős végtelent pedig azonosíthatjuk az anyatermészettel, és az ő elemi erőivel, az ős arákkal, hiszen az Ő megnyilvánulásain keresztül tehetünk bármiféle tapasztalást. Természet Isten Anya = TeIA, az anyatermészet, vagyis az Isten egyik elnevezése, akiről anno a Dunát is elnevezték, Istár=Istara.
Emberi vonatkozásban, a végtelen isteni erő, az anyán keresztül jut el minden emberhez, és ha képet is ölt emberi formában, akkor az feminin.
Az anyai szeretet egy olyan, ésszel felfoghatatlan összhang, amely analóg TeIA-val. Ezért az ősi társadalmak a NŐ-t, és a szent nőiséget magasztalták, hisz az anya lelkén, és erején keresztül adódik át generációk sokaságán, az őserő.
A megelőző korok ősi társadalmai matriarchális alapon szerveződtek, és működtek sok-sok millió éven keresztül, mígnem eljött a pillanat, amikor valaki úgy gondolta, hogy az erősebbé a világ.
Hajdan, úgy 10000 évvel ezelőtt, a férfiaknak még eszébe sem jutott volna, hogy a saját fejük után menjenek. Sőt, még 4-6 ezer évvel ezelőtt is nagy becsben álltak a nők, és nem voltak kifejezetten elnyomás alatt. Ma is vannak még ilyen társadalmak. Kizsákmányoló, erőszakos megnyilvánulások a nőkkel szemben nem volt jellemző. Olyannyira nem, hogy főben járó bűnnek minősült, isten ellen való véteknek számított hozzányúlni egy nőköz. Lásd a megrontás fogalomkörét! Még ma is úgy mondják, hogy a férfi megrontja a nőt, aki férfi nélkül romlatlan. S ez a szűzies tulajdonság hatalmas értéknek számított.”
………………
„A történelemtudomány azt tanítja, hogy az emberek eleinte ősközösségben éltek, és a vagyon megjelenésével jelent meg a viszály is, ami csak részben igaz, ugyanis minden vagyon a nőket illette. A nők pedig nagyon sokáig megmaradtak egységes közösségekben. Hajdan a nők alkották a társadalmak magját, gerincét, és nem perlekedtek egymással. Az ősi társadalmakban a nők közösen nevelték a gyermekeiket, mert tudták, hogy a gyermekeknek nem elég az anyai energia, kell, hogy mások tudása, bölcsessége, és szeretete is érvényre jusson, hogy a felnövekvő apróság ép lelkű egész emberré váljon. ……………. A nők mindig is egy magasabb tudás, és bölcsesség birtokában voltak, és ez volt az, amire a férfiaknak leginkább fájt a foguk. Nem a pénzre, vagyonra, hanem a tudás, a bölcsesség iránti vágy hajtotta őket, hiszen ösztönösen alacsonyabb rendűeknek érezték magukat. S szerették volna megszerezni a nők tudását.
A nők több csoportba rendeződtek. Gyereklányok, fiatal szüzek, anyák, nagyanyák, maradó szüzek, és a lilik (papnők), azaz arák = a menny asszonyai, a lélek őrzői.
Minden korú, és rangú nő szabad volt, és azt csinált, amit akart, pontosabban, ami a dolga volt. A férfi viszont nemhogy nem nyúlhatott, de nem is mert volna egyetlen nőhöz sem nyúlni, hacsak érdemeivel meg nem hódította. Még ekkor sem tekinthette a magáénak, hiszen az eredet törvénye szerint a nőnek mindig a legderekabb, – ha már nem önreprodukcióval szaporodik, – akkor a legjobb tulajdonságokkal bíró férfiakkal kellett párosodnia. Mert ha nem így tette volna, nagy bajt hozott volna magára, és a fajtájára. (ahogy végülis történt)
A nők, és férfiak nem voltak elkülönítve egymástól, és nők is járhattak vadászni, vagy éppen fémet munkáltak. Pl. az aranyművesség, ékszerkészítés kizárólag női munka volt.
A férfiak nem tömörültek rendekbe, ahogy a nők. A kisfiúk az anyjukkal voltak legtöbbet, egészen 14 éves korukig. Utána betagodzódtak a férfiak közé, ahol a következő 7 évben praktikus mesterségekkel foglalkoztak, harcolni tanultak, és tanulták az életben maradás fortélyait, így pl. a gyógynövények gyűjtögetését is.
A férfiak egyre többet akartak tudni, majd eljött a pillanat, amikor bizonyos papnők, az ős ARÁ-k minden intése ellenére elkezdtek egyes férfiakat beavatni. Ennek a kasztrálás volt az előfeltétele. Csak olyan férfi léphetett be a szentélyeikbe, aki vagy fiatalon, vagy legalább 1 évvel korábban kasztráláson ment keresztül, hisz nem engedhették, hogy a férfiak durva, erőszakos energiái, az élet szentségei közelébe kerüljenek, és megsértsék a szentély elemeinek harmóniáját.
A könyv elején feltettem a kérdést: Vajon milyen esemény bontotta meg a világ rendjét? Vajon mikor indult útjára a bomlás?
Ez a pillanat borította fel a lét újraszerveződött rendjét, és indította útjára a férfit a hegemónia megszerzésére, és ezzel a harmónia felborítására. Ide, ehhez a pillanathoz köthető a papi önmegtartóztatás, és a körülmetélés máig élő szokása is.
Mindaz a nyomorúság, ami manapság sújtja a világot, arra az egyetlen elhibázott pillanatra vezethető vissza, amikor az első férfi betehette a lábát a harmonikus feminin energiák szentélyébe, és az élet virága megsérült!
Az volt az az eredendő bűn, ami a nőnek felróható. Igen, az az első „papnő”, aki megengedte, hogy a férfi belépjen (ismét) a szentélybe, – ahová sok százezer évekig nem tehette be a lábát – óriási hibát követett el. A bibliai alma történet is erről a bűnről szól, természetesen elferdítve, kiforgatva. A papnő (lili) bűne a bűntelenség volt. Az a naív tisztaság, amely nem is tudta feltételezni, hogy a tudás, amit az asszony kapott a teremtés által, és ő a paradicsomi béke, és harmónia fennartására használja, a férfi fejében, (ismét) mint megszerzendő hatalom képződött le. Fel sem tudta tételezni, hogy az az altruista létszemlélet, amely a hajdani arákat (teremtő princípiumok) jellemezte, irigység tárgya lehet! Ezért a történelem korszakos ismétlődéseinek szabályszerűségét követve, óvatosan ugyan, de bevezették a tudás birodalmába a kasztrált férfiakat.”
…………………„Mivel az ősi társadalmakban a házasság intézménye ismeretlen volt, a női közösségek a TUR-ARA (szent tudás = grál) intelmeinek megfelelően, önmaguk védelme, valamint a nemesség, és az életerő megtartása érdekében, csak azokat a férfiakat engedték szaporodni, akik már gyermekkorukban is nemes jelleműnek bizonyultak. Az agresszív, zabolátlan és engedetlen (öru-duk) fiúkat kiherélték. A heréltek kiválasztottjai, ha a műtét övetkezményeképp jámborrá váltak, részt vehettek, a kizárólag papnők által celebrált szent rituálékon. Módjukban állt ellesni néhány fontos rituális gyakorlatot. Az idők folyamán ők lettek azok, akik megtanulták a mágia különféle fokozatait. (Ám az idő bebizonyította, hogy a kutyából akkorsem lett szalonna, ha történetesen ivartalanítva lett.)A herélés szokása lehet, hogy manapság nagyon embertelennek tűnik, de nagyon praktikus, és hasznos volt. A férfiakat arra ösztönözte, hogy jó példával, jól neveljék a fiúkat. A nők tiszteletére, és a hősies, lovagias viselkedésre tanították kicsi koruktől a fiúgyermekeket. Az okos, erős, jellemes, figyelmes, és szolgálatkész férfiaknak volt joguk génjeik továbbadásához.A herélés szokása sok százezer éven keresztül működött, mígnem lettek olyan merész heréltek, – kifejezetten a rituálék ismerői közül, – akik elkezdtek szervezkedni az intézmény ellen. Ők voltak a kohariánusok. (Jelentése: az arák megtagadói, istenanya megtagadói, s ebből ered a magyarban máig értelmében és formailag is megmaradt kohol, koholmány, koholt vád szava, németben és angolban a főzés szó). Zendülést szítottak a férfiak között, és hosszú idő alatt ugyan, de elérték, hogy népes táboruk lett.Mivel a korabeli köztudatban a heréltség intézménye szervesen összefüggött a rituálék ismeretével, és a titkos tudással, – amit csak a nők ismerhettek korábban – ezért a lázadók úgy döntöttek, hogy enyhébb formában ugyan, – de mint a kiválasztottság szimbólumát továbbra is fenntartják. Másrészt, mivel még mindig kisebbségben voltak, így a másik tábor haragjától, megtorlásától, és erejétől félve, megmutatták, hogy lám, mi is elvégezzük az istenanya tiszteletére a tietekhez hasonló riutálékat, csak hát ez már egészen másról szólt. Sőt, idővel úgymond divattá vált a gyengébb lelkületű, és fizikumú férfiak korében, hiszen az eredendően jó génekel rendelkező, szaporodásra alkalmas kiválasztottak nem voltak körülmetéltek. Így a körülmetélés, egyfajta közös felemelő identitástudatot kölcsönzött a kevésbé értékes génkészlettel rendelkezőknek.
(A szokás, amelyet a férfiak önként az istenanya, és az élet virágának tisztelete okán végeztek, még az isz. 3. századig fennállt, mindaddig, amíg a kereszténység nem nem erősödött a közel keleti területeken.Kb. 2700 évvel ezelőtt vette kezdetét a jelenben is tapasztalható erős férfidominanciát okozó bomlási folyamat, de a dolgok rohamos feje tetejére állítása úgy 1700 évvel ezelőtt következett be, a kereszténység legitimálásával.A rebellisekhez csatlakozók közül nagyon sokan akarták a körülmetélést. Aki körülmetéltette magát, úgy érezte, hogy a papi réteghez tartozik, és máris kiválasztottnak érezhette magát.Mivel kb. 8000 évvel ezelőttre kialakult egy olyan új papi réteg, amelyik ugyan már képes volt a nemzésre, de a nők jó okkal nem akartak a kohariánusokkal párosodni, ezért jött a következő ötlet. Kössünk egyezséget! Istennőként bánunk továbbra is a nőkkel, de cserébe minden férfi juthasson nőhöz, hogy kedvére szaporodhasson. Ez ellen a nők hevesen tiltakoztak, hiszen éppen azokról a jellemükben gyenge, és lelkileg nem kiegyensúlyozott férfiakról volt szó, akiket korábban is elutasítottak. A nők, a mágia erejével sokáig ellenálltak az ostromnak, azonban egyre több, és több elcsábítható nő kötelezte magát el 1-1 férfi mellé, és kialakult a házasság intézménye. Sokan viszont nem tették, és ezzel alapvetően két szemben álló csoport alakult ki.A behódolást elutasítók ugyan kisebbségben maradtak egy idő után, mégis, később nagy jelentőséggel bírtak a történelem folyamán: őket nevezzük ARA (árja) leszármazottaknak, és az ő csekély számú férfi leszármazottaikat tátisoknak, (táltosok) együtt aranitáknak. Később az isz. IV. századig ariánusokként voltak ismertek, és ők voltak azok is, akik igen hevesen tiltakoztak a judeo-keresztény biblia tanításainak kanonizálása ellen. Ma már úgy ismeri a történelem az ariánusokat, mint valami ókori marginális szektát, akiket végül kiradíroztak a történelemből. Csoda, hogy a masszív elhallgatás dacára bármilyen formában is fennmaradt róluk híradás!…………………„A közeli, ókori és középkori történelemben, valamint napjainkban, a nők helyzete ismert. az utolsó 2000 évben annyit romlott, és oly mélyre csúszott a női istenség, amilyen mélységben még soha nem volt az emberiség több mint három milliárd éves földi történelme folyamán!A késői korokban, – a jelenhez közelebb – amikor megjelentek az első férfiak által alapított különféle vallások, a nőket folyamatosan deklasszálták, kirekesztették. S a nők, akik mindig is a tudás hordozói, a mágia tudói voltak, olyan helyzetbe kerültek, különösen a késő középkorra, ami már messze túlment a megalázáson.”………………….„A kohariánus vallások támogatásával, és hatására alakult ki a „modern” társadalom, keleten és nyugaton egyaránt, és mindent, amit csak lehetett kivontak, elvontak a nőktől.………………….Minden adat, és írásos információ, amely a női istenségre, a NŐ isteni származására valamilyen formában is emlékeztetett, megsemmisítésre került, noha még Attila idejéből is származnak írásos emlékek, melyek szerint azt mondják a hunokról, és szabírokról, szkítákról, stb., hogy vitézségben páratlanok, azonban asszonyaiknak engedelmeskednek.”Csak egy példa a sok közül, az egyiptomi Hatsepszut (Maatkara) fáraónő létezése emlékeinek rögeszmés eltörlése iránti kísérlet.Ma már annyira vastag porréteg fedi a valóságot, hogy amikor tömegével kerülnek elő nőt, anyát ábrázoló agyag, és kőfigurák, vagy nem tudják a jelenséget magyarázni, vagy valamiféle kicsit bugyuta archeoromantikus mesével állnak elő. Amikor kiásnak egy olyan falut, amely láthatóan körökből áll, tanácstalanul állnak előtte. S ennek a tanácstalanságnak az az oka, hogy a kollektív tudat, amelyből, és amelyre ma építkezik az emberiség, kiiktatta a női istenséget. Ezért a kutató értetlenül áll, amikor a múlt felfedi magát, és nem tudja fejben összerakni, mert nem tudja összefüggésbe hozni semmiféle járatos eszmével, ami bizony teljesen logikus következmény. A hajdani női isten tudat birtokában pontosan értenék, hogy a három, vagy öt gyűrűs települések mit jelentenek.A három gyűrűsöknél, a belső körben éltek a fiatal, érintetlen lányok és a papnők, a középső körben a gyermekes anyák, és az idősebb nők, míg a külső harmadik körben a férfiak. Az ötgyűrűs településeken a belső körben éltek a papnők, a másodikban a fiatal lányok, a harmadikban a családos, de kisgyermekes anyák, idős nők, a negyedikben a nem katona férfiak, és az ötödikben a katonák, vadászok. Volt átjárás a körök között, kivéve a középső kört, a szentélyt. A korai időszakokban, oda férfi nam tehette be a lábát, semmilyen okból.”
16 882 Hozzászólás